Teljes a káosz a nagy orosz-ukrán tárgyalás körül
Valamikor a mai nap folyamán úgy néz ki, hogy meg fog valósulni a hétvégén belengetett orosz-ukrán-amerikai tárgyalás Isztambulban, igaz, egyáltalán nem úgy, ahogy azt Kijev szövetségesei remélték. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy Putyin ügyesen megalázta Zelenszkijt, könnyen lehet, hogy a saját csapdájába sétált bele.
Nézzük, miért.
Hétvégén villámcsapásként érkezett a hír: Putyin hajlandó lenne Törökországban tárgyalni Ukrajnával egy tűzszünetről. Bár a hét elején még olyan hírek is érkeztek, melyek szerint Zelenszkij, Trump és akár az orosz államfő is Isztambulba repülhet, mostanra lényegében biztossá vált, hogy az előzetes, meglehetősen optimista várakozásoknál jóval alacsonyabb szinten fog zajlani a tárgyalás.
Nagyon valószínű az, hogy a Kreml kényszerből dobta be a törökországi találkozó ötletét: a minden korábbinál súlyosabb szankciókat megszellőztető EU-s ultimátum mögé rövid időre Washington is beállt, Moszkva számára pedig minimum kényelmetlen helyzetet okozott volna az, ha minden kezdeményezés kicsúszik a kezéből.
Nem lehet kizárni, hogy Putyin arra számított, Zelenszkij egyszerűen kirakatmegoldásnak titulálja az isztambuli találkozót, reménykedve abban, hogy Trump kitart az EU-s szankciócsomag mellett, Kijev ugyanakkor villámgyorsan jelezte, hogy hajlandóak magas beosztású politikusokat küldeni a török nagyvárosba, sőt, az ukrán elnök is átrepülne, ha közvetlenül Putyinnal tárgyalhatna. Az ukránok készségességének egy, mindennél fontosabb oka van: Zelenszkij február végi Fehér Házban tett látogatása után megértették, hogy a republikánus kormányzat kizárólag a teljes és totális engedelmességet fogadja el részükről.
Ezt követően Kijev látványosan rábólintott minden amerikai tűzszüneti javaslatra, Zelenszkij meg sem próbált erős embernek tűnni az ilyen dolgokra legendásan kényes Trump mellett.
A válasz nem is váratott sokat magára: Washington azonnal kifarolt az EU-s szankciók mögül, és üdvözölte a közelgő orosz-ukrán találkozót. Azt, hogy az Egyesült Államok komolyan veszi a lehetőséget, a részükről érkező tárgyalók személye nyomatékosítja igazán: Keith Kellog Ukrajna-ügyi különmegbízott mellett Steve Witkoff közel-keleti különmegbízott és Marco Rubio külügyminiszter is kirepült Törökországba. Ukrán részről szintén nem egy harmadrangú diplomata lett kijelölve a tárgyalásra: a delegációt Andrij Szibia külügyminiszter vezeti.
Arról, hogy Moszkva végül kiket fog kiküldeni Törökországba, egészen tegnap estig csak találgatni lehetett, amikor azonban megérkezett a lista, valószínűleg az ukrán és az amerikai tárgyalókban is felmerült a kérdés: tényleg megérte ezért repülőre ülni?
A Kreml delegációját Vlagyimir Megyinszkij elnöki tanácsadó és Alexandr Fomin védelmi miniszterhelyettes vezeti, emellett tagja Mihail Galuzsin külügyminiszter-helyettes és Igor Kosztyukov, az orosz katonai hírszerzés főnöke.
Megyinszkij és Fomin a 2022-es gabonaalku során tárgyaltak már Kijevvel, tehát papírforma szerint rutinos figurák, ugyanakkor egyik karakterről sem lehet azt állítani, hogy az orosz kormányzat mérsékeltebb feléhez tartoznának (az elnöki tanácsadó nevezte két éve fasisztának az ’56-os magyar felkelőket).
Éles különbség látható tehát abban, hogy melyik tárgyaló fél hogyan közelíti meg a ma délutáni találkozót:
Ukrajna prominens politikust küld, Washingon részéről Witkoff személyében Trump egyik legbizalmasabb embere lesz jelen, míg Moszkva másodvonalbeli politikusokat terelt ki Isztambulba.
Sajtóértesülések szerint Zelenszkij majdnem lemondta a találkozót, amikor biztossá vált, hogy Putyin nem lesz jelen (az orosz elnök a háború kirobbanása óta egyébként sem igazán hagyja el az országot), végül Witkoff győzte meg arról, hogy ki kell küldenie a delegációt, ezzel pedig lehet, hogy nagyon jó pontot szerzett Kijevnek.
Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy az orosz delegációt elnézve az amerikai tárgyalókban is felmerül annak a lehetősége, hogy Putyin csak amolyan vészhelyzeti megoldásból dobta fel az isztambuli találkozó ötletét, és igazából nem veszi túlzottan komolyan az egészet. Ha az ukránoknak sikerül ezt a mai nap folyamán látványosan tudtára adnia Rubionak, illetve méginkább Witkoffnak (Kellog az amerikai kormányzat leginkább ukránpárti tagja, éppen emiatt eléggé partvonalra is van szorítva), akkor
egyáltalán nem kizárt, hogy Trump két bizalmasa végül meggyőzi az elnököt arról, hogy Moszkva tényleg nem törekszik a békekötésre.
Az amerikai elnök az elmúlt hetekben egyébként is egyre többször adta jelét annak, hogy Moszkvára pillanatnyilag jobban haragszik, mint Ukrajnára.
Azt, hogy miről lesz szó a mai tárgyaláson – már ha tényleg megtartják – egyelőre nehéz megtippelni, ahogyan a híresen impulzív Trump reakcióját sem lehet magabiztosan megjósolni, ugyanakkor könnyen lehet, hogy Putyin gyors ötlete a visszájára sül el, a Washington irányába mindig készségesnek mutatkozó Kijev pedig végül tényleg meggyőzi az amerikai elnököt arról, hogy a Kreml nem partner a tárgyalásokban.
Portfolio.hu
