Trumpnak minden oka meg van rá, hogy elkezdjen aggódni
Az Egyesült Államok elnöke elkezdhet aggódni népszerűségi indexének alakulása miatt, annak ellenére, hogy még másfél év van hátra a 2020. őszi elnökválasztásig, ami alatt sokat javíthat (bár legalább ennyit ronthat is) a számain – – kezdi cikkét Jonathan Bernstein, politológus professzor, a Bloomberg publicistája.
Legutoljára akkor volt érdemes megnézni Donald Trump amerikai elnök népszerűségi indexét, amikor William Barr igazságügy-miniszter közzétette összefoglalóját a Mueller-bizottság jelentéséről-véli az amerikai politológus professzor. Ebből kiderült, hogy a hónapokig tartó vizsgálódás szerint az elnök nem működött együtt az oroszokkal a 2016 elnökválasztási kampányban és nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy akadályozni próbálta volna az igazságszolgáltatást az üggyel kapcsolatos vizsgálódások során.
Trump maga is sokszor, hangosan elismételte, hogy a Mueller-jelentés tisztázta ezek alól a gyanúk alól, azaz logikus lett volna, hogy jelentősen javuljon a választók véleménye róla. Azóta megjelent a jelentés szerkesztett teljes változata, ami nem mondott ellen a rövid összefoglalónak, és Barr szenátusi meghallgatását – ahol elismételte korábbi véleményét – óriási médiaérdeklődés kísérte.
További jó hír az elnöknek, hogy kiválóan alakul a foglalkoztatás az USA-ban és jók a GDP-adatok. Emellett Trumpnak egyelőre sikerült megakadályoznia, hogy a kongresszus a munkatársai meghallgatásának sorozatával azt firtassa, hogyan manipulálja környezetét, illetve hogy áttekintsék korábbi adóbevallásait.
Népszerűsége mindezek ellenére lényegében ugyanott maradtak, ahol volt. Továbbra is messze Trump a legnépszerűtlenebb elnök azóta, hogy rendszeres közvélemény-kutatásokkal mérik az USA éppen hatalmon lévő első emberének elfogadottságát – állítja szembe a tényeket a Bloomberg cikkírója. Május 21-én az emberek 41,2 százaléka tartotta legalább elfogadhatónak a teljesítményét és 54 százalékuk gondolta úgy, hogy rossz munkát végez. Az ezt megelőző hónapokban először kicsit csökkent, majd javult, majd ismét romlott a mutatója.
Hosszabb távon azt látjuk, hogy 2018 óta fél százalékponttal gyengült a megítélése, aminek alapján a politológus szakértő úgy véli, hogy januári vége óta beragadt a megítélése. (A politikusok akkor azzal borzolták az amerikaiak idegeit, hogy az elnök és a kongresszus nem tudott megállapodni az állami kiadások növeléséről, ezért a kormánynak nem volt elég pénze, és be kellett zárni az közintézmények egy részét. A vitát január végén zárták le.) Így tehát a Trumpot támogatók és elutasítók aránya régóta 42, illetve 53 százalék körül ingadozik.
Ezzel a számpárral a közvélemény-kutatások kezdete óta hatalmon lévő elnökök közül Trump produkálta a második legrosszabb eredményt 852 napos regnálás után. Csak az 1976 és 1980 között elnökösködő Jimmy Cartert előzte meg. Nettó mínusz 12,8 százalékos eredményével 14 ponttal marad el Ronald Reagan, 20 ponttal Barack Obama, 25 ponttal Bill Clinton és 45 ponttal George W. Bush mögött (bár az utóbbi éppen a „háborús elnök” szerepében volt a 2001. szeptemberi New York-i terrortámadás után).
A politológus-publicista kiemeli, hogy a 18 hónapban, ami a 2020-os elnökválasztásig még hátra van, lényegesen változhat az elnök népszerűségi indexe. A korábbi tapasztalatok alapján bármely irányba elmozdulhat akár tíz százalékponttal is – egyes esetekben oda-vissza ingadozott ekkora kilengésekkel.
Összességében az elmúlt 80 évet áttekintve azt láthatjuk, hogy – a második világháborút követően hatalmon lévő – Harry Truman óta nem volt olyan folyamatosan népszerűtlen elnöke az Egyesült Államoknak, mint Donald Trump. Nehéz lenne megmondani, mely társadalmi csoportból nyerhetne újabb támogatókat és könnyen lehet, hogy támogatottságának plafonja valahol 45 százaléknál van.
Ha ez a számítás igaznak bizonyul, akkor nagy meglepetést okozna azzal, ha újra tudná választatni magát 2020 novemberében. Ez ugyanis azt jelentené, hogy nagyon sok választó úgy szavazna rá, hogy azt gondolja, rossz munkát végez. Az emberek általában nem teszik az X-et annak az elnökjelöltnek a neve mellé, akiről úgy vélik, hogy gyengén látja el a feladatait.
