Az Ukrajna lehetséges felosztását ábrázoló térképről és a hozzá tartozó cikkről tudni kell, hogy a legolvasottabb orosz bulvárlap, a Komszomolszkaja Pravda hozta le, és nem az ukrán meg nyugati propagandában körbejáratott „meghiúsult villámháború”, illetve „Putyin elszámolta magát” fejlemények hívták életre, hanem a háború első hete után látott napvilágot – írta a PestiSrácok. A cikk a háború utáni világot találgatja, de az is érdekes, hogy a konfliktus másik felére összpontosít, mint amivel mi találkozunk rendszeresen. Az európai sajtó, az ukránpárti híradásokra támaszkodva, kizárólag az orosz hadsereg kegyetlenkedéseiről és civilek elleni támadásairól számol be, itt a videókban viszont a Donyec-medencéből 2014 óta elmenekült, hazatérni vágyó emberekről, az ukránok fosztogatásairól és az orosz hadsereget felszabadítóként fogadó orosz lakosságról van szó.
A legolvasottabb orosz újság szinte tényként kezeli Ukrajna feldarabolását életképesebb és ésszerűbb egységekre. A cikk által reális tervként emlegetett változat az ország több darabra vágását helyezi kilátásba. Eszerint jó pár önálló állam alakulhat Ukrajna oroszlakta részének történelmi térségeiben Harkov, Dnyepropetrovszk, Zaporozsje, Kherszon, Nyikolajev és Odessza központokkal. A második szakaszban ezek az újdonsült államok – kiegészülve a donyecki és a luganszki szakadár államokkal – az egyesülés útjára léphetnek, és létrehozhatják Novorosszia (Új-Oroszország) államot a Fekete-tenger partvidékén, szoros szövetségben az Orosz Föderációval.
A maradék Ukrajna két kisebb, külön államként folytathatja:
1. Ukrajna (Kis-Oroszország) – az eredeti Ukrajna (jelentése: határvidék), vagyis a XVII. századi Lengyelország délkeleti végében orosz nyelvű kozákok által megszerzett rész a Kijev, Szumi, Zsitomir, Kirovograd, Poltava, Csernyigov és Cserkasszi városokhoz tartozó területekkel
2. Halics és Volhínia (régi magyar nevükön Galícia és Lodoméria) történelmi területe – A ma ukrán nyelvként ismert dialektus és a modern ukrán nemzettudat magterülete a Lvov, Ivano-Frankovszk, Tarnopol, Hmelnyickij és Rovno városokhoz tartozó területekkel.
Az újonnan létrejövő államok közül messze Új-Oroszország lenne a legnépesebb, a háború előtti lélekszámokból kiindulva egy 18 milliós ország keletkezne így a Fekete-tengernél. A feltehetően szintén orosz nyelvi dominanciájú Kis-Oroszország, azaz Ukrajna 11 millió körüli lakossal rendelkezne a menekültek hazatérése esetén, míg a nyugaton tervezett, Magyarországgal is szomszédos Galícia és Volhínia hozzávetőleg 7,5 milliós lenne.
(…)
A cikk számunkra legérdekesebb része kétségkívül a Kárpátaljára vonatkozó elképzelés. Ebben az esetben nem teljesen világos Kárpátalja és Bukovina (Csernyovci terület) sorsa, de legvalószínűbb, hogy Magyarország, illetve Románia teljes vagy részleges protektorátusaivá válnak.
Kárpátalja lakossága az eddigi egyetlen, 2001-es ukrán népszámláláson bő 1,25 millió volt, ennek a mintegy 150 ezer magyar a lakosság 12 százalékát tette ki. Döntő többségük egy tömbben él a terület délnyugati, sík részén. A népszámlálás óta eltelt két évtizedben Ukrajna lakossága milliókkal csökkent, Kárpátalja és a magyarok lélekszámáról nincsenek újabb adatok, de feltehetően mindkettő szintén csökkent. A többségi lakosság megállapítását nehezíti, hogy az ukrán államhatalom a különböző nyelv, identitás, hagyomány ellenére egy népként kezeli az őshonos ruszinokat és a betelepült ukránokat. Együttes számuk egymillió körül van, amiből talán 200 ezer körül lehetnek az ukrán jövevények és hozzávetőleg 800 ezren a ruszinok, de az elmúlt évtizedek erőltetett ukránosítása miatt nem lehet megmondani, mennyien tartanák magukat ruszinnak, ha azt is választhatnák. Ez amiatt is érdekes, mert a hét-nyolcszáz évig magyar államkeretek közt élt ruszinok hagyományában benne volt a Magyarországhoz tartozás, az ukránokra ez semennyire sem igaz.
A „legradikálisabb terv” Ukrajna teljes eltüntetését veti fel arra az esetre, ha az ország összeomlása visszafordíthatatlanná és ellenőrizhetetlenné válna az orosz katonai műveletek során. Ha így történne, akkor Új-Oroszország és Kis-Oroszország területei talán egyszerűen belépnek az Orosz Föderációba tagköztársaságként, területként vagy régióként. Mint írják, Románia és Magyarország ebben az esetben is megszerezheti Bukovinát, illetve Kárpátalját, míg Lengyelország az 1939-ig hozzá tartozó hat nyugati területet (Halics és Volhínia).
A rendezkedés közben viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Nyugat-Ukrajna a banderisták, vagyis a szélsőjobboldali ukránok fő bástyája, akik a világháborúban az Ukrán Nacionalisták Szervezete kötelékében brutális népirtásokat hajtottak végre galíciai lengyelek, oroszok és zsidók körében. Ez a minden környékbeli néppel szemben ellenszenvet tápláló Nyugat-Ukrajna alighanem ma is pacifikálhatatlan lenne orosz szempontból. Ha viszont a kárpátaljai magyarok egy ilyen, nacionalista ukrán állam határain belül rekednek, akkor rajtuk állhatnak bosszút az eddigi Ukrajna széthullásáért. Ez pedig katasztrofális eredménnyel járhatna egy olyan országban, ahol éppen most fegyvereztek föl boldog-boldogtalant…
Hungaryfirst