Szirjszkijék bejelentették, az ukrán csapatok tartani fogják a pozícióikat és újabb ukrán erősítés érkezik nemsokára az avgyijivkai katlanba. Ráadásul az ukrán hadvezetés elhatározta, hogy beveti ezen a frontszakaszon az egyetlen komoly hadászati tartalékban álló elit dandárját a 3. rohamdandárt. Egy ilyen katonai döntésnek óriási kockázatai vannak – írja a Világgazdaság.
Valerij Zaluzsnij leváltása az ukrán fegyveres erők főparancsnoki tisztségéből nem okozott meglepetést. Az viszont annál nagyobb meglepetés volt, hogy Zelenszkij ukrán elnök nemcsak Zaluzsnijt, hanem gyakorlatilag a teljes ukrán katonai vezetést lecserélte.
Zaluzsnij mellett leváltották Zaluzsnij helyetteseit is, továbbá az ukrán vezérkari főnököt és annak a helyetteseit, az ukrán egyesített erők parancsnokát, a légideszantos erők parancsnokát és a területvédelmi erők parancsnokát is.
Egy háború kellős közepén ilyen mértékű személyi változtatásokat végrehajtani egy hadseregben erősen vitatható. (Ráadásul az ukrán–orosz háború már rég egy felőrlő, a felek teljes kifulladásáig tartó anyag és embercsatává változott. Ilyen körülmények között sokkal kevesebbet számít az új vezénylő tábornokok katonai képessége, tehetsége. Sokkal fontosabb, hogy a felek milyen tényleges erőforrásokat képesek a frontvonalakon bevetni.)
Az új ukrán hadsereg főparancsnoka, Olekszej Szirjszkij vérbeli katona. Életútja jól mutatja azt a testvérháborút, amit a két keleti szláv ország jelenleg folytat. (Szülei, testvére, rokonai Oroszországban élnek. Édesapja az orosz hadsereg nyugállományú ezredese.) Szirjszkijt még Zaluzsnij is többször dicsérte, mint jó vezetői képességekkel rendelkező hadműveleti parancsnokot. Ugyanakkor a beosztottai között nem örvend nagy népszerűségnek, a tisztikar egy jelentős része túl durvának tartja, akinek a katonai feladatok végrehajtása során nem számít az emberélet. (Ez különösen Bahmut sikertelen ukrán védelmekor mutatkozott meg, amit Szirjszkij személyesen irányított.)
Kinevezésekor döntő fontosságú volt, hogy Szirjszkij tábornoknak Zelenszkivel jó személyes kapcsolata van. (Az ukrán elnök Zaluzsnijt megkerülve sokszor korábban is több ügyben Szirjszkijt hívta fel közvetlenül.)
Kétségkívül van még mit fejleszteni az ukrán hadseregben, ezeknek az elmúlt hónapokban – Zaluzsnij ellen megfogalmazott politikai – kritikáknak volt jogalapja. Például az ukrán hadsereg logisztikájának a javítása, a kiképzés fejlesztése, a fronton harcoló katonák arányának növelése és ezzel párhuzamosan a hátországban, illetve az alakulatok törzseiben megülő katonák arányának a csökkentése.
A Szirjszkij számára megfogalmazott feladatok egy jelentős része azonban kívül esik a tábornok hatáskörén. Például nem a főparancsnokon múlik, hogy mennyi modern nyugati haditechnikát kap meg az ukrán hadsereg. Vagy a havi sorozási számok teljesítése sem a hadsereg főparancsnokán, hanem azokon a regionális sorozóbizottságokon múlik, akiknek a vezetőségét még 2023 augusztusában cserélte le az ukrán elnök.
Negatív változás lesz, hogy a politika Zaluzsnij eltávolításával kezdve sokkal jobban bele fog szólni a napi operatív eseményekbe mint korábban, állandóan felülbírálva majd a katonák szakmai döntéseit.
VALÓSZÍNŰLEG ZELENSZKIJÉK NYOMÁSÁRA IS, DE SZIRJSZKIJ TÁBORNOK KINEVEZÉSE UTÁN ALIG HÁROM NAPPAL MEGHOZTA ELSŐ JELENTŐS KATONAI TÉVEDÉSÉT.
A Donyeck város melletti Avgyijivka körülkerítését célzó intenzív orosz hadműveletek már 2023 októbere óta tartanak. Az oroszok számára stratégiai fontosságú, hogy itt arrébb nyomják az ukrán csapatokat. (Az avgyijivkai beszögelésből az ukránok 2014 óta északról tűz alatt tartják Donyeck városát.)
Hosszabb állóháború után az orosz erők 2024. január végére jelentős eredményeket értek el a korábban 30 ezres kisváros körülkerítésében, délről és északról is áttörve az ukránok jól kiépített védelmét és behatolva magába Avgyijivkába is. A város körül egy félkatlan jött létre.
Jelenleg az orosz csapatok északi és déli szárnya alig 4,5 kilométer távolságra áll egymástól. A városban és tőle még keletebbre rekedt ukrán csapatok ellátása ezért rendkívül nehézkessé vált, a városba vezető maradék utak állandó orosz tűz alatt állnak. Az avgyijivkai ukrán helyőrség az utóbbi napokban – mindkét oldal katonai riporterei szerint – alig kap élelmiszer és lőszer utánpótlást, lehetetlen a sebesültek elszállítása is. Komoly az esélye a katlan bezáródásának, és ezzel – a háború folyamán először – jelentős létszámú ukrán haderő lenne az orosz hadsereg által körbekerítve.
Ráadásul az ukrán hadsereg a teljes frontvonalon komoly lőszerhiánnyal küzd. A Nyugat által 2022-ben és 2023-ban átadott haditechnika jelentős részben már megsemmisült vagy elhasználódott. Az ukrán tüzérség a fentiek miatt a frontvonalon majdnem elhallgatott.
A havi sorozási célszámok is egyre nehezebben teljesülnek. Az újonnan kényszersorozott állomány minősége és a sietősen felállított új ukrán alakulatok morálja gyorsan romlik.
Az ukrán harctéri veszteségek meghaladják az orosz oldal veszteségeit. Jurij Lucenko volt ukrán belügyminiszter, volt ukrán főügyész, aki a 2022. februári orosz invázió után az ukrán hadsereg tisztje lett, 2024. január elején sokkoló bejelentést tett az ukrán veszteségekről. Lucenko szerint 2022 februárja óta több mint 500 ezer ukrán katona halt meg vagy sebesült meg súlyosan a háborúban és Ukrajna 30 ezer embert veszít el a fronton minden hónapban. Lucenko állítását senki sem cáfolta meg Kijevben. Közben Ukrajna lakossága ukrán források szerint is már 2023 májusára 29 millióra csökkent.
AZ UKRÁN CSAPATOK MOST AZ AVGYIJIVKAI CSATÁBAN LÉNYEGESEN KEDVEZŐTLENEBB HELYZETBEN VANNAK, MINT KORÁBBAN BAHMUTBAN VOLTAK.
Az egyes katonai szakértők által hivatkozott szakvélemény, hogy az avgyijivkai fronton az ukrán alakulatok „majd nagy veszteségeket okozva felőrlik és kivéreztetik az orosz csapatokat”, nem felel meg a valóságnak.
Érdekes és idevágó még a Wagner csoport volt vezetőjének, Jevgenyij Prigozsinnak korábbi nyilatkozata. A nyugati média Bahmut bevétele után ugyanis címoldalakon idézte Prigozsin egyik interjúját, amely szerint a város ostroma alatt 20 ezer Wagner harcos halt meg. Prigozsin interjújának a második felét viszont már a nyugati médiában nem idézték: Prigozsin szerint a 20 ezer orosz halottra 50 ezer ukrán halott és 50-70 ezer ukrán sebesült jutott Bahmutban, pedig a városban végig az orosz erők voltak offenzívában. Az ukrán hadsereg nagyobb harctéri vesztesége abban keresendő, hogy az orosz fél a teljes frontvonalon tüzérségi lövedékekből becslések szerint nyolcszor-tízszer, bevethető drónokból ötször-hétszer nagyobb mennyiséggel rendelkezik mint az ukrán hadsereg. A mai modern háborúkban pedig ezek a „távoli harcérintkezések” okozzák a veszteségek 90 százalékát. A hagyományos harcérintkezés – a két fél gyalogsága közötti közeli tűzpárbaj, klasszikus gyalogsági közelharc – elenyésző százalékban van jelen az ukrán háborúban.
AZ AVGYIJIVKAI FRONTON AZ OROSZOK – A CSAPATAIK ITTENI KONCENTRÁCIÓJA MIATT – JELENTŐS TÚLERŐBEN VANNAK A SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYBAN ÉS AZ ÖSSZES HADITECHNIKAI KATEGÓRIÁBAN.
Az orosz légierő és nehéztüzérség állandóan bombázza az ukrán állásokat. Az orosz előrenyomulást gyakorlatilag csak az ukrán drónok bevetése lassítja, de még a drónok területen is jelentős az orosz túlsúly. Az ukrán vezetés egyik jó döntése volt az elmúlt napokban önálló fegyvernemként a drónhaderő – az úgynevezett pilóta nélküli rendszerek – parancsnokságának a felállítása, amely katonailag egy úttörő döntésnek számít és előbb-utóbb a világ többi hadserege is kénytelen lesz követni. A jövő háborúját az fogja alapvetően megnyerni, aki az elejétől fogva nagyobb, modernebb és egymással is együttműködő drónhaderőt lesz képes – a túlterheléses támadások hullámai során – az ellenfelére küldeni.
Egy ilyen helyzetben a katonai logika a katlanban rekedt ukrán csapatok gyors kivonását irányozná elő és egy új védelmi vonal felépítését valahol Orlovka térségében. (Az ukrán csapatok érdeke amúgy is a mintegy 1500 kilométer hosszúságú frontvonal rövidítése lenne.)
Szirjszkijék viszont pont ellentétes döntést hoztak 2024. február 11-én.
Bejelentették, az ukrán csapatok „szilárdan tartani fogják a városban a pozícióikat” és hogy újabb ukrán erősítés érkezik nemsokára az avgyijivkai katlanba. Ráadásul az ukrán hadvezetés elhatározta, hogy beveti ezen a frontszakaszon az egyetlen komoly hadászati tartalékban álló elit dandárját a 3. rohamdandárt. (A nacionalista Azov alakulatokból létrehozott egyik legütőképesebb és legmotiváltabb ukrán dandárról beszélünk.)
Az új ukrán hadsereg valószínűleg a következő napokban megpróbálja északi irányból feltörni a város blokádját.
Egy ilyen katonai döntésnek óriási kockázatai vannak.
Az elit dandárok sem érnek semmit megfelelő légi és tüzérségi támogatás, és megfelelő utánpótlás nélkül. Ezek pedig jelenleg az ukrán hadseregnek nincsenek meg.
Az ukrán hadászati tartalékokat értelmetlenül Avgyijivka térségében elégetve, más stratégiai frontszakaszon megnyílhat az út az orosz előrenyomulás előtt.