Teljes bizonytalanság jött a külföldön élő britekre – ők a legnagyobb vesztesek
Az EU tagállamaiban élő britek a Brexit legnagyobb vesztesei közé tartoznak. Ezt biztosan tudják. Minden másban teljes a bizonytalanság.
A vezető német közéleti hetilap, a Spiegel öt érintettet szólaltatott meg.
„Félünk a jövőtől. A Brexit veszélyezteti a nehezen felépített külföldi egzisztenciánkat” – panaszolja Jane Golding, a családjával Berlinben élő 54 éves hölgy a ’British in Europa’ elnöke. Ez a EU tagállamaiban élő britek legjelentősebb érdekképviseleti szervezete.
„Sokan gondolják odahaza, hogy csak a Spanyolországban a hasukat süttető brit nyugdíjasokat érinti a Brexit” – ismerteti Golding a Nagy-Britannia-i sztereotípiát. „Ezzel szemben tény, hogy az EU-ban élő honfitársaim 80%-a aktív kereső.” Az ő és saját jövője miatt aggódik Golding és a ’British in Europa’.
Helen Mallaburn (42). Catering vállalkozás tulajdonosa. Férjével a francia Alpokban, Saint-Jean-de-Belleville-ben él.
„A férjem és én valószínűleg jövedelmünk felétől fogunk elesni.” Helen és Duncan gasztronómiai vállalkozása a téli hónapokban prosperál a francia síparadicsomban. Nyáron viszont alig van megrendelés. Ilyenkor Itáliában vagy Görögországban dolgoznak.
A Theresa May által elért megállapodás szerint továbbra is élhetnének és dolgozhatnának Franciaországban, de mindenhol máshol tartózkodási- és munkavállalási engedélyre lenne szükségük. Nem illetnék meg őket az EU alapszabadságai. Így az a jog sem, mi szerint az uniós polgárok bármelyik tagországban szabad vállalkozhatnak.
„Megállapodás nélkül Franciaországban is a hatóságok jóindulatára leszünk utalva.”
Minden eshetőségre felkészülve már kértek és kaptak határozatlan idejű tartózkodási engedélyt.
„Az állampolgárságra viszont még legalább két évet kell várnunk. De, ha elveszítjük a jövedelmünk felét, nem fogjuk tudni teljesíteni a feltételeket” – hangzik Helen legnagyobb félelme.
Mindkettőjüket megdöbbentett a népszavazás eredménye. „Hogy tudta a többség elhinni azt a sok hazugságot, amit a kilépéspárti politikusok feltálaltak a kampányban?” – teszi fel a költői kérdést Helen.
„Még kevésbé értem, miért van sok brit a mai napig a Brexit mellett. El se tudom képzelni, hogy közöttük éljek.”
Louise Saberton (50). Férjével él Máltán. Egy élelmiszer nagykereskedelmi cégnél dolgozik.
„2008-ban a nászutunkon jártunk először Máltán. Visszatérő vendégek lettünk. 2014-ben áttelepültünk. A férjem menedzserként helyezkedett el egy kórházban.”
Már a népszavazás a csőd szélére taszította a házaspárt:
„Eladtuk a házunkat Nagy-Britanniában, hogy itt újat vegyünk. A népszavazás után annyit zuhant a font árfolyama, hogy hirtelen nem volt elég a pénz. Azóta bérlünk, ami felemészti a megtakarításunkat.”
Újabb csapásként Louise férje munkanélküli lett. „Hónapok óta nem talál állást. A fejvadászoktól azt hallja, hogy a cégek nem szívesen alkalmaznak briteket. Tartanak tőle, hogy gond lesz a jogi státuszukkal.”
Nagy-Britannia kilépése után Louise is állás nélkül maradhat: egy máltai élelmiszer nagykereskedőnél a Tescoval való kapcsolattartásért felel. „Ha a Brexittel jönnek a vámok, könnyen lehet, hogy megszakad az üzlet a Tescoval. Félek, hogy utána rám sem lesz szükség a cégnél.”
’Taking Back Control’ (’Vegyük vissza az ellenőrzést’) – hangzott a kilépés pártiak szlogenje. Louise szerint az ellenkező történik: „Káosz van, a kormány nem ura a helyzetnek.”
Emily Dobson (20). Az atlanti parti La Rochelle közelében nőtt fel és Rotterdamban szeretne továbbtanulni.
Emily 3 éves volt, amikor a szüleivel Franciaországba költözött. Az angolt és a franciát is anyanyelvi szinten beszéli. Nemrég iratkozott be a Rotterdami Egyetem nemzetközi gazdasági kapcsolatok mesterszakára.
„Egy multinacionális cégnél szeretnék dolgozni, ahol sok országgal és különböző nemzetiségű emberekkel kerülhetek kapcsolatba. A Brexit miatt beteljesületlen maradhat a vágyam.”
Franciaországban automatikusan elveszíti a 10 évre szóló tartózkodási engedélyét, aki két évnél többet tölt külföldön. „Ha elmennék Rotterdamba, én is így járnék. Arra sincs garancia, hogy holland tanulmányi vízumot tudnék szereznem.” Erre pedig szüksége lenne, mert a személyek EU-n belüli szabad áramlása csak a tagországok állampolgárait illeti meg. A francia állampolgárság megoldaná a problémáját. „Diákként csak mellékállást tudok vállalni. Nem keresek eleget a jövedelmi feltételek teljesítéshez.”
A pénz a hollandiai tanulmányoknak is akadálya lehet. A Rotterdami Egyetemen a tagállamok polgárai 2000 euró tandíjat fizetnek szemeszterenként. A többi külföldinek ennek kilencszeresét. „Ennyit képtelenség előteremteni! Nem tudom, hogy ránk speciális szabályok fognak-e vonatkozni. A brit hatóságoktól nem kapunk semmilyen információt” – mondja Emily lehangoltan.
Roger Boaden (79). Nyugdíjasként feleségével a közép-franciaországi Saint-Nicolas Courbefy-ben él.
A nyugdíj után nem engedhették meg maguknak, hogy továbbra is Dél-Londonban éljenek. 2002-ben házat vettek Franciaországba és átköltöztek. „Londonban nem tudnánk ilyen jó színvonalon élni. Itt alacsonyabbak az árak. Jó és olcsóbb az egészségügyi ellátás.” Utóbbiban komoly változás lehet Nagy-Britannia kilépése után. Jelenleg a franciaországi ellátásuk költségének kértharmadát a brit állam állja. „Ez így van rendjén, hisz odahaza évtizedekig járulékot fizettünk.”
A Theresa May által kötött megállapodás szerint a 2 éves átmeneti időszakban maradna minden a régiben. Megállapodás nélkül csak 6 hónapig fogja a brit állam állni a számlákat. „Súlyos betegségen vagyok túl. 8 tablettát szedek naponta. A saját zsebünkből nem tudnánk kifizetni őket.” A pár anyagi helyzet a 2016 népszavazás óta sokat romlott. „Fontban kapjuk a nyugdíjunkat. Euróra átszámítva 3 év alatt 30%-al kevesebbet.”
Roger dühös és tehetetlennek érzi magát. Több mint 15 éve élnek külföldön, ezért már nem vihetnek részt a brit választásokon. „A fejünk fölött döntenek az életünkről” – fakad ki a Spiegel riporterének.
Robert Harrison (57). Münchenben élő szabadalmi ügyvéd.
Robert 27 éve él a bajor fővárosban, a felesége német.
„2016-ig eszembe se jutott, hogy felvegyem a német állampolgárságot. A népszavazás mindent megváltoztatott.”
Szabadalmi ügyvédként csak a tagországok állampolgárai tevékenykedhetnek az EU-ban. Robert a szabályozatlan Brexittel britként elveszítette volna az engedélyét. „A sok osztrák és a francia ügyfelemnek rendezett kilépés esetén is búcsút inthettem volna.” A May-féle megállapodás szerint ugyanis a britek csak abban a tagállamban nyújthatnak korlátozás nélkül szolgáltatást, ahol a kilépés pillanatában éltek.
Robert két évvel ezelőtt eldöntötte, hogy megszerzi a német állampolgárságot. Benyújtotta a szükséges dokumentumokat. Megfelelt minden feltételnél. Ma már németnek mondhatja magát. „A britek többsége csak most kapott észbe. Az ismeretségi körömben szinte mindenki német állampolgár akar lenni.” Személyes tapasztalatát igazolja, hogy a Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BAMF) számos tisztviselője kizárólag a britek ügyeivel foglalkozik. „Az én tapasztalataim jók. A hivatalnál segítőkészek voltak. Az idő viszont szorít. Érthető, hogy sok barátom, ismerősöm ideges.”
Robert új állampolgárságot nyert a Brexittel. Volt honfitársai közül sok veszíteni fog: munkát, otthont, egzisztenciát – hangzik a Spiegel sötét rezüméje.
Forrás: azuzlet.hu
