Ukrajna egyre fokozza a Magyarország elleni „piszkos” háborúját
Több fronton is tart az az árnyék, vagy most már mondhatjuk azt is, nyílt háború Magyarország és Ukrajna között, amelynek célja, hogy Kijev a nemzetközi színtéren lejárassa hazánkat, konkrétan pénzügyi és gazdasági károkat okozzon, tönkretegye az energiaellátását, és most már katonai vonatkozása van ezeknek az EU megbízásából végrehajtott akcióknak. Ukrajna csak egy eszköz a brüsszeliták kezében, hogy Magyarország adja fel patrióta politikáját.
Komoly szintet lépett a magyar–ukrán konfliktus. Kijev már hosszú ideje „piszkos” háborút folytat Magyarország ellen, kezdve a létfontosságú energiaellátó rendszer külföldön történő támadásaival, nemzetközi lejárató kampány alkalmazásával, magyarellenes propaganda terjesztésével. Most, hogy most már nem határon kívül, hanem hazánk területén is dróntámadást hajtott végre – erről itt olvasható bővebben –, ezért katonai jelleget vett a konfliktus.
Ez azonban komoly kérdéseket vett fel, amelyekre egyelőre nincsenek válaszok. Az első, hogy mi volt a Tokajnál történt dróntámadás célja, melynek során sajtójelentések szerint a Magyar Honvédség egy támadó drónt lelőtt, de több légi eszköz is megsértette az államhatárt.
A két ország közötti ellentét lényege, hogy Magyarország nem hagyja magát belerángatni Ukrajna oldalán a konfliktusba, nem szállít fegyvereket, lőszert és egyéb harci eszközt Kijevnek, de ennek ellenére jelentős humanitárius segítséget ad szomszédjának, beleértve a menekültek százezreinek befogadását is.
Mindezért a háború kitörésének első percétől kezdve Kijev élesen kritizálta a magyar álláspontot, beleértve azt is, hogy hazánk ellenzi Ukrajna NATO- és EU-s tagságát.
Éppen a NATO az, amely a dróntámadás miatt kerülhet kényes helyzetbe. A nyugati katonai védelmi rendszer alapító okiratának elhíresült ötödik cikkelye ugyanis kötelezővé teszi a kollektív védelmet. Vagyis, ha valamelyik tagállamot támadás ér, akkor ezt a többi országnak a saját területe elleni akciónak kell tekinteni, és segítséget kell adni a megtámadott félnek. Sőt, a negyedik cikkely arról is intézkedik, hogy már fenyegetés esetén is a NATO-nak reagálni kell, nem hagyhatja válasz nélkül egyik tagállamnak sem a bizonytalan helyzetét. Tehát „papíron” úgy néz ki a helyzet, hogy egy, a katonai szövetségen kívüli ország, Ukrajna, támadást intézett egy NATO-tagállam ellen. Sajtóértesülések szerint az eset egy héttel ezelőtt történt, de akkor nem került nyilvánosságra. A NATO európai brüsszeli központja sem „mozdult” meg.
Az ügy rendkívül kényes, mivel az európai NATO-tagállamok többsége – ide értendő Franciaországot, Németországot, Nagy-Britanniát is – azon az állásponton van, hogy Ukrajnának addig kell folytatnia a háborút, amíg azt meg nem nyeri. Az, hogy ennek nincs semmi esélye, az láthatóan a „pálya” széléről bekiabálókat kicsit sem zavarja.
Éppen a „hajlandó” országok azok, amelyek mindent „lenyelnek” Ukrajnától csak azért, hogy folytassa a háborút, és ebbe, ahogy csak tudja, rángassa bele Magyarországot.
Ez az elvárás nem újkeletű, mert az EU hallgatólagos jóváhagyásával – és tegyük hozzá, biztatásával – Kijev annak a tervnek a részesévé vált, melynek célja Magyarország pénzügyi és gazdasági kivéreztetése, végső soron a törvényesen megválasztott magyar kormány megbuktatása, és helyére egy Brüsszel által kinevezett bábkormány helyzetbe hozása. Ennek része, hogy Ukrajna ez év kezdetétől nem hosszabbította meg az Oroszországgal kötött gáztranzít-megállapodást, ennek következtében január elsejétől hazánk nem kapja szomszédján keresztül a fosszilis energiahordozót. Megjegyzendő, hogy az Európai Unió arról döntött, hogy 2027 végéig leállítja az orosz gáz és kőolaj behozatalát, és folyamatosan kivezeti az orosz eredetű atomenergiát is a közösség országaiból.
Az egész hátterében azonban az áll, hogy az ukránok nem tudták teljesíteni azt az uniós követelést, hogy tegyék tönkre az EU-ba orosz energiahordozót szállító infrastruktúrát. Több támadás is érte orosz területen a kulcsfontosságú berendezéseket, például idén márciusban is, amikor a Barátság kőolajvezetéket támadták meg. Szerencsére azonban ezek az akciók rendre kudarccal végződtek, vagy csak kisebb, gyorsan javítható károk keletkeztek.
A legnagyobb csapást Magyarországnak az jelentette volna, ha az ukránoknak a Török Áramlat gázvezetéket sikerül úgy felrobbantani, ahogy ez történt 2022 szeptemberében az Északi Áramlattal, amelynek kijavítása hosszú időbe és hatalmas költségekbe kerülne. Eddig négy dokumentálható robbantásos merénylet történt a Török Áramlat ellen, ebből három Oroszországban, egy pedig a Fekete-tengernek a kizárólagos török gazdasági övezetében, amit egy orosz hadihajó elhárított. Ha sikeres lett volna akár egy is a támadások közül, ez katasztrófát okozott volna Magyarországnak.
Visszatérve az EU-nak a teljes orosz energiahordozó tilalmára, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez elsősorban hazánk ellen irányul. A nyugati országok, különösen az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása után, de attól függetlenül is, már nagyrészt leszakadtak az orosz energiahordozókról, és azt amerikai cseppfolyós gázzal vagy csővezetéken keresztül érkező norvég gázzal pótolják. Magyarország fizikai adottságainál fogva egyik megoldást sem tudja igénybe venni, arról már nem is beszélve, hogy ez négyszeres vagy akár hétszeres többletkiadást is igényelne.
Anélkül, hogy üldözési mániánk lenne, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha nem is az egyetlen, de a legfontosabb célpont megint Magyarország, mindenekelőtt azért, mert patrióta politikát folytat, nem engedi be az illegális migrációt, távol tartja az iskoláktól az LMBTQ-aktivistákat, és a háború helyett békét szeretne Ukrajnában.
Ukrajna csak egy eszköz a „hajlandó” országok „fegyvertárában” Magyarország megtörésére. Ennek egyik fejezete, hogy a minap Nyugat-Ukrajnában letartóztattak két személyt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy Kárpátalja védelmi képességeiről szereztek be információkat állítólag a magyar titkosszolgálat megbízásából. Szóval, ismét propaganda össztűz zúdult hazánkra. Az ukrán propaganda nem véletlenül keverte bele a magyarok által is lakott Kárpátalját és annak védelmi képességét az ügybe, azt sejtetve, hogy magyar részről valami katonai akció van készülőben.
Elég szánalmas és hatástalan is egy ilyen ócska provokációt „legyártani” egy olyan államtól, amelyik eddig csak kapott Magyarországtól.
Magyar Hírlap
