Toroczkai pórázon vezeti a Jobbikot

Ásotthalom polgármestere nem lép ki a Jobbikból, azonban „Mi magunk” néven egy új platformot szándékozik létrehozni a párton belül, melynek célja, hogy visszaterelje a pártot a „helyes” irányba. Elmondása szerint nemcsak Dúró Dórát, hanem Novák Elődöt és a jobbikos polgármesterek mintegy felét sikerült maga mellé állítania, ami azt is jelzi, hogy a platform kész segíteni a pártot a jövő évi önkormányzati választásokra való felkészülésben.

Ezt azért fontos kiemelni, mert ezzel Ásotthalom polgármestere burkoltan is megüzente a Jobbik balra tolódott elnökségének, hogy nem tehetnek ez ellen semmit. Még akkor sem, ha a Jobbik alapszabálya nem tesz említést belső platformok lehetővé tételéről. Indoklása szerint, „amiről nincs szabály, az nem is tiltható be.”

Csakhogy a háttérből a Vona Gábor által vezetett Jobbiknak is vannak elképzelései a pártvezetést illetően, nevezetesen nemcsak az, hogy Toroczkai jobb ha elhúz a fenébe, hanem az is, hogy senki és semmi nem térítheti le a pártot a „néppártosodás” útjáról.

Ennek fényében Jakab Péter jobbikos szóvivő reagált is a „Mi magunk” nevezetű jobbikos platform létrehozására, miszerint „a platformnak nincs létjogosultsága, mert az alapszabály nem teszi lehetővé a létrehozását, és emellett a Jobbik ragaszkodik a 2003-as alapító okirathoz, miszerint a párt a nemzet egészét képviseli.”

Jakab szerint a párton belül létrehozni egy másik pártot, az a párt ellen hat, továbbá a „kongresszus szerint tovább kell járni azt az utat, amelynek eredményeként a Jobbik egy szociálisan érzékeny nemzeti néppártként a magyar társadalom legszélesebb rétegeit kívánja képviselni, függetlenül attól, ki bal- és ki jobboldali.”

A 888.hu megkeresésére Ásotthalom polgármestere erre úgy reagált,”barátságtalan lépésnek tartom, hogy a Jobbik vezetése szinte meg sem várta, hogy befejezzem a sajtótájékoztatómat, azonnal elutasítóan reagáltak, esélyt sem adva a párbeszédre.” Hozzátette, „június 23-án tartjuk a zászlóbontó gyűlésünket, addig eldől, hogy milyen formában tudjuk folytatni.”

Az áprilisi választások után alapvetően két meghatározó kritika érte Vona Gábort és a Jobbik valóságtól elszakadt vezetői rétegét.

Az egyik szerint a „néppártosodást” Vona annyira túltolta, hogy az alaptörvény-módosítás megszavazásának elutasításával, a Spinoza-házzal, a hanukaüdvözlettel és a DK szintjére lezüllesztett Orbán-fóbiával már-már aligha tudott a párt nemzetiként viselkedni. Ennek eredményeképpen el is riasztotta a nemzeti érzelmű szavazók egy jó részét.

A másik szerint mind Vona, mind pedig a budapesti elnökség is olyan botrányosan rossz HR-politikát alkalmazott, mely lényegében minden olyan potens vezetőt kiirtott a pártból – Toroczkait leszámítva –, aki Vonára veszélyt jelentette volna. Ennek pedig az lett a vége, hogy a Jobbik abba a vezetői válságba került, melyben a párt éppen most van. Azaz a nemrégiben levezényelt kongresszuson színtelen, szagtalan, vezetői képességeket nélkülöző elnököt és elnökhelyettest választottak.

És ettől a ponttól fogva szinte teljesen mindegy, mi lesz Toroczkai újabb lépése.

Ha a Jobbik megpróbálja párton belül elfojtani ezt a konfliktust – melyre csekély az esély –, szinte bizonyos, hogy ez az időzített bomba előbb vagy utóbb robbanni fog, amely totálisan lenullázná az egykor még szebb napokat látott párt komolyan vehetőségét, választási esélyeit.

Ha pedig Toroczkait kizárják – ez a valószínűbb –, akkor, mint már korábban megírtuk, nemcsak a mártír szerepe lenne az övé, hanem egy olyan politikai „tiszta lapot” kapna, amely a jobbikos múlt súlyos felelősségeitől és történelmi hibáitól, gaztetteitől mentes lenne. Magyarán, valamelyest hitelesebben tudná azt kommunikálni támogatói felé, hogy ő bár nem azonnal, de végül is hátat fordított a nem megszavazott alaptörvény-módosításnak, a balliberális pártokkal való összejátszásnak, a Soros-egyetem megóvására és az Orbán-fóbiát a nemzeti érdekek felé helyező jobbikos utasításoknak.