Nagy felzúdulást váltott ki a nyugati haditudósítók körében Kijev döntése, miszerint a jövőben nem mehetnek a frontok közelébe. A váratlan határozatnak két oka lehet: Zelenszkijéknek elege van a kudarcos ellentámadásukról szóló hírekből, vagy készülnek valamire.
Futótűzként terjedt a hír vasárnap, sok ukrajnai újságíró körében dühöt és felháborodást keltve: mostantól teljesen ki vannak tiltva a frontvonalból, kivéve persze, ha Valerij Zaluzsnyij, a fegyveres erők főparancsnokának írásos engedélyével rendelkeznek. Nem ez az első eset, hogy a média képviselőit nem engedik be az előőrsökre: a harctérre való bejutás teljes korlátozására legutóbb nem sokkal a 2022 szeptemberében, a Harkivi területen indított villámháborús offenzíva előtt került sor – írta meg a Le Temps című svájci lap.
A tudósítás szerint a döntés okát vagy okait nem közölték a riporterekkel. Volt, akinek azt mondták, a biztonságuk érekében határoztak így Kijevben, mert túl sok újságíró hal meg.
Ez szinte biztosan nem igaz. A kelet-ukrajnai háború 2014-es kitörése óta 17 médiamunkás vesztette életét a térségben. Öten még az eszkaláció előtt, a legtöbben pedig tavaly. Akkor is az első hónap volt a leghalálosabb: márciusban öten hunytak el, további három kolléga pedig áprilisban és májusban. Idén ehhez képest „csak” négyen – utolsóként július 22-én a Ria Novosztyi tudósítója, Rosztiszlav Zsuravljev, akivel az ukránok végeztek.
Egy másik lehetséges indok az, hogy Volodimir Zelenszkijék nagyszabású támadásra készülnek. Erre utalt a Le Temps is, amikor kiemelte: hasonló korlátozást eddig csak tavaly szeptemberben vezettek be, az összességében sikeresnek mondható őszi ellentámadást megelőzően.
Egy offenzíva előtt ez logikus lépés, hiszen az ellenség hírszerzése folyamatosan elemzi a tudósításokat, a fotókat és videókat, olyan jelek után kutatva, amelyek elárulnak valamit a csapatmozgásokról, a támadás kezdetének várható időpontjáról és így tovább. Egy-egy apróság is fontos lehet, nem véletlen az sem, hogy az ukrán hatóságok kifejezetten tiltják a civileknek a katonai létesítményeket és környezetüket, de még a bombázásokat és az azok eredményét ábrázoló felvételek közzétételét is bármilyen formában vagy felületen.
A két hónapja tartó ukrán ellentámadás ugyanakkor jelentős emberi és anyagi erőforrásokat emésztett fel. Nehezen elképzelhető, hogy Kijevnek lenne ereje egy átfogó offenzívára. Bár a Telegram-csatornákon megjelenő, gyakran ellenőrizhetetlen hadijelentések szerint Rabotyino és Bahmut (Artyomovszk) elfoglalása, egy-egy hídfő kialakítása, továbbá Kupjanszk elestének megakadályozása olyan szimbolikus célok lehetnek, amelyekért az őszi esők előtt mozgósíthatják a tartalékokat.
Végül az is lehet a váratlan kijevi határozat magyarázata, hogy Zelenszkijéknek elegük lett a lesújtó hadijelentésekről. Emlékezetes, hogy az utóbbi időben a nyugati sajtó is már következetesen kudarcként ír az először télinek, majd tavaszinak tervezett nyári ellentámadásról. Ismert továbbá, hogy több nyugati újságíró panaszkodott – például a New York Times-ban – arra, hogy az ukránok nem hagyják őket dolgozni. Elmondásuk szerint a tudósítói engedélyével játszik mindenki, aki nem azt írja vagy mondja, amit Kijev látni, hallani szeretne. Ennek ellenére szaporodtak meg a negatív hangvételű cikkek és riportok.
Könnyen elképzelhető tehát, hogy Zelenszkijék egyszerűen csak el akarják hallgattatni a kritikus hangokat, és úgy vélik, az a legjobb nekik, ha a frontról csak a védelmi minisztériumban és az elnöki hivatalban kreált hírek kerülnek a nyilvánosság elé.