Új veszély leselkedik Magyarországra – és az Unióra is!
Eddig kevés figyelmet szenteltek az elemzők annak, milyen gazdasági következménnyel járhat, hogy ha az utóbbi idők éles vitái és a jogállamiság egyes országokban tapasztalható eróziója miatt meggyengül az európai uniós országok közötti bizalom.
A kölcsönös gyanakvás légköre végzetes lehet.
Az Európai Uniót sokan szokták úgy jellemezni, mint egy nemzetközi jogrendszer, ám ez elfedi azt, milyen fontos a tagországai között évtizedek alatt kialakult kölcsönös bizalom – mondja Martin Sandbu, a Financial Times (FT) publicistája.
Most az látjuk, hogy egyes tagállamokban (Lengyelországban és Magyarországon) megkérdőjeleződik a jog uralma, ám Sandbu szerint még ez sem kell ahhoz, hogy meggyengüljön ez a bizalom. Elég ha az elmúlt fél évtized vitáit nézzük Görögország és más országok kisegítésétől kezdve a bevándorlásig. Minden esetben azt látjuk, hogy a tagországok politikai és gazdasági közvéleménye másokat, az uniós partnereket hibáztatják, ami az első lépés a bizalom elvesztéséhez.
Martin Sandbu Ljudmila Kozlovszka ukrán politikai aktivista esetét hozza például.
Kozlovszka lengyel férjével együtt egy emberi jogvédelemmel foglalkozó civil szervezetet hozott létre Varsóban. A nyár végén Ukrajnába utazott, ám amikor visszaérkezett, és a brüsszeli repülőtéren be akart lépni az EU-ba, megtagadták tőle az engedélyt. A lengyel hatóságok ugyanis feltették a nevét a Schengeni Információs Rendszer tiltólistájára. Ezzel a varsói kormány kötelezte a schengeni övezet minden határőrizeti szervét, így a belgát is, hogy tartsa távol az illetőt az övezettől.
Az indoklás szerint Kozlovszkáék civil szervezete szabálytalanul működött, ami az FT szakírója szerint ez igen sovány indok arra, hogy kitiltsák a schengeni övezetből. Logikusabb, hogy azért szálltak rá, mert a közösségi médiában bírálta a lengyel kormány igazságügyi reformját, amely (egyébként az Európai Bizottság álláspontja szerint is) felszámolja a jogszolgáltatás és a törvényhozás szétválasztását. Végül szeptember elején a német kormány adott rövid időre szóló vízumot a politikai aktivistának, hogy az részt vehessen a Bundestag ülésén. Ez azonban nem oldja meg az ügy mélyén lévő problémát, nevezetesen azt, hogy felmerült a gyanú: a varsói kormány arra akarta kihasználni a schengeni jogrendszert, hogy ellehetetlenítse egyik politikai ellenfelét. Ez aláássa a schengeni rendszer lényegét, azaz azt, hogy az abban foglalt országok megbíznak egymásban, egymás jogszolgáltatásában, nem használják fel belpolitikai célokra annak kereteit.
És nem a Kozlovszka-ügy a lényeg, hanem az, hogy ha megnézzük az egész európai rendszert, akkor gyorsan kiderül, hogy annak lényegéhez tartozik a tagállamok és a különböző országokban működő jogi személyek, szerveztek, gazdasági vállalkozások egymás iránti bizalma.
A pénzmosás gyenge ellenőrzése Lettországban és Észtországban – hogy egy másik friss ügyet vegyünk elő – aláássa az egész európai pénzügyi rendszer integritását. Ha Málta (vagy Magyarország) letelepedési engedélyt ad kétes hátterű személyeknek, hozzájuttatva például oligarchákat az európai jogvédelemhez és a lehetővé téve szabad mozgásukat a schengeni határok között, az kiváltja a többi uniós állam bizalmatlanságát.
Nyilvánvaló, hogy ez nehezíti az EU-országok politikai egységének megteremtését, ám ugyanakkor komoly gazdasági gondokat is okoz. Európa gazdasági ereje részben belső piacának egységes jogszolgáltatásán alapul, ám egyben legalább ennyire támaszkodik a piacon tevékenykedők egymás iránti bizalmára is – hívja fel a figyelmet az FT cikkírója. A lényeg, hogy feltételezzük egymásról: egyikünk sem igyekszik inkorrekt előnyökre szert tenni a másik rovására. Ezt nem lehet egyszerűen jogi eszközökkel garantálni.
Azok a gazdaságok, amelyekben magas szinten van a gazdasági szereplők közötti bizalom, jelentős előnyben vannak azokkal szemben, amelyekben ez nincs meg. Ez ugyanis megolajozza az üzletkötéseket. Az a feltételezés, hogy a partner is elfogadja azokat az elveket és jogszabályokat, amelyek alapján üzletelünk, egyértelmű gazdasági erőforrás.
A bizalom elvesztése nyomán például a belga hatóságoknak bizonyítékokat kellene kérniük lengyel partnereiktől a Kozlovzska-ügyben arra, hogy joggal akarják kitiltani a civil aktivistát Európából, ám kétséges, hogy ennek részletes szabályait ki lehet-e alakítani. Ha pedig nem szabályok szigorításával válaszolunk a bizalom elvesztésére, akkor nem következhet más, mint hogy búcsút intünk egymásnak, mindenki megy a maga útján – azaz a példát tekintve felbomlik a schengeni övezet.
És az FT publicistája úgy véli, hogy az integráció szétzilálásának a kisebb, kevésbé fejlett országok lehetnek a legnagyobb vesztesei. Sajnálatos módon a kígyó a farkába harap esete áll fenn.
Az újabb, 2004 után csatlakozott kelet-közép-európai országok nyerték a legtöbbet azzal, hogy csatlakozhattak a kölcsönös bizalom európai rendszeréhez, ám olyan lépéseket tettek, amelyekkel aláássák azt.
Forrás: napi.hu
