“Amit mi Európai Uniónak hívunk, az valójában nem egy unió, hanem egy nemzetek közötti laza föderáció, amely az egyes tagállamok egyhangú egyetértésen alapul. Ha az egyikük valamit blokkol, semmi sem történik. Mi több, minden tagállam megválogathatja a saját eljárásmódjait: euró, Europol, Schengen. Ez olyan, mintha elképzelhető lenne az Egyesült Államokban, hogy Kalifornia nem a dollárt használja fizetőeszközként, vagy Florida nem hajlandó részt venni az FBI munkájában. Ez működne? Nyilvánvalóan nem. Nos, Európában sem.
A részvétel, kikerülés, engedmények, kivételek végtelen listája egy elképesztő mértékű zavarodottságot és komplexitást alakított ki. Egy “a’la carte Európát”, melynek következménye egy Unió, amely nem hatékony és ezért már nem képes megoldani az előtte álló kihívásokat.
Most, hogy Nagy-Britannia úgy döntött, kilép az Unióból, ideje megszabadulnunk ettől a bürokratikus és összetett rendszertől. Az én javaslatom az, hogy radikálisan egyszerűsítsük le a dolgokat, redukáljuk le több tucatnyi részvételt, kikerülést és kivételeket egyetlen világos választásra: tagság vagy egy társult státusz.”