Ukrajnának lehet, hogy le kell mondania Kárpátaljáról
Még nem ért véget az ukrajnai háború, de máris felszínre került Kelet-Közép-Európa területi átrendezésének lehetősége. Tisztán látszik, hogy Ukrajna a régi, még a háború előtti határokhoz ragaszkodik. Ez egy illuzórikus elképzelés, már csak azért is, mert az orosz csapatok győzelemre állnak, de maguk az ukránok is sokat tettek azért, hogy nyugodtan kimondhassuk: Kijevnek szinte lehetetlen lesz eredeti területeit visszaszerezni. Sőt még az is elképzelhető, hogy országrészekről, köztük Kárpátaljáról is le kell mondania.
A Szovjetunió részeként Ukrajna a második világháború után érte el legnagyobb területi kiterjedését. Azután jött Nyikita Hruscsov pártvezető, aki, mivel Sztálin halála előtt az ukrán kommunisták élén tevékenykedett, ott építette ki politikai bázisát. Ezért Ukrajnához csatolta az orosz gyökerekkel rendelkező Krímet és több olyan területet is, amelynek nem volt ukrán történelmi múltja.
Csakhogy az új területekkel együtt Ukrajna nagyszámú nem ukrán, elsősorban orosz ajkú lakosságot is kapott.
Tegyük még hozzá, hogy Ukrajna eredetileg is rendelkezett különböző nemzeti kisebbségekkel úgy, mint magyar, orosz, moldáv, tatár, bolgár, gagauz, lengyel, román, szlovák, ruszin. Ukrajna etnikai térképe azt mutatja, hogy a nemzetiségi kisebbségek mindegyike az ország eredeti határai mentén él. Ez a történelem során gyakran változó határoknak a következménye, amikor a „mozgó vonalak”, gyakran nem ukrán lakosságot is „lekanyarítottak”.
És akkor következett Ukrajna 1991-es függetlenségének kikiáltása, amely tálcán kínálta a lehetőséget egy többnemzetiségű állam létrehozására. Az ukrán elit azonban egy igen súlyos hibát követett el, amely már akkor magában hordozta a mostani konfliktus lehetőségét. Elvetette a sokszínű Ukrajna megteremtésnek lehetőségét, amely figyelembe vette volna a határvidék etnikai és kulturális hagyományait.
Kijev helyette egy ukrán nemzetállami koncepciót dolgozott ki, amelyet elsősorban az Oroszországgal határos és oroszok által is lakott régiók ellen hozott. Az Ukrajna elleni orosz támadással az ukrán lakosság igazolva látta az orosz ajkú polgártársaik háttérbe szorításának tervét. Az is nyilvánvalónak látszik, hogy a peremvidéken élő nemzeti kisebbségek szeretnének anyaországukhoz csatlakozni. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, hogy az ukránok a bukaresti példát követték, mert a román alkotmány kimondja: Románia egységes nemzetállam.
Az ukránok félelme az ország feldarabolásától nem alaptalan. Az első világháború végén a kelet-közép-európai határokat összevissza tologatták, amelynek legnagyobb kárvallottja Magyarország volt, elcsatolták területének kétharmadát, a magyar lakosság egyharmadát.
Mindez nagyhatalmi döntések és geostratégiai érdekek alapján történt. És most jelenleg is vannak olyan nagyhatalmi célok, amelyeket kizárólag Ukrajna felosztásával lehet elérni.
Kezdjük mindjárt az orosz érdekekkel. A kelet-európai rendszerváltozások hajnalán, 1989 végén Máltán találkozott Mihail Gorbacsov orosz pártvezető és George Bush amerikai elnök. Itt megállapodtak abban, hogy az akkor még létező Szovjetunió nem avatkozik bele a kelet-európai társadalmi folyamatokba, cserébe a NATO infrastruktúrája nem terjeszkedik kelet felé.
Moszkva célja az volt, hogy közte és a nyugati védelmi rendszer között legyen egy semleges ütközőzóna, vagyis távol tartsa határaitól a NATO-t. Ezt az egyezséget Washington megszegte, és ma már nemcsak egész Kelet-Európa, de még a három egykor szovjet balti köztársaság is tagja a nyugati katonai rendszernek. Többek között ezek a tények is közrejátszottak az Ukrajnai háború kirobbanásában.
Az orosz elképzelés az idők folyamán csak részben változott. Nem sokkal az Ukrajnát ért 2022. februári orosz támadás után, Dmitrij Medvegyev volt államfő és miniszterelnök, jelenleg az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese nyilvánosságra hozott egy térképet, amely térségünk háború utáni moszkvai elképzelését ábrázolta. Ezen az volt látható, hogy Ukrajna teljes keleti fele, tengerpartja és a Krím is Oroszország részeként volt ábrázolva. Északnyugat-Ukrajnát Lengyelországhoz csatolnák, Románia Moldova északi része körül szerezne területeket,
Magyarország pedig megkapná Kárpátalját.
Nehéz elképzelni, hogy Vlagyimir Putyin legbizalmasabb embere csak úgy, a hasára ütve tette mindezt.
De ez még csak a bemelegítés volt. Egy évvel ezelőtt a Rosszija 1 állami tévécsatorna beszélgetős műsort sugárzott. Ott sem hangzanak el bizonyos dolgok véletlenül. Vlagyimir Szolovjov élő műsorában ismertette elképzelését az Osztrák–Magyar Monarchia újjáélesztéséről. Szolovjov azt mondta: Itt van Ausztria, látszólag semleges, ott van Szlovákia, amely kényelmetlenül érzi magát a háborúzó Ukrajna közelében, és igyekszik kimaradni a konfliktusból. Így van ezzel Magyarország is, illetve ott van még a volt Jugoszlávia.
Vagyis a moszkvai elképzelés szerint térségünkben olyan középhatalmat kellene létrehozni, amely semleges státuszánál fogva ütközőállam lehetne a Nyugat és a Kelet között. Moszkva ekkor még az ütközőzóna kialakítását Kelet-Közép-Európában képzelte el.
A helyzet azonban alaposan megváltozott, és a Kreml a semleges ütközőzónát már keletebbre képzeli el.
Egy nem a nyilvánosságnak szánt, ám novemberben kiszivárgott vagy éppen kiszivárogtatott elképzelés szerint Oroszország Ukrajnát fel akarja harmadolni. E szerint az elképzelés szerint az ország keleti régióit, köztük az oroszok által részben vagy teljesen elfoglalt területeket Oroszország annektálná. A nyugati területek „vitatott régiók” lennének, amelyekre a szomszédos országok – köztük Lengyelország, Magyarország és Románia – igényt tarthatnának. Ukrajna fennmaradó része, beleértve Kijevet is, orosz ellenőrzés alá kerülne, de formailag ukrán vezetéssel.
Van a történtekben egy látszólagos ellentmondás, amely magában foglalja a szuperhatalmi konfrontációt is. Nevezetesen azt, hogy Lengyelország és Románia Ukrajna erős támogatója. Mind a két államban már folyik egy-egy jelentős amerikai támaszpont építése, illetve bővítése. Ezen felül, a jelenlegi állás szerint, Németországból nagy létszámú amerikai csapatokat helyeznének át mindkét országba.
Az sem elhanyagolható tény, hogy ebben a két államban amerikai rakétavédelmi rendszereket hoztak létre, amelyeket eredetileg Irán ellen telepítettek, de valószínűleg Oroszország lehet a célpont. Mindkét országban, pártállástól függetlenül, a történelem okán, erős az oroszellenes érzés.
Valószínűleg Moszkvát az motiválhatja, hogy az „ajándék” területekkel ebben a két államban a maga javára fordíthatja a közhangulatot. Még azt sem tudjuk, hogy az orosz elnök milyen feltételeket szabna a Varsó és Bukarest által hőn áhított „ajándék” területek átengedéséért. Nem lepődnénk meg, ha a Kreml az amerikai erők távozását várná el mindkét országból.
Ebben a területi adok-kapok szuperhatalmi játszmában, illetve az orosz csapatok erőfölényét látva, alig valószínű, hogy Ukrajna vissza tudja szerezni elvesztett területeit, sőt lehet, hogy egyéb országrészekről is le kell majd mondania.
Magyar Hírlap
