Varsó háborúra készül, Berlin fél, ezért kimaradna a „buliból”
Az ukrajnai háború befejezésének visszaszámlálása az amerikai elnökválasztás után kezdődött meg
Kijev hamisan terjesztette, hogy Moszkva interkontinentális ballisztikus ICBM rakétákat lőtt ki válaszul, hogy Ukrajna amerikai gyártmányú ATACMS csapásmérő eszközöket vetett be Oroszország ellen. Mindeközben a még regnáló amerikai vezetésben is vita van arról, hogy Ukrajna folytassa vagy fejezze be a háborút. Lengyelország háborúra készül, de Németország kimaradna belőle, mert tart attól, hogy a Kreml célpontjává válik.
Az ukrajnai háború befejezésének igazi visszaszámlálása az amerikai elnökválasztás eredménye után kezdődött meg igazán. A tengerentúli választási rendszer sajátossága folytán a november 5-én megválasztott új elnök, Donald Trump csak a jövő év január 20-án lép hivatalban. Addig a régi államfő, Joe Biden kezében van az Újvilág sorsa.
Ez rejti az igazi veszélyt a háború kimenetelével kapcsolatban. Igaz, hogy már sokszor megjósolták a konfliktus eszkalálódását, de ezek a jövendőmondások európai, illetve globális méretekben szerencsére nem valósultak meg.
Most azonban más a helyzet, mert az ukrajnai háborút kiprovokáló erőknek még mindig van két hónapjuk, hogy megpróbálják eredeti céljukat megvalósítani, ami nem mást, mint Oroszország legyőzése. Az idő pedig ellenük dolgozik, tehát sietniük kell, mielőtt Trump hivatalba lép.
Az új elnök már többször megígérte, hogy egy nap alatt befejezi a háborút, de ezt azért nem kell szó szerint érteni. Az viszont valószínű, hogy záros határidőn belül valóban véget vet Ukrajnában az öldöklésnek.
Joe Biden valószínűleg az idő múlásának a kényszere alatt engedélyezte, hogy Amerika szállíthasson nagy hatótávolságú ATACMS rakétákat Ukrajnának, amelyekkel Oroszország belső területeit is el lehet érni.
Kijev már be is vetett hat ilyen rakétát, de ezek nem okoztak jelentős kárt, mert az orosz légvédelem ötöt lelőtt, a hatodik pedig célt tévesztve lezuhant. De ezek a fegyverek nem is okozhattak volna olyan csapást, amely a legkisebb mértékben is befolyásolta volna a háború kimenetelét. A rakétákat ugyanis Brjanszk térségében vetették be, ahol nincsenek jelentős hadműveletek. Más lett volna a helyzet, ha a rakéták a Kurszki régióban esnek át a tűzkeresztségen. Ott ugyanis kemény ütközetek folynak.
Akkor hát Biden miért engedélyezte a félelmetes ATACMS támadófegyverek átadást Ukrajnának és azok használatát oroszországi területek ellen?
A körülmények két komoly ellentétre is rávilágítanak.
Az első a jelenleg még regnáló amerikai adminisztráción belül van. Nevezetesen, az amerikai külügyminisztérium és a CIA azon fáradozik, hogy amilyen gyorsan csak lehet, mozdítsák el hivatalából Zelenszkijt. Az ukrán elnökkel ugyanis az oroszok nagy valószínűséggel nem állnának szóba.
Zelenszkij eddig már mindennek elmondta az orosz vezetést, személy szerint többször is sértegette Putyin elnököt, arról már nem is beszélve, hogy több esetben olyasmivel vádolta a támadó felet, aminek köze sem volt a valósághoz, vagyis hazudott. Ezenkívül az ma már a napnál is világosabb, hogy a globális Nyugat dróton rángatja Zelenszkijt, tehát személye még a legnagyobb jóindulattal sem tekinthető önálló entitásnak. A háború befejezést szorgalmazó köröket az is zavarja, hogy Ukrajnában óriási a demokráciadeficit, ami Zelenszkijnek „köszönhető”. Tehát egy demokratikus gondolkodású ukrán elnököt szeretnének látni Kijevben.
A másik tábor viszont folytatná a háborút. Még most is egy soha vissza nem térő lehetőséget látnak Oroszország legyőzésére. Ha megszületik a fegyverszünet, majd aztán a békeszerződés, akkor valószínűleg hosszú időre elúszott annak lehetősége, hogy Oroszország ellen bármilyen katonai akciót hajtsanak végre.
Tehát el akarnak menni a „falig” vagy még azon is túlra.
Ez pedig valóban a háború eszkalációját jelentené, beleértve akár még a taktikai nukleáris fegyverek bevetését is. A következmények valóban beláthatatlanok. Az ukrán propaganda máris rákapcsolt, azt állítva, hogy Oroszország válaszolt ATACMS rakéták bevetésére. Kijev szerint Moszkva Asztrahán régióból ICBM típusú, nagy hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakétákat indított. A valóság viszont az, hogy Moszkva csak egy hagyományos ballisztikus rakétát lőtt ki – állítja Stephen Bryen, a Reagan-kormány volt helyettes védelmi államtitkára, a Fegyverek és Stratégia című weboldalán.
Az ukránok „tévedése”nem véletlen, mert így akarják az Egyesült Államokat és a NATO-t belerángatni a háborúba, Trump hivatalba lépése előtt.
Úgy látszik Biden a békepárti és a háborút folytatni akaró két tábor között próbál egyensúlyozni.
A Brjanszk elleni támadás amolyan figyelmeztetésnek szánhatta: „Itt vagyunk, képesek vagyunk mélyen Oroszország területére csapást mérni.” A figyelmeztetésen túl ez a lépés akár az eddigieknél is jobban elmérgesítheti az amerikai–orosz kapcsolatokat. Ez viszont azt is jelentheti, hogy Trumpnak nem lesz könnyű dolga, ha Ukrajnában gyorsan békét akar teremteni. Vagyis a háború még egy jó ideig eltarthat.
Viszont az amerikai ATACMS rakéták bevetése Oroszország területe ellen felszínre hozott egy másik ellentmondásos helyzetet is. Nevezetesen azt, hogy Moszkva nem Ukrajnára, hanem az Egyesült Államok egyik európai szövetségesére mérhet válaszcsapást.
Különösen azok az országok vannak veszélyben, ahonnan Oroszországot megtámadhatják.
Elsősorban Lengyelország érintett. „A lengyelországi amerikai rakétaelhárító bázis felkerült az orosz csapatok lehetséges nukleáris támadásainak kiemelt célpontjai közé” – mondta Maria Zaharova, a moszkvai külügyminisztérium szóvivője. Ezen kívül a lengyel lőszergyártás „felpörgetése” is arra utal, hogy Varsó háborúra készül.
Németország viszont úgy döntött, hogy nem ad át Ukrajnának Taurus rakétákat. Ezekkel a fegyverekkel mélyebben lehetne orosz területekre csapást mérni, mint az ATACMS rakétákkal. Tehát az előre hozott parlamenti választásokra készülő Olaf Scholz kancellár nem akar kockáztatni, nem szeretné, hogy Németország áldozatává váljon egy bizonytalan amerikai vezetés rögtönzéseinek, vagy a tovább húzódó ukrajnai háború okozta európai gazdasági és energetikai válságnak.
Magyar Hírlap
