Újabb háború a láthatáron, ezt okozhatja a dél-koreai elnök puccskísérlete
Komoly nemzetközi következményi lehetnek a látszólag csak belpolitikának számító dél-koreai elnöki puccskísérletnek. Észak-Korea a saját javára kihasználhatja a félsziget déli részén az alkotmányos rend összeomlását, a zűrzavart az országban. Ennél is többről van szó, mert Dél-Korea az amerikaiak által kiépített, Kína ellenes védelmi vonalnak az egyik fontos láncszeme. Dél-Koreában van az Egyesült Államok legnagyobb tengerentúli bázisa is.
A dél-koreai-elnöki puccs az egész Távol-Kelet biztonsági helyzetét átrendezheti. Jun Szogjol dél-koreai elnök kedden hadiállapotot hirdetett ki, arra hivatkozva, hogy az észak-koreai katonaság az oroszok oldalán harcol az ukrán haderő ellen, és ez veszélyezteti országa biztonságát. Ez az ürügy az alkotmányos rend felfüggesztésére nem nagyon állja meg a helyét és a törvényhozás tagjai is ezt így gondolták, mert azonnal a parlament összehívását akarták elérni. A terv majdnem meghiúsult, mert a dél-koreai elnök a katonaság bevetésével igyekezett akaratát keresztülvinni.
Végül is a honatyák összeültek, semmisnek nyilvánították a hadiállapotot, Jun Szogjolt pedig valószínűleg bíróság elé állítják. Ezzel azonban nincs vége a történetnek. A fő probléma, hogy az eddig alkotmányos stabilitás megingott Dél-Koreában, ráadásul egyik percről a másikra káosz tört ki.
Vagyis az a jogrend, amelyet szikla szilárdnak hittek, egyik pillanatról a másikra összeomlott.
Jun Szogjolt egyébként más ügyek miatt is bíróság elé akarták állítani, ezt elkerülendő, állt elő a puccs ötletével. Az egész olybá tűnik, hogy Észak-Koreának semmi köze a dolgokhoz. Ha közvetlen módon nem is, végül is megkerülhetetlen, hogy ne kelljen Phenjanra odafigyelni.
A Koreai-félsziget a második világháború óta egy feszültséggóc, 1950-ben, majdnem itt tört ki a harmadik világégés. Kim Ir Szen észak-koreai vezető ugyanis elhatározta, hogy egyesíti a kettészakított országot. Az ötlet nem vált be, a három évig tartó háborúban egyik fél sem könyvelhetett el területi nyereséget. A Szovjetunió és Kína északot, az USA, az ENSZ zászló alatt, a délieket támogatta. A háború kétmillió ember életét követelte.
Phenjan, csak a legutóbbi időben adta fel országegyesítő tervét, és ugyanazzal a lendülettel ellenségnek minősítette Dél-Koreát.
Figyelemre méltó, hogy mindez az ukrajnai háború idején történt, abban az időszakban, amikor Kim Dzsongun, a jelenlegi első ember Észak-Koreában, saját katonáival erősítette meg az orosz hadsereget és Phenjan hatalmas lőszerszállítmányokkal is támogatja Moszkvát. A Kim-rezsim már korábban is készült ezekre a lépésekre, mert Kim Dzsongun húgának a parancsára felrobbantották a két Koreát elválasztó demilitarizált övezetben azt az épületet, amely a Korea-közi tárgyalásoknak adott rendszeresen otthont.
Ha Dél-Korea destabilizálódik, akkor Észak, amely atomhatalom és a megfelelő hordozó rakétákkal is rendelkezik, „nyerő” helyzetbe kerül. Ez még automatikusan nem azt jelenti, hogy megtámadja déli szomszédját, azt viszont igen, hogy a nagy geostratégiai játszmában propaganda és fenyegetés szintjén – a háta mögött a szövetséges Oroszországgal és Kínával – az egész térségre kiható bizonytalanságot teremt.
Ha ez még mind nem lenne elég, akkor ott van még a régióban a tajvani probléma.
A szigetet Peking, tegyük hozzá jogosan, magának követeli, és Kína szakadár tartományának tekinti. A Tajvani-szorosban kialakult feszültség már így is alaposan megterhelte, nem csak a Távol-Keletet, hanem globális környezetet is.
Vessünk egy pillantást a térképre és menjünk vissza 1949-ig, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának dátumáig. Az Egyesült Államok nehezen viselte, hogy a Szovjetunió után egy másik hatalmas birodalom is a kommunizmust választotta, mert a Csendes-óceán másik partján ebben komoly veszélyt láttak.
Ezért az USA Japán, Dél-Korea, Tajvan, és a Fülöp-szigetek révén egy, a politikai nyelvezetben „egészségügyi korridornak” hívott védvonalat építettek ki, amely amerikai támaszpontok láncolatából áll és feladata, hogy Kínát a szárazföldben beszorítva tartsa. Az Egyesült Államoknak 28 500 amerikai katonája van Koreában, többségük a Camp Humphreysben, a világ legnagyobb amerikai tengerentúli bázisán.
Az USA 2016 óta rakétavédelmi rendszerének részeként ballisztikus rakétákat telepített Dél-Koreába.
Talán ennél nem is kell többet mondani, hogy miért lehet a dél-koreai belpolitikai válságból globális krízis.
Magyar Hírlap