Az ukrán hadsereg legyengült a nyári támadásban, a Nyugat pedig kezd kifogyni a pénzből, és a lakosság támogatásából is – így meglehetősen kedvezőtlen helyzetbe kerültek az ukránok. Ráadásul a nyugati sajtó hirtelen egész reálisan kezdte látni a helyzetet. Úgy tűnik, a közelgő amerikai választási kampány miatt megindult a leválás a híreket sokáig uraló ukrajnai háborúról.
A múlt hét egyik legérdekesebb eseménye egy kombinált tengeri-légi rajtaütés volt, amelyben az ukrán erők csapást mértek a Krím félsziget legnyugatibb pontjára, a Tarhankutifélszigetre – írja a Mandiner. Ukrán források szerint egy modern SZ-400 Triumf rendszert semmisítettek meg, az oroszok viszont csak egy régebbi SZ-300 rendszer elemeinek elvesztését ismerték el.
A lap szerint azonban sem ezek a tűszúrásnak tetsző akciók, sem az – egyes források szerint csak jövő év végére beérkező – F-16-os vadászbombázók
nem hoznak jelentős változást az ismét állóháborúvá dermedt frontvonalakra.
A hosszas halogatás után végül június 4-én megindult ukrán ellentámadás szakított a tavalyi „könnyűlovasmódszerrel”, és nem követte a nyugati szakértők által javasolt, erőösszevonással, hagyományos módon megindított támadás elvét sem. Nem véletlenül – tette hozzá a Mandiner. A Valerij Zaluzsnij tábornok által irányított ukrán katonai vezetés pontosan látta, hogy a tavaly nyárihoz képest jelentősen kisebb mennyiségű nyugati katonai segítség nem teszi lehetővé egy klasszikus offenzíva megindítását.
Ráadásul az orosz védelmi vonalakat szemmel láthatóan megerősítették, mélységében kiépítették, és aknamezőkkel védik. Igaz, erről a tényről az év első felében a nyugati sajtó nem igazán számolt be, kizárólag az ellentámadást sürgette, és túlzott várakozások kíséretében már sok esetben a Krím felszabadításáról fantáziált.
Jelen állás sem a hiányos felkészültségű és támogatású helyi páncélosrohamok, sem a szintén első világháborút idéző rohamosztagos (Stoßtruppen-)taktika nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
Augusztus végéig ugyanis az ukrán ellentámadás eredménye mindössze néhány tucat, közösen rommá lőtt falu visszafoglalása, jelentős veszteségekkel.
Kifejezetten érdekes, hogy a jövőbeni ukrán győzelmi jelentésektől hangos nyugati sajtó hirtelen egész reálisan kezdte látni a helyzetet. Egyre szaporodnak azok a cikkek, amelyek az ukrán problémákról, a (nehéz)felszerelés hiányáról, a burjánzó korrupcióról számolnak be, és az ellentámadás nehézségeit ecsetelik. Sőt, konkrétan az ukrán politikai és katonai vezetést hibáztatják a sikerek elmaradásáért.
A Mandiner következtetése szerint ez annak a jele, hogy a hamarosan kezdődő amerikai választási kampány miatt megindult a leválás a híreket sokáig uraló ukrán háborúról.
Forrás: Origo