Ez is egyfajta esélyegyenlőség: Kijev a krónikus és a potenciálisan halálos betegek előtt is „megnyitotta” az utat a hadseregbe
Rák, HIV vagy TBC? Az ember lassan nem lehet annyira beteg Ukrajnában, hogy az állam az útjába álljon, ha katona szeretne lenni. Mintha eddig szeretem – nem szeretem kérdés lett volna, kit visznek el a komisszárok. Mindenesetre május 4-től új szabályok léptek életbe, megszűnt a katonai szolgálatra korlátozottan alkalmas besorolás. Kárpátalján össze is csaptak a cigányok a rendészekkel emiatt. Szubjektív hírösszefoglaló következik.
Most mondja bárki, hogy Ukrajna nem a lehetőségek hazája! A védelmi minisztérium frissítette azon betegségek listáját, amelyek alapján a katonai orvosi bizottságok eldöntik, hogy valaki alkalmas-e a hadseregben való szolgálatra, vagy sem.
A lényeg az, hogy május 4-től a minősítési rendszert egyszerűsítették, most már nem lehet valaki „korlátozottan alkalmas” – csak alkalmas vagy nem alkalmas.
Ez az elgondolás a maga beteg módján valahol logikus. Egy törpenövésű embert igaz, hogy nehezebb beöltöztetni, mert nem gyártanak a méretében egyenruhákat, viszont lelőni is, mert nem látszik ki a lövészárokból. Ami meg mondjuk a daganatos betegeket illeti… Például a vastagbélrák ötéves túlélési valószínűsége 62-65 százalék. Ennyi esélye egy frontharcosnak is lehet.
És nem, ez nem (annyira) fekete humor. Az új lista olyan mentesítő körülményeket ismer, mint:
- a tuberkulózis, amennyiben előrehaladott, és már elérte az utolsó stádiumot a tüdőszövet bomlásáig;
- a nem operálható, vagy gyorsan előrehaladó daganat áttétekkel;
- vagy az előrehaladott HIV-fertőzés.
Durván szólva tehát, az ukrán hadsereg csak azokat nem veszi fel, akik egyik napról a másikra meghalhatnak. Őket drága „mulatság” lenne Csaszov Jarba vagy Kupjanszkba küldeni, ugyanis ez esetben akkor is kártérítést kellene fizetni utánuk, ha egyszerűen csak lefordulnak a székről.
Mindenki másnak viszont Zelenszkijék nagy szeretettel küldik Kijevből ezt a dalt:
A kormányt és a mozgósítási törvényt megszavazó Rada-képviselőket pedig nyugodtan fel lehet terjeszteni az esélyegyenlőségi díjra, hiszen felszámolták azt a diszkriminatív gyakorlatot, amely eddig elzárta a katonai karriert, a hősi önmegvalósítás útját például azok elől, akiknek a kórlapján ilyesmi szerepel:
- klinikailag gyógyult tuberkulózis;
- krónikus vírusos hepatitis közepes mértékű károsodással;
- nem progresszív HIV;
- ajakrák, bőrrák;
- lassan progrediáló vérbetegségek mérsékelt funkciózavarral és gyakori súlyosbodásokkal;
- rák tartós remisszióval.
Az intézkedéssel egyébként nem mindenki ért egyet.
A kárpátaljai Vinohragyivban (ejtsd: Nagyszőlős) például egy tucat roma gyűlt össze a katonai nyilvántartási és felvételi iroda előtt. A hírek alapján világos, hogy őket még fejleszteni kell; hogy a felzárkóztatásuk nem igazán sikerült, mert nem csak a férfi-női szerepeket illetően nagyon maradiak, de ahhoz is ragaszkodnak, hogy a betegeknek pihenniük kell.
Az történt ugyanis, hogy Ilonkaújfaluról, amit hívnak Onoknak is, két férfit elvittek a komisszárok. Őket eddig alkalmatlannak tartották a szolgálatra, de a törvény elejénél fogva hirtelen eléggé meggyógyultak a katonásdihoz.
Mivel azonban a népes családjuk jobban hisz a konzervatív orvoslásban, a maguk sajátos stílusában – és innentől idézzük a hivatalos közleményt: „elégedetlenségüket fejezték ki társaik mozgósítása miatt”. A karhatalom végül fegyverrel oszlatta fel a spontán demonstrációt, a résztvevők ellen pedig eljárást indítottak.
Magyar Hírlap