Új szakaszába lépett az Ukrajna fölötti légiháború – Erre Kijev nincs felkészülve
Az elmúlt hetekben ismét előtérbe került az ukrán fegyveres erők egyik legkomolyabb hiányossága: egyszerűen nem rendelkeznek kellő számú légvédelmi fegyverrel ahhoz, hogy hatékonyan védekezzenek az orosz légierő és rakétatüzérség támadásai ellen. Moszkva valószínűleg észlelte is ezt a problémát, hiszen az elmúlt időszakban ismét megszaporodtak a légicsapások, ezúttal azonban nem a lakosság és az energetikai hálózat, hanem olyan komolyabb stratégiai célpontok, mint a vasútvonalak és a repülőterek ellen. Nézzük, mi a helyzet most az ukrán légtérben.
A háború kezdeti szakaszában az orosz légierő és nagy hatótávolságú fegyverarzenál felemás teljesítményt nyújtott: bár folyamatos nyomás alatt tartották az ukrán fegyveres erőket, a légtér feletti ellenőrzést nem sikerült megszerezniük.
Ekkor döntött úgy Moszkva, hogy stratégiát vált: a kritikus fontosságú katonai támaszpontok ellen intézett precíziós csapások helyett áttértek a nagyobb települések, illetve az ukrán energetikai hálózat bombázására. Az előbbi vélhetőleg a lakosság demoralizálása miatt vált prioritássá, az utóbbi pedig a híresen hideg ukrajnai tél elviselhetetlenné tétele érdekében.
A lakott területek bombázásával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a hadtudomány számára már régóta kérdéses az ilyen akciók létjogosultsága. A humanitárius aggályok mellett a második világháború tapasztalatai azt mutatják, hogy a kíméletlen szőnyegbombázások sem a brit, sem a német, sem pedig a japán lakosságot nem tudták megtörni (az angliai csata alatt például több civil utazott Londonba, hogy segítse a védekezést, mint ahányan elmenekültek onnan).
Az ukrán energetikai infrastruktúta elleni, általában télen megindított támadások „sztárjai” minden kétséget kizárólag az Iránban kifejlesztett (és tavaly óta Geran-2 néven Oroszországban is gyártott) Sahed-136-os drónok voltak. A Sahed dróncsalád rendkívül olcsó, egyszerű fegyver, amely nem túl pontos, cserébe nagy számban és gyorsan elő lehet állítani. Ezek a fegyverek tették Kijev számára is nyilvánvalóvá, hogy az elavult, szovjet érából származó légvédelmi rendszerek helyett sürgősen újabbakra van szükség.
Megérkeznek a Patriotok
Az amerikaiak tavaly év végén határozták el magukat amellett, hogy átadnak egy NIM-104-es Patriot üteget Ukrajnának. Ezt a bejelentést később követte egy közös német-holland adomány, ami szintén egy üteget jelentett. Ehhez még hozzájön egy olasz SAMP/T rendszer is, Kijev rendelkezésére tehát biztosan összesen három, nagy hatótávolságú nyugati légvédelmi üteg áll (meg nem erősített források szerint Kijev kapott még két Patriotot). Ez finoman szólva is kevés.
Kijev fő gondja három tényezőből fakad:
- Az már az első Patriot megérkezésekor is nyilvánvaló volt, hogy egy légvédelmi üteg mindössze egy nagyobb terület védelmére lesz elegendő. Az első Patriot Kijev védelméért volt felelős, ahhoz azonban, hogy az ország légterének egésze többé-kevésbé védett lehessen, inkább egy tucat ilyenre lenne szükség.
- A második probléma, a lőszerhiány mostanra megoldódni látszik. Az oroszok ügyesen használták ki az amerikai törvényhozáson belül dúló vitákat az ukrajnai fegyverszállítmányokat illetően, és lényegében ellövették Kijevvel a Patriot által használt rakétákat. A fegyverszállítmányok újraindulása az év végéig valószínűleg fedezni fogja Kijev igényeit.
- A harmadik probléma az oroszok stratégiájához kapcsolódik: amikor Moszkva nagyszabású légitámadást indít ukrán célpontok ellen, akkor általában nem 1-2 modern robotrepülőgépet küld útjára, hanem több tucatot, vagy több százat, a Patriotot pedig egyszerűen nem az ilyen támadások elfogására tervezték.
Az orosz stratégia
Az ukrán légvédelem helyzetét nagyban megnehezíti, hogy az oroszok lényegében folyamatosan változtatják a stratégiájukat, nagyon rövid ideig hagyatkoznak egyetlen fegyvertípusra (ezt egyébként a méretes eszközparknak köszönhetően meg is engedhetik), folyamatosan új trükköket találnak ki az ukrán célpontok támadására.
A már említett drónesőn kívül az oroszok előszeretettel vetettek be modern „cirkálórakétákat”, ballisztikus rakétákat, de attól az unortodox megoldástól sem riadtak vissza, hogy az egyébként légvédelemre kifejlesztett SZ-300-asok rakétáit használják fel földi célpontok elleni támadásra.
AZ OROSZOK MOSTANÁBAN HASZNÁLT KÉT SZTÁRFEGYVERE AZ ISZKANDER-M FÉLBALISZTIKUS (TEHÁT REPÜLÉS KÖZBEN IS MANŐVEREZHETŐ) RAKÉTÁJA, ILLETVE A FAB-3000-ES „OKOSBOMBÁK”.
Az Iszkanderek az elmúlt hetek tapasztalatai alapján a precíziós támadások lebonyolításáért felelősek: ilyen fegyverrel semmisítettek meg a közelmúltban egy ukrán tehervonatot, ezekkel lőtték a napokban a mirhorodi és krivij rihi légibázist, megsemmisítve legalább egy Mi-24-es helikoptert és 1 Szu-27-es vadászgépet, valószínűleg megrongálva két Szu-25-ös csatarepülőt, illetve nagyon valószínű, hogy egy Iszkander kiütötte az ukránok egyik HIMARS rakéta-sorozatvetőjét is.
Az ukrán vezérkar meglehetősen világosan fogalmazott a kérdéskörben: még több modern, nagy hatótávolságú légvédelmi rendszert, első sorban Patriotot kérnek a nyugati hatalmaktól annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak védekezni az orosz támadások ellen.
Zelenszkij elnök pontos számot is megadott:
ÁPRILISBAN AZT MONDTA, HOGY 25 PATRIOT RENDSZERRE LENNE SZÜKSÉGÜK AHHOZ, HOGY AZ ORSZÁG LÉGTERÉNEK EGÉSZÉT KELLŐ HATÉKONYSÁGGAL MEG TUDJÁK VÉDENI AZ OROSZ TÁMADÁSOKTÓL.
Pillanatnyilag nagyon úgy tűnik, hogy ennyi fegyvert nem fognak kapni, ugyanakkor az európai szövetségesek és Washington részéről is érkeztek bíztató jelek arról, hogy legalább a „rendelés” egy részét igyekeznek teljesíteni: az Egyesült Államok merészet lépve bejelentette, hogy minden, hazai NIM-104-es rendelést Ukrajnába kell juttatni, illetve nemrég az olaszok is úgy döntöttek, hogy egy újabb SAMP/T-üteget küldenek az ostrom alatt álló országba.
Jelenleg ugyanakkor erősen kérdéses az, hogy ezek a fegyverek – különösen az amerikaiak – mennyi idő alatt fognak megérkezni Ukrajnába. Az gyors fegyverszállítás azért is lenne Kijev érdeke, mert több elemző is úgy véli, Moszkva a nyár folyamán még egyszer megpróbálkozhat egy nagyobb szabású offenzívával, amit biztosan légicsapások és rakétázások fognak kísérni, ráadásul a tél beálltával az ukrán energetikai hálózat is újra célponttá válhat, Zelenszkij szerint pedig félő, hogy még egy, a most télihez hasonló léptékű támadássorozatot már nem vészelne át az infrastruktúra.
Amennyiben az évben még nagyjából 8 ütegre való Patriot megérkezne Ukrajnába, úgy viszont az oroszok vakarhatnák a fejüket, két okból is: egyfelől az amerikai légvédelmi rakéták a tapasztalatok szerint lényegében bármely orosz fegyvert meglehetősen nagy magabiztossággal képesek leszerelni, másfelől a Fehér Ház idei döntése alapján az ukrán légvédelmi tüzéreknek nem kellene megvárniuk, hogy a fegyverek belépjenek a saját légterükbe, lelőhetnék azokat Oroszország fölött is, ami a NIM-107-es nagyjából 160 km-es hatékony lőtávolsága mellett komoly veszélybe sodorná nemhogy az orosz rakétákat és drónokat, de az ezek egy részét elindító repülőgépeket is.
Kijev mindettől függetlenül sokkal inkább a FAB-3000-esek miatt aggódik: az aránylag kis méretű, így a légvédelem számára nehéz célpontot jelentő bombák nagy területen képesek brutális pusztításra, ráadásul előállításuk is nagyon egyszerű, hiszen már meglévő bombákat szerelnek fel ledobás után kinyíló szárnyakkal és GPS-szel.
Portfolio
