Site icon Mai Világ

Új kezekbe került az európai politikai hatalom?

Hirdetés

Az Európai Unió új vezetői francia-német dominanciát jeleznek az uniós övezetben.

De milyen hatással van erre Németország gazdasági visszaesése, a külpolitikai események alakulása, vagy akár a britek távozása az EU-ból?

A második világháború vége óta a francia-német párbeszéd fő kereteként szolgál az Európai Unió, így nem meglepő, hogy miközben az EU legnagyobb problémája a gazdasági modelljének elöregedése a populációhoz mérten, a francia és német EU-s érdekek azonos pályára érnek. Mind a francia elnök, mind a német kormányfő számára fontos az európai integráció mélyítése, a közös külpolitikai döntéshozatal Washington befolyása nélkül, valamint az erős euróvaluta, amely a déli országok pénzügyi stresszével egyre nehezebb feladatnak bizonyul. Jóllehet céljaik elérésére most jó lehetőségük van, mivel az uniós döntéshozatal két legfontosabb szerepe jutott a németekre és a franciákra.

Ezen a  héten az euróövezet fokozott problémái leküzdését és a nemzetközi kapcsolatok megerősítését szem előtt tartva a német Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság aktuális elnöke megnevezte biztosjelöltjeit és a nekik szánt portfóliókat. Emiatt úgy tűnik a német elnökkel átmenetileg Németország befolyása a legjelentősebb az uniós politikában. Viszont a jelöltek között szerepel Sylvie Goulard, Macron volt védelmi minisztere, aki akkori posztjáról az Európai Parlament béreivel való visszaélés miatt indított nyomozás következtében mondott le. A bizottságban belső piacért felelős biztosként felügyeli majd az iparpolitikával kapcsolatos munkát, ezen kívül pedig a digitális egységes piac támogatása, valamint a védelmi iparral és űrkutatással foglalkozó új főigazgatóság felügyelete fog a feladatkörébe tartozni. Ez a pozíció önmagában is hangsúlyos, de a franciákra nézve még nagyobb a jelentősége, ugyanis az új főigazgatóság felelős a hadiiparral kapcsolatos kérdésekért; hadiparból és hadseregből pedig Franciaország rendelkezik a legnagyobbal Európában.

Az EU másik legfontosabb vezetői posztjára, az Európai Központi Bank (ECB) elnökségére a szintén francia Christine Legarde-t jelölték. Bár Lagarde jogász végzettséggel rendelkezik, az IMF korábbi elnökeként jól látta el a feladatait. Az ECB ügyeinek irányítása azonban komolyabb szakmai hozzáértést igényel, ezért még elválik, ez mennyire sikerül neki nehézségek nélkül. Annyi viszont biztos, hogy ezzel még ha nem is billen a franciák javára az uniós politikai hatalom, a német dominancia sem lesz elmondható.

Hirdetés

Szintén lényeges még, hogy Macron annak ellenére, hogy a 2017-es francia elnökválasztások óta hullámzó közhangulatban irányítja az országot, a nemzetközi politikában egyre erősebb szereplő. Kétségtelen, hogy az elnök veszített tekintélyéből és lendületéből a sárgamellényes tüntetések tavaly novemberi elindulása óta. A kezdetben a francia kormány adó- és gazdaságpolitikája elleni tüntetésáradat visszafogására született pénzügyi ösztönzés látszólag bejött Macronnak, aki elnöksége második felvonását megerősödve kezdheti – írja a Financial Times.

Macron visszatérését a gazdaság közelmúltbeli teljesítménye is megkönnyítette: az ország kevésbé van kitéve Donald Trump kereskedelmi háborúinak, mint Németország. Ráadásul az utóbbi hetekben a francia államfő jelentős külpolitikai lépéseivel, mint például a Teheránnak kínált hitel kezdeményezésével, megerősítette helyét a nemzetközi ranglétrán, ezzel háttérbe szorítva Merkelt is.

Bár az Európai Bizottság elnöki pozíciójának betöltésével fontos politikai döntések vannak a németek kezében, a Bloomberg mutatói szerint a nyári időszakban Franciaország lekörözte Németország gazdasági növekedését mind ipari tevékenység, mind a bruttó termelés növelésének szempontjából. Ez azért következhetett be, mert gazdasági modellje kevésbé támaszkodik az exportra, mint Németországé, így ellenállóbbnak bizonyul az amerikai kereskedelmi háborúk következményeivel szemben – írta a portál.

Macron elnöksége alatt a munkaerőpiaci helyzet javult és júliusban az ország az utóbbi tíz év legalacsonyabb munkanélküliségi rátáját érte el. Macron – elsősorban a sárgamellényes tüntetések csillapítása végett történő – 25 milliárd eurós francia pénzügyi fejlesztési programja a jelenlegi világgazdaságban, és főleg Németország fokozódóan visszaeső vállalataival kontrasztban, kiemelkedő teljesítmény. Németország, az euróövezet legnagyobb gazdasága, hanyatlásának visszafordítására a franciához hasonló fiskális ösztönzésre lenne szükség – vélik a szakértők.

Angela Merkel irányítása alatt azonban a németek a kiegyensúlyozott költségvetés érdekében sokkal inkább hajlottak költségvetési és kereskedelmi többletek felhalmozására, mint a hitelfelvétellel és kiadások növelésével járó gazdasági korszerűsítésre. Erre most még egy lapáttal rátett az Egyesült Államok és Kína között zajló kereskedelmi háború hatása Németországra, aki mind az USA, mind a távol-keleti kulcsfontosságú kereskedelmi partnere és a kivitelből származó bevétel a német gazdaság majdnem felét teszi ki.

Hirdetés

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az európai vezető gazdasági és politikai hatalomért folyó versenyben Franciaország alapvető geopolitikai előnyt élvez Németországgal szemben. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként, valamint az egykori francia gyarmatokkal ápolt szoros kapcsolatából adódóan globális szintű befolyásuk sokkal nagyobb, mint a németeknek.

Bár a globális események alakulásában Franciaország pillanatnyilag kedvező pozícióban helyezkedik el, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek gazdasági problémái. Az GDP-arányos államadósság az egyik legmagasabb az euróövezetben, a Eurostat negyedéves adatai alapján pedig államadóssága túllépte Olaszországét is, a munkanélküliség a javulás ellenére még mindig magas. Ezenfelül Németország visszaesése szomszédját is magával ránthatja.

 

Forrás: napi.hu

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
loading...
Exit mobile version