Andrej Rudenkó donyecki haditudósító elmondta: Ukrajna háborúra készül a Donbasszban.
Véleménye szerint az a tény, hogy a Nyugat fegyvereket szállít Minszknek, a Donbasszt nehézfegyverzetből lövik, illetve a luganszki megfigyelő misszió tisztjének elrablása arról tanúskodik, hogy Ukrajna ki akar lépni a minszki megállapodásokból (1) és aktív hadműveleteket kíván indítani.
A mostani helyzet engem a vihar előtti csendre emlékeztet. Ámbár, az utóbbi időben ezt már nem lehet csendnek mondani. Az ukrán hadsereg ágyúzásairól szóló tudósítások tele vannak ijesztő számokkal – már ami az ágyúzások mennyiségét, a tüzérségi fegyverek kalibereit illetik. Mind gyakrabban vetnek be 122 és 152 mm kaliberű fegyvereket. (2) Kijev mindent elkövet azért, hogy felmondhassa az Ukrajna számára előnytelen minszki megállapodásokat. Ezért bevetnek minden létező mechanizmust: a nap mint nap végrehajtott tüzérségi támadásokat, – az infrastruktúra megsemmisítésével, a civil lakosság pusztításával.
A megfigyelő misszió munkatársának elrablása: arcul csapása a Minszkben elért valamennyi megállapodásnak. Ugyanakkor sem a nemzetközi közösség, sem pedig az EBESZ nem reagált erre a kirívó esetre. (3)
Egyébként is, a Donbassz lakói nem értik, mik az EBESZ funkciói. Az utóbbi időben ezeket az elvtársakat másutt sem látni, mint Donyeck előkelő kocsmáiban. Sokan teszik föl a kérdést: egyáltalán minek vannak itt? Miért nem inkább orosz békefenntartókat hívnak ide? Hiszen a konfliktusnak akkor még aznap vége lenne. (4)
Hét éve tart már a Donbassz köztársaságai és Ukrajna között a szembenállás. Tűzszüneti megállapodások tucatjait írták már alá, ám ezek közül egy sem tartott ki huszonnégy óránál tovább. Sőt, többnyire még addig sem. (5) Úgyhogy szó sincs arról, hogy épülne a barátság hídja. (6) Ezzel szemben kiképző központok tucatjaiban (7) katonák ezrei kaptak kiképzést, folyik a hadsereg átfegyverzése. És ami a legfontosabb: folyik a társadalom militarizálása.
És ez utóbbi a legveszélyesebb. A háborút ugyan meg lehet nyerni – de aztán hogyan magyarázod meg az embereknek, hogy te nem vagy az ellenségük? – mondja a haditudósító a «WarGonzo» Telegram-csatornának adott interjújában.
Mint a haditudósító mondta: a két köztársaság (LDNR) lakosai a nyugati „partnerek” ambícióinak a túszául estek, és a helyzet a közeljövőben éleződni fog.
„A terveknek megfelelően folyik Ukrajna felkészítése arra, hogy egy háború által kövessen el öngyilkosságot. E tervhez tartozik, hogy magas rangú amerikai katonai vezetők érkeznek Kijevbe. Hogy újra szállítanak fegyvereket az ukrán hadseregnek.
Azoknak, akik ezt az országot a szakadékba taszítják, nem a győzelem kell. Egy bármilyen háború meggyengíti mind a győztest, mind a vesztest. És ez a cél. Úgyhogy a közeljövőben kemény megpróbáltatások várnak ránk. Mert a hülyét aligha lehet győzködéssel megjavítani. Csak ha jól fejbe kólintod.” – folytatta Rudenkó.
Megvonva a mérleget, Rudenkó figyelmeztetett: a közeljövőben a Donbassznak súlyos megpróbáltatások jutnak majd osztályrészül.
Megjegyzések:
(1) Ez igaz. De azért azt igyekszik elérni, hogy ezt a Donbassz, az Oroszország tegye meg. El kellene persze azon gondolkodni: kell-e annyira félni annak a gennyes, vérmérgezést okozó, mindent elfertőző sebnek a kimetszésétől, amit úgy hívnak, hogy minszki szerződés.
(2) A hagyományos tüzérségi eszközök közül ezek a legsúlyosabbak.
(3) Ugyanakkor orosz elektronikus kiadványok írásaihoz való hozzászólásaikban is, ukrán kommentelők nyíltan kárörvendenek, ironizálnak azon, hogy Oroszország nem segít állampolgárának, nevetnek, gúnyolódnak a krónikus betegségekkel küzdő férje sorsán aggódó feleség kétségbeesésén. Aki azt sem tudja, hol tartják fogva a férjét, hogyan tudná eljuttatni hozzá a gyógyszereit.
(4) Azt az orosz propaganda is szívesen hangoztatja, hogy az orosz békefenntartók Karabahba vezénylése akadályozta meg az azeriek teljes győzelmét az örmények fölött.
(5) A negatív rekord 9 perc volt. Ámbár egy alkalommal az ukránok egyáltalán nem hagyták abba a tüzelést, a formailag életbe lépett tűzszünet ellenére sem. 2015. február 12. és 2020. július 20. között szám szerint 28 tűzszünet volt. Akkor lépett életbe a 29. tűzszünet, lefordíthatatlanul bonyolult elnevezést találva neki. Az akkori nagy nekibuzdulással azt ez év, kb. februárjáig sikerült többé-kevésbé – látszólag – életben tartani. Azóta minden megy úgy, mint azelőtt.
(6) Oldalvágás az orosz vezetés ömlengő, szívhez szóló írásainak, amelyek „a háromosztatú, egységes orosz nemzetnek” a túloldalon lévő tagjainak testvéri érzéseire apellálnak. Ez a fajta felfogás teszi lehetővé, hogy az orosz elnök egyidejűleg emlegesse a Donbassz lassú, fokozatos integrálódását Oroszországba, illetve, kettejük különalkujával állapodjon meg az amerikai elnökkel arról, hogy a Donbasszt visszatoloncolják halálos ellenségének, a nacionál-fasiszta ukrán juntának az uralma alá. Amiről pedig az a 2014. május 11-i – az orosz nemzettestvérek által máig el nem ismert – függetlenségi népszavazásán a lábával szavazott. És amivel szemben hősies, rengeteg vérrel, áldozattal és szenvedéssel járó küzdelmével próbált küzdeni, mígnem sorsát Moszkvában megpecsételték. RESTAURÁLANDÓ a 2014 előtti status quo-t, amikor a Donbassz az orosz, a (Moszkva iránt ismét lojális) ukrán, illetve a helyi oligarchák közös hitbizománya, vadászterülete volt.
(7) Ezekben, az általában a NATO-országokból érkezett kiképzők oktatják az ukránokat a legkülönbözőbb típusú hadműveletek minden csínjára-bínjára.
vk