Szabadon engednek egy gyilkost
Kedden söpört végig a sajtón, hogy első fokon engedélyezték az egyik „skálás gyilkos”, Bene László feltételes szabadon bocsátását, mivel mintarab volt a börtönben, és még kártalanítást is kapott, melyből fedezni tudja majd a kinti lakhatását, sőt, a sértetti hozzátartozóknak önként kártérítést is fizetne.
Bene Lászlót a börtönben csak „médiarabként” emlegették, mert annyira szeretett szerepelni, interjút adni arról, hogy miért is tölti életfogytig tartó fegyházbüntetését.
A rablógyilkos soha nem gondolkozott, ha mentenie kellett magát: tudta,hogy mit akar és ezért bármit képes volt elkövetni. Kellett a pénz, hát ölt érte és nem hagyott senkit menekülni, amikor pedig vadászok buktatták volna le társával, akkor sem tétovázott: a skálás gyilkos már vadászgyilkos is lett. A bíróságon sem okozott neki problémát társa ellen vallani. Amikor pedig úgy érezte, nem megfelelően bánnak vele a börtönben, milliókra perelte az államot.
Most pedig szabadul.
Joggal merül fel az emberben a kérdés: tényleg van még helye Bene Lászlónak a társadalomban? Visszailleszkedni oda, ahol korábban sem tudott a szabályok szerint élni? Azért talán mégiscsak jogosan kapta azt a büntetést, amit. Nem egy Ted Bundyról van szó, de azért mindenki tudja, mire képesek a pszichopaták. Az pedig talán nem kérdés, hogy kinek az érdekei számítanak inkább: a békét akaró társadalomé vagy egy gyilkosé, aki talán megtanul visszailleszkedni.
Hogy indokolt a büntetés, amit kapott, arról én személyesen győződtem meg. Azt gondolhatnánk, hogy a szabadságvesztés és a fegyházi környezet megtöri az embert, végül is a börtönbüntetésnek elriasztó hatása is kellene lennie. Önmagában már a jogvesztett állapot és az elszigeteltség is óriási veszteség, ami mentális megterhelést jelent, meg persze ki akarná körülvenni magát erőszakos bűnelkövetőkkel, főleg, ha a köcsög és a csicska szerepe közül választhat. Egy évtizedek óta börtönben ülő emberről talán senki nem a derűre asszociál, Bene mégsem egy megtört ember. Szerinte a büntetése nem volt vészes, neki nem volt olyan reggele, amikor bal lábbal kelt volna fel, minden napot teljesnek élt meg a börtönben. Szerinte „a jónak különböző fokozatai vannak” és a börtönélet is élet.
Bene László cinikus, intelligens, hideg és rendkívül leleményes. Ezek persze csak benyomások, de egyvalamiben biztos vagyok: nem szívesen futnék össze vele a postán. És biztos vagyok abban is, hogy az áldozatok hozzátartozói sem rendeznek Benének szabadulóbulit. Ő viszont már megbocsátott magának, jó barátságban van magával. Ezt ő mondta, nagyjából egy éve. A gyilkos, aki most szabadul, saját megítélése szerint nem rossz ember. Az ő szavaival:
„A rossz, az születés kérdése. A jóság kulturális eltévelyedés. Rossznak születünk, csak játsszuk a jót.”
Forrás: 888
