Mélyrepülésben az olajár
Donald Trump amerikai elnök vámintézkedései hatalmas hullámokat vetettek a világ tőkepiacain, a zuhanás elől nem menekült meg az olaj sem: a tegnapi markáns korrekció ellenére is a Brent jegyzése áprilisban már 15 százalékot zuhant, egy ponton a hordónkénti 55 dolláros szintre szakadt az árfolyam, ilyen mélyen utoljára 2021-ben volt a jegyzés.
Mire a nagy zuhanás?
Az olajpiacon jelenleg kettős hatás érvényesül:
- egyrészt a Trump által bejelentett vámok nyomán jelentősen megnőttek az amerikai és a globális recessziós félelmek, az üzleti aktivitás visszaesése pedig önmagában is az energiatermékek árának csökkenését hozza magával.
- Ezen felül kiderült, hogy
nyolc meghatározó OPEC+ termelő ország összesen napi 411 ezer hordóval emeli kőolaj-kitermelését májustól,
ami a vártnál sokkal jelentősebb növekedést jelent (az eredeti terv 135 ezer hordó volt).
Fontos megjegyezni, hogy az olaj, a gáz és a finomított termékek importja mentességet kapott Trump új vámjaitól, de az agresszív kereskedelmi politika inflációgerjesztő hatása nehezen megkérdőjelezhető, legalábbis most ez a fő narratíva az olajkereskedőknél.
Trump és a híres négy dimenziós sakkjátszma
Adódik a kérdés, hogy miért döntött az OPEC a termelés ilyen radikális növelése mellett egy olyan helyzetben, amikor amúgy is nagy zuhanásban van az olajár? Rossz időzítés volt, nem számoltak ezzel a forgatókönyvvel, vagy mindez egy nagyszabású terv része?
Ha az utóbbi felé hajlunk és képzeletben felhelyezzük az összeesküvés-gyártó sisakunkat, akkor egy nagyon izgalmas konspirációt találunk, amit – elég hatásvadász módon – Donald Trump nagy mesterterveként aposztrofáltunk a címben. Na de miről is van szó?
Mielőtt belemennénk a kissé nyakatekert fejtegetésbe, érdemes megismerkedni a „4D-sakk” jelentésével. A 4 dimenziós sakk kifejezés a politikai diskurzusban azt hivatott alátámasztani, hogy Trump látszólag több lépéssel az ellenfelei előtt jár; míg egyesek káoszt látnak a módszereiben és azok következményeit károsnak ítélik meg, azok, akik érteni válik az amerikai elnök stratégiáját, úgy gondolják, hogy egy mélyebb sztori húzódik meg a háttérben, és a végén majd minden összeáll. Jelen pillanatban egyáltalán nem mondható biztosra, hogy egyrészt valóban egy 4D-s sakkjátszma zajlik-e a világpiacon, és ha igen, akkor ezt megnyerheti-e Trump. Ennek megítélését az olvasó fantáziájára és belátására bízzuk.
A rövid disclaimer után lássuk, hogy mi is lehet a mesterterv: Donald Trump „drill baby drill” politikájának célja, hogy felpörgesse a hazai szénhidrogén-termelést és a világ energiaexportőrévé tegye az Egyesült Államokat.
Két legyet üthet egy csapásra az ide vezető és éppen formálódó tervvel, miszerint:
- kizárja a világpiacról az orosz és az iráni fosszilis energiát; ezt úgy éri el, hogy 500%-os vámot helyez kilátásba az orosz olaj és gáz vásárlóira, ezután kijárja az OPEC-nél a jelentős kitermelés-felfuttatást, ennek köszönhetően nem lesz hiány az orosz és iráni olaj és gáz eltűnése miatt (legalábbis rövid távon, mert az OPEC nemrég bejelentett termelés-növelése 441 ezer napi hordóról szól, eközben Oroszország 7-7,5 millió hordó/nap olaj és olajtermék exporttal bírnak, az irániak 1,5 – 2 millióval).
- az energiabevételek visszavágásán keresztül
ellehetetleníti az orosz költségvetést, ami végül a háború lezárásához vezet,
Hirdetés ami szintén egy fontos ígérete volt a kampánya során, ezzel az első légy lecsapva.
- Ezzel a húzással, illetve egyéb szankciókkal (lásd a szerb NIS-olajfinomítóra kivetett intézkedés)
növeli a keresletet Európában az amerikai olajra és LNG-re,
ezzel ott is van a második légy.
Fontos adalék az olajkereslethez: egyáltalán nem új piacra tör be Trump, hiszen 2024-ben az Egyesült Államok 118 milliárd dollár értékben exportált nyers kőolajat, aminek a legfontosabb célországa Hollandia volt (23,6 milliárd dollár), de Spanyolország és Franciaország is felfér a toplistára.
Ami pedig a teljes képet illeti, már direkt módon is megjelent a „sakkjátszma” újabb lépése: Trump ugyanis szeretné kiegyenlíteni az USA kereskedelmi deficitjét Európával szemben, és a nemrég bejelentett
általános vámok feloldásáért cserébe azt követelte, hogy Európa 350 milliárd dollár értékben vásároljon amerikai energiaárukat.
Ez a szám a Portfolio által megkérdezett energetikai szakértők szerint – a jelenlegi helyzetben – óriási és irreális, hiszen az USA népszámlálási hivatala szerint az Európába irányuló amerikai LNG-export értéke 2024-ben csak kb. 13 milliárd dollár volt.
Ha az összes amerikai LNG-t Európa vásárolná meg a jelenlegi 36 eurós gázár mellett (TTF), akkor ennek az LNG-nek az értéke körülbelül 110 milliárd dollár lenne, és ha ehhez hozzáadjuk azt a kb. 4 millió hordó/nap európai nyersolajat, amelyet az EU JELENLEG importál az Egyesült Államokból, ez kb. 88 milliárd dollár értéket jelent. Az LNG-ből és a nyersolajból tehát még mindig „csak” 198 milliárd dollár jön ki, ami jóval kevesebb, mint a Trump által az EU-tól követelt 350 milliárd dollár.
EZÉRT IS VOLT CSUPA NAGYBETŰ A „JELENLEGI”, AMIKOR AZ EURÓPÁBA ÉRKEZŐ AMERIKAI OLAJEXPORTOT JELLEMEZTÜK.
Hozzá kell tenni, hogy az EU eddig is meg akart már egyezni az USA-val, és már november óta azt hangoztatja, hogy hajlandó a magasabb amerikai energiahordozó-importra.
Hogyan veszíthet Trump? Simán
Potenciális probléma a fent leírt, körmönfont mestertervvel: a vámpolitikából fakadó recessziós félelmek és extra OPEC-kínálat miatt bezuhant, és akár tartósan alacsonyan is maradhat az olajár.
A Goldman Sachs például arra figyelmeztetett, hogy a Brent ára szélsőséges körülmények között akár 40 dollár alá is zuhanhat hordónként, ahogy a kereskedelmi háború kiéleződik és a kínálat növekszik.
Márpedig
- a hazai kitermelés így már nem profitábilis, az amerikai termelők legalább hordónként 65 dolláros WTI-ár mellett lennének elégedettek, bajba kerülhet tehát a „drill baby, drill„.
- Arról nem is beszélve, hogy egy ekkora kereslet-ugrás mellett, amit ez a 350 milliárd dollár értékű energiaexport jelentene, annak a veszélyét is magával hordozza, hogy az amerikai energiaexportőrök gyorsan kifogynának a kapacitásokból.
-
Ha pedig a vámpolitikából az USA jön ki rosszul, akkor az egész képet tekintve ez amúgyis zárójelbe teszi az energiapiaci sikert.
Utóbbi mellett a növekedési különbözet érve szól, eszerint a vámintézkedések legnagyobb kárvallottja az amerikai fogyasztók lesznek. A logika szerint míg az USA kereskedelmi partnerei megtehetik (elméletben), hogy az USA-n kívül mással kereskednek, addig az amerikai fogyasztóknak nincs ilyen választásuk; a magasabb árak miatt pedig csökken a reáljövedelmük, romlik a fogyasztási hajlandóságuk, ami az egész gazdasági teljesítményre hatással van. Eközben az USA költségvetési hiánya 7%, nincs tér érdemi fiskális lazításra, szemben az euróövezettel, vagy Kínával. Míg az USA-ban épp most kezdődött a ciklikus lassulás, addig Európa például a ciklikus gyorsulás küszöbén lehet. Az más kérdés, hogy mit tesz Európával a vámháború, de most még az egyes befektetők álláspontja, hogy relatíve az USA többet veszít.
portfolio