A brit The Economist gazdasági lap tett közzé egy friss elemzést az ukrajnai helyzetről, de nem fogalmaztak meg túlzottan bizakodó kilátásokat Ukrajnára nézve: jelenleg Kijev nem a győzelemért harcol, hanem a túlélésért.
A cikk azzal kezdi a beszámolóját, hogy a nyugati katonai vezetők még mindig határozott hangvételű, magabiztos nyilatkozatokat adnak ki a helyzetről Ukrajnában. Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök eddig egyetlen stratégiai célját se érte el, majd hozzátette az ukrán fővárosban tett látogatásakor, hogy ezt nem is fogják megengedni Moszkva számára.
A színfalak mögött viszont már nem ennyire optimista a hangulat: attól tartanak, hogy Ukrajnának már nincs meg a kellő ereje, hogy visszatartsa az orosz nyomulást.
A helyzetjelentés szerint a stratégiai fontosságú, közlekedési és logisztikai központnak számító Pokrovszk még mindig ukrán ellenőrzés alatt van, ami kínos lehet a Kremlnek. Hozzá kell tenni viszont, hogy megváltozott a fő irányvonal, inkább a várostól délre támadnak nagyobb intenzitással az orosz fegyveresek, itt ráadásul nagyobb sikerrel is veszik az akadályokat, sorra veszik be a településeket és a kisvárosokat. Nem ez az egyetlen front, ahol haladni tudnak a támadók: északabbra Csasziv Jarnál, Torecknél, Sziverszknél és Kupjanszknál is nagy nyomás nehezedik a védelemre, miközben az oroszországi Kurszknál is fokozatosan szorulnak vissza Kijev csapatai.
A legnagyobb gondot azonban az Economist szerint nem is a területveszteségek jelentik, hanem az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) egyre rosszabb állapota.
Kimerültség, alulképzettség, csökkenő készletek, morálvesztés egyszerre jellemzik a fegyvereseket, és a súlyos veszteségek miatt a létszámuk is egyre jobban fogy.
Ez utóbbi miatt a nyugati szövetségesek egyre jobba sürgetik Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy gyorsan lásson hozzá a létszám felduzzasztásának.
A gondok nemcsak az ukránokat sújtják, hanem az oroszokat is: hatalmas veszteségeket szenvednek el a támadások közben, miközben a 2025-ös védelmi költségvetés az egekbe szökik, emiatt pedig a lakosság vélhetően kénytelen lesz nélkülözni. A harctéri taktika továbbra sem változott jelentősen Moszkva számára: a túlerőre alapozva indulnak nagyméretű gyalogsági támadások – gyakran motorkerékpárokkal a könnyen kiszúrható páncélos járművek helyett – ezzel pedig gyorsabban tudnak manőverezni. A területszerzések ellenére Oroszországnak továbbra sincs meg a képessége, hogy olyan áttöréseket érjen el, amelyekkel veszélyeztetnék Odesszát vagy Dnyiprót. Közben a nyugati szankciók miatt az orosz hadiipar komoly gondokkal küzd, ám még ennek ellenére is felülmúlja az európai kapacitást például tüzérségi lövedékek előállításában. Nyugaton egyelőre tartanak attól, hogy nem fogják hosszabb távon sem felvenni ebben a versenyt Oroszországgal.
Az elemzést azzal zárják, hogy a jelenlegi tendenciák alapján Moszkvában úgy számolnak, hogy jövőre elérhetik a céljukat és átvehetik a Donbasz felett az irányítást.
Közben a helyzet is úgy látszik, hogy Ukrajnában lesz előbb komolyabb törés az anyagháborúban, mivel egyszerűen a jelenlegi szinten sem lesznek képesek fenntartani a védelmi állásokat. Kommunikációs szinten még mindig az ukrán győzelmi retorika hódít, ám a valóság ettől jelenleg nagyon messze van. A nyugati politikai vezetők folyamatosan azon dolgoznak, hogy Ukrajna egyáltalán el tudja kerülni a teljes vereséget, 2023 elején dédelgetett álmok már nagyon messzire szálltak.
portfolio