Trumpnak egy nagyobb terve van?!
Trump gazdasági terve nem légből kapott – egy nagyobb stratégia része
Donald Trump gazdaságpolitikáját sokan irracionálisnak vagy populistának tartják, azt feltételezve, hogy a valóság előbb-utóbb megcáfolja a vámháborúk értelmét. A középutas kritikusok szerint Trump csak dühöng, mígnem a gazdasági racionalitás rákényszeríti a visszavonulásra.
Ők azonban nem veszik észre a lényeges összefüggést: Trump vámfetisizmusa egy sokkal átfogóbb, tudatos gazdasági stratégia része. Ez a terv kockázatos, de szilárd alapokon nyugszik.
Sokan téves elképzelésekkel rendelkeznek a tőkéről, a kereskedelemről és a pénzmozgásokról a globális gazdaságban. Ők abban a hitben élnek, hogy a piacok tökéletes versenyben működnek, az árfolyamok pedig kizárólag a kereslet és kínálat függvényében alakulnak. Még ha Trump világlátása sokszor felszínes is, ő legalább felismerte, hogy a gazdasági erőviszonyok nem a termelékenység, hanem a nyers hatalmi struktúrák alapján dőlnek el – mind nemzeti, mind globális szinten.
Ha meg akarjuk érteni Trump gazdasági tervét, három kérdésre kell választ találni:
- Miért hiszi Trump, hogy az USA „rosszul járt” a globális kereskedelemben?
- Hogyan képzeli el az új világgazdasági rendet, amely „újra naggyá teszi Amerikát”?
- Miként kívánja ezt a tervet megvalósítani?
Csak e kérdések megválaszolásával lehet megalapozott kritikát megfogalmazni Trump stratégiájával szemben.
Trump szerint a dollár dominanciája átok, nem áldás
Trump egyik legfőbb panasza az, hogy miközben a dollár globális tartalékvaluta-státusza hatalmat biztosít az Egyesült Államoknak, valójában az ország ipari hanyatlását is előidézte.
Míg sokan a dollárhegemóniát Amerika legnagyobb előnyének tekintik, Trump ezt inkább hátránynak tartja.
Trump már évtizedek óta panaszkodik az amerikai ipar hanyatlására. „Ha nincs acélipar, nincs ország” – hangoztatja rendszeresen. De miért hibáztatja a dollár globális szerepét ezért?
Szerinte a külföldi központi bankok nem engedik a dollár árfolyamát a „megfelelő” szintre csökkenni – egy olyan szintre, amely megdrágítaná az importot, miközben fellendítené az amerikai exportot. Nem arról van szó, hogy összeesküdtek volna Amerika ellen, hanem egyszerűen a dollár az egyetlen biztonságos tartalékvaluta.
Amikor az USA árukat importál, a külföldi központi bankok megtartják a befolyó dollártartalékokat, ahelyett hogy azokat saját valutájukra váltanák. Ez mesterségesen erősíti a dollárt, miközben támogatja az adott ország exportját az Egyesült Államokba.
A külföldi központi bankok folyamatosan növekvő dollárkészleteiket jellemzően amerikai államkötvényekbe fektetik, hogy biztonságos hozamot érjenek el. Ez Trump szerint egy ördögi körhöz vezetett: az USA túl sok árut importál, mert úgy érzi, hogy kötelessége globális tartalékeszközt biztosítani mások számára.
Amerika tehát nemcsak saját iparát áldozza fel, hanem önként elvállalja a világ „jó szamaritánusa” szerepét is.
A dollár mint hatalmi eszköz – és Trump dilemmája
Ugyanakkor a dollár globális hegemóniája biztosítja az USA geopolitikai fölényét is. A külföldi központi bankok amerikai állampapírokat vásárolnak, ami lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy fenntartsa költségvetési hiányát és finanszírozza hatalmas haderejét – egy olyan hadsereget, amely más országokat csődbe vinne.
A dollár dominanciája lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy gazdasági szankciókkal szinte bármely államot megbénítson.
Trump számára azonban mindez nem elég – mert szerinte a dollár túlzott ereje elnyomja az amerikai gyártókat. Az USA feláldozza saját ipari kapacitását a geopolitikai hatalom fenntartásáért cserébe, miközben a pénzügyi és ingatlanszektor aratja le a hasznot.
Trump félelme azonban még ennél is nagyobb: mi van, ha ez a dollárhegemónia hanyatlásnak indul?
Már 1988-ban, még Oprah Winfrey és Larry King műsoraiban figyelmeztetett: „Amerika eladósodott nemzet, és ha így folytatjuk, előbb-utóbb nagy baj lesz.”
Trump egyre inkább meg van győződve arról, hogy elérkezik egy pont, amikor a világ már nem akar több dollárt felhalmozni, és az amerikai rendszer összeomlik. Az ország ipara már most gyenge, pénzügyi rendszere pedig instabil – ha egyszer beindul a dolláreladás, a teljes amerikai modell veszélybe kerül.
Ezért hiszi Trump, hogy az ő feladata új nemzetközi rendet kialakítani – egy olyan gazdasági szerkezetet, amely megmenti Amerikát a pénzügyi összeomlástól.
Trump célja: „anti-Nixon-sokk” 2025-ben
1971-ben Richard Nixon egyoldalúan felrúgta a Bretton Woods-i rendszer aranyfedezetét, ezzel elindítva a pénzügyi globalizáció korszakát. Trump célja ennek visszafordítása:
- Továbbra is a dollár legyen a világ tartalékvalutája, de leértékelődött formában.
- Az USA hosszú távú adósságfinanszírozási költségei csökkenjenek, miközben az import versenyképessége romlik.
De hogyan érné ezt el? Vámokkal.
A vámok nem csökkentik automatikusan az amerikai kereskedelmi hiányt – ezt Trump is tudja. De a vámok rákényszerítik a külföldi központi bankokat, hogy alacsonyabb kamatokat tartsanak, ezáltal pedig valutáik felértékelődjenek a dollárral szemben.
Végső célja? Az USA gazdasági szerkezetének radikális átalakítása:
- Egyéni alkuk a világ országainak pénzügyi vezetőivel – nem multilaterális megállapodások.
- Kényszerhelyzetek teremtése vámokkal és katonai fenyegetésekkel.
- A dollárhegemónia fenntartása, de egy leértékelődött dollárral.
Ha Trump terve működik, az USA újra domináns lehet, de más mechanizmusok révén. Ha kudarcot vall, a világgazdasági struktúra teljes átrendeződése indulhat meg – amelyet Kína és a BRICS-országok alternatív tartalékvalutákkal tölthetnek ki.
Trump gazdasági terve nem csupán egy szeszélyes ötlet. Ez egy tudatos stratégia – és ha működik, az amerikai hegemónia új korszakát hozhatja el.
Forrás: Bekezdések.hu
