Ülj le fiam, egyes – Juncker megbukott
Az Európai Bizottság újabb vezető tisztségviselőjének munkáját értékelte szakértők bevonásával a Századvég – írja a Magyar Hírlap.
A testület az elnök, Jean-Claude Juncker tevékenységéről mondott ítéletet. Az elemzés során fontos szempont volt a transzparencia, a hatékonyság és a demokratikus alapelvekhez való viszony, a Századvég vizsgálata alapján pedig kijelenthető, hogy a luxemburgi politikus minden téren meglehetősen gyatrán teljesített: nem tudta elérni még az elégséges osztályzatot sem.
A kutatás során megkérdezett szakértők szerint Jean-Claude Juncker bizottsági elnöki időszaka alatt nem bizonyult sikeresnek kitűzött céljai megvalósításában, a kontinens bizonyos területein elért eredményei tekintetében pedig elenyésző szerep jutott neki.
Az elemzés kiemeli, hogy a Juncker-bizottság vezette Európai Unió eredménytelen volt több, az ő időszakában kicsúcsosodott válságszituáció megoldásában. Nem tudta az Európai Unió határain kívül tartani a migránstömegeket, ugyanakkor képtelen a közösségen belül tartani az Egyesült Királyságot – ez a két súlyos kudarc „fémjelezte” igazán az Európai Bizottság utóbbi éveit, ami Junckernek a saját személyes felelőssége és súlyos vezetői balsikere.
Az elemzés rámutat, hogy a Juncker-hivatal saját kommunikációja nem kis mértékben akár rá is segíthetett e kedvezőtlen folyamatokra. A Századvég által felkért szakértők által megvizsgált szövegek tartalma alapján pszichológiai szempontból is kudarcot vallott, nyilatkozatai, megnyilvánulásai nem voltak megfelelőek arra, hogy a közösség érdekeinek megfelelően maradásra bírják a brit polgárokat vagy, hogy legalább a jószándékú megértés, együttműködés látszatát keltsék a kelet-közép-európai partnerek felé.
A hivatali transzparencia kérdésében – részben saját korrupciós botrányai miatt is – fokozott felelősség terheli őt a Bizottság elnökeként.
Jean-Claude Juncker rossz helyzetfelismerését, elnöki alkalmatlanságát mutatja, hogy mindig azokat a politikusokat és nemzetállami kormányokat támadta, bírálta a nyilvánosságban, akik – főként Kelet-Közép-Európából – érdemi javaslatokat tettek a fölmerült problémák kezelésére, sőt, többnyire magát a helyes diagnózist is csökönyösen elutasította, ami beszédeiből is jól látható.
Az elemzők hozzáteszik: Junckernek elévülhetetlen szerepe van abban, hogy az integrációs közösség politikai tekintetben élesen megosztottá vált, és még kommunikációs tekintetben sem kívánta magára vállalni a konfliktusenyhítő – a felek között érdemben és hatékonyan közvetítő – EU-s intézményi vezető felelősségteljes szerepét. Juncker tökéletesen elsajátította a hibás és sikertelen kommunikáció szinte összes „kellékét”: megnyilatkozásai nem voltak képesek közös kódot teremteni partnerei, politikai ellenfelei számára, saját érzelmei sokszor rossz irányba vitték következtetéseit, s hol a hazugság, hol pedig a hallgatás, elhallgatás eszközéhez folyamodott.
Az energiapolitika területén még ma is a tagállami döntéshozatal a meghatározó, míg a klímavállalások kapcsán az EU már jóval Junckerék előtt – az elmúlt bő két évtizedben – következetesen tartotta magát a szigorításokhoz.
Juncker hivatali megnyilatkozásaival akár a lengyel belpolitika, akár például a magyar kvótanépszavazás kapcsán megmutatta, hogy a neki valamiért nem tetsző esetekben már nehezen tudja tiszteletben tartani a népszuverenitást, a népakaratot vagy a közvetlen demokrácia intézményeit. A luxemburgi politikus saját személye, habitusa is nyilván kevéssé volt alkalmas arra, hogy megőrizze hivatala tekintélyét, amire pedig nagy szükség lett volna az integráció nehezebb éveiben – állapították meg az elemzők.
Összességében megállapítják: Juncker kommunikációs sikertelensége meddő vitákkal terméketlen elnöki terminust eredményezett, a brit kiválás miatt a vizsgálat „célok” és „hatékonyság” mutatójánál elégtelen (1,5-ös értékű) osztályzatot elérve, az érintett bizottsági tag elhivatottságát és a teljes közösség sikere iránti eltökéltségét kifejező „elkötelezettség” mutató rossz osztályzatához hasonlóan. Arányaiban a legjobb eredményt a hivatali pozíció, betöltött feladatköre jelentősége tekintetében érte el, ám az összértékelésnél ezzel együtt sem szerzett elégséges (2-es értékű) osztályzatot.
Forrás: Magyar Hírlap
