Trump egy gúnyos megjegyzéssel földbe döngölte Macront
Washington számára az ukrajnai háború csak egy, a többi megoldandó problémák közül.
A hét iparilag fejlett állam, a G7-ek kanadai csúcstalálkozója nem volt eseménytelen, mert felszínre hozta az amerikai–francia ellentéteket, nem is akárhogyan. Trumpot már régen idegesítette Macronnak a nemzetközi politikában mutatott izgágasága. Oda is szúrt a francia elnöknek egy kemény megjegyzést, ami minden volt, csak nem egy olyan megnyilvánulás, amely Macron hírnevét öregbítette volna.
Donald Trump, ahogy mondani szokták, fogta a sátorfáját, és nagy hirtelen faképnél hagyta a most véget ért kanadai G7-csúcstalálkozó résztvevőit. Az USA, Kanada, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán vezetői még a tanácskozás hivatalos befejezése előtt magukra maradtak, mert az amerikai elnök hazautazott.
Trumpnak ez a lépése sokatmondó, valószínűleg figyelmeztetésnek szánta politikustársai számára.
A Fehér Ház lakója távozásakor még megjegyezte: Nyilvánvaló okokból korábban vissza kell érnem Washingtonba.
Ebben nincs is semmi furcsa, aztán jött egy igazi Trump-féle megjegyzés, miszerint: Nyilvánosságra törekvő kollégám tévesen azt sugallta, hogy a tűzszüneten – izraeli–iráni konfliktus – dolgozom. A „nyilvánosság” kifejezés Emmanuel Macronnak szólt. Trumpnak már régen a bögyében van a francia elnök, aki hazai népszerűtlenségét a nemzetközi porondon való izgágaságával igyekszik ellensúlyozni. Így persze mindig bekerül a francia hírcsatornák esti összefoglalójába, de kérdés, hogy ez mennyire tesz jót neki.
A mostani „nagyjelenet” biztosan nem fogja növelni népszerűségét, mert Trump mindehhez még hozzátette: Téved! Mármint a tűzszünetet illetően. „Fogalma sincs, miért tartok most Washingtonba, de ennek biztosan semmi köze a tűzszünethez” – mondta Trump. „Sokkal nagyobb dolog annál. Akár szándékosan, akár nem, Emmanuel mindig téved” – szúrt oda az amerikai elnök francia kollégájának.
Ez a megjegyzés nemcsak a francia elnöknek szólt, hanem nagy valószínűséggel az egész Európai Uniónak.
Az amerikai elnök korai távozásának volt egy másik, nem elhanyagolható „mellékzöngéje” is. Lemaradt a Zelenszkijjel való találkozásról.
Az amerikai és a francia, illetve ukrán „affér” jól jellemezi az Egyesült Államok külpolitikai prioritásait. Mind Európának, mind pedig Ukrajnának tudomásul kell vennie, hogy Washington számára az ukrajnai háború csak egy a többi megoldandó probléma közül. Ott van az egész közel-keleti válság, most már beleértve az Izrael és Irán között kirobbant „drónpárbajt” is, de az amerikai diplomáciának a „terítékén” szerepel még Tajvan, vele együtt a Kínával való kereskedelmi háború, az Oroszországgal való kapcsolatok átfogó rendezése – Trump kritizálta Moszkva kizárását a csoportból –, hogy csak a jelentősebb eseteket említsük.
Egyébként is nagyon súlyos ellentétek vannak az óceán két partja között. Nem lehet elmenni amellett, hogy Brüsszel és Washington között vámháború van. Túl nagyok az ellentétek, és ezek feloldása most sem történt meg. A különböző találkozókat inkább konzultációnak lehetne nevezni, mintsem érdemi tárgyalásoknak. Viszont, az igazsághoz tartozik, hogy Trump manapság rugalmasabb álláspontot képvisel ebben az ügyben, mint korábban, mivel a kereskedelmi korlátozások nem hozták meg a várt gazdasági fellendülést.
Azt is mondhatnánk, hogy a többpólusú, erős nézetkülönbségek ellenére – vagy talán éppen ezért – az egész találkozó inkább valamifajta állapotfelméréshez volt hasonló, mintsem a megoldáskereséshez.
Ez annak is köszönhető, hogy a résztvevők kerülték azokat a témákat, amelyek eleve konfrontatívnak számítottak, mint például a klímaváltozás ügye.
Az előző ilyen találkozókhoz képest – a kisebb összezördüléseket leszámítva – a „langyosnak” mondható hangulat előre borítékolható volt. Még Ursula von der Leyen sem okozott meglepetést, mert úgy ismételgette eddigi mondandóját, mint ahogy balladában a refrént szokták: Addig kell Ukrajnát támogatni, amíg szüksége van rá.
Hogy meddig van az „addig”, azt persze ő akarja megmondani.
Magyar Hírlap
