Visszadobott egy törvényt Baka András, az Alkotmánybírósághoz fordul

Nem írta alá az államhoz kapcsolódó vagyon és az állami hátterű finanszírozás védelme és megerősítése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényt Baka András köztársasági elnök, aki alkotmányos normakontrollt kért a jogszabályról – derül ki a Sándor-palota közleményéből.

Az Országgyűlés múlt keddi ülésnapján elfogadott, az államhoz kapcsolódó vagyon és az állami hátterű finanszírozás védelme és megerősítése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényt

a köztársasági elnök nem írta alá, hanem előzetes normakontrollra megküldte az Alkotmánybíróságnak.

A köztársasági elnök egyrészt a zártkörű befektetési alapok alapkezelőváltására, másrészt a valamely részvénytársaságban történő jelentős befolyásszerzés esetén a kisebb befektetők részére kötelezően megteendő vételi ajánlat alóli mentesülésre vonatkozó törvényi rendelkezések tekintetében kérte az Alkotmánybíróságtól az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatát.

Az államfői indítvány egyfelől kifogásolta, hogy a törvény alapján a befektetési jegy tulajdonosok 60%-a kötelezően kikényszerítheti a zártkörű befektetési alapok kezelőváltását, mégpedig úgy, hogy mindez a már a törvény hatálybalépését megelőzően is működő, továbbá – a törvénynek a címében is deklarált céljával is ellentétben – állami hátterű vagyont nem, vagy csak részben tartalmazó zártkörű befektetési alapokat is érinthet. A jogbiztonság részét képező bizalomvédelemre és a fennálló szerződésekbe való beavatkozásra irányadó alaptörvényi követelményeknek, valamint a már működő alapok kisebbségi befektetői és alapkezelői tulajdonjogának, illetve vagyoni értékű jogainak sérelme mellett a törvény ezen rendelkezései – egyes pontokon hiányos, illetve homályos megfogalmazásukra tekintettel – a normavilágosság követelményének és ezzel összefüggésben a hatékony jogorvoslathoz való jognak a sérelmét is felvetik.

A köztársasági elnök beadványa másfelől azt kifogásolta, hogy részben a törvény szerinti alapkezelőváltással is összefüggésben – annál ugyanakkor általánosabb körben is – a részvénytársaságokban jelentős befolyást szerző tagokat mentesíti az eddigi, hosszú ideje fennálló szabályok szerinti, a kisebb tulajdonosok részvényeinek megvételére vonatkozó ajánlattételi kötelezettségük alól, sértve ezzel a tulajdonhoz való jog társasági jogi konkretizálódását jelentő kisebbségvédelmi követelményeket, illetve a fennálló jogi helyzet változatlanságában alappal bizakodó, a törvény hatálybalépésekor már tulajdonrésszel rendelkező kisebb részvényesek jogos elvárásait.

Az államfő a fentiek mellett alaposan megvizsgálta a törvény egyéb, különösen a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetének – vagyis az Orbán-kormány takaerékösszeolvasztásáért felelő szerv – megszűnésével kapcsolatos rendelkezéseit és azok lehetséges továbbgyűrűző hatásait is, azokkal kapcsolatban azonban – a hatályos szabályozásra figyelemmel és a rendkívül rövid idő alatt megismerhető hiteles információk alapján – nem talált az Alkotmánybírósághoz fordulást szükségessé tevő súlyos kifogást.

A köztársasági elnök – az alkotmánybírósági beadványában foglaltaktól függetlenül is – megjegyzi, hogy a törvényt az Országgyűlés kivételes eljárás keretében fogadta el, amelynek során a törvényjavaslat Országgyűléshez történő benyújtása – azaz megismerhetősége – és elfogadása között alig 26 óra telt el, valamint a törvényjavaslat társadalmi és szakmai egyeztetésére sem került sor. A sürgős elfogadás oka és indokoltsága azonban nem derül ki sem – az egyébként le nem folytatott – társadalmi és szakmai egyeztetésből, sem akár magából a törvény szövegéből, az állami forrásokat még csak részben sem kezelő alapok vonatkozásában pedig – értelemszerűen, ám a jogszabály elnevezésével ellentétben – nem is derülhet ki.

Az államfő a törvénnyel összefüggésben, de általában véve a jövőre nézve is elővigyázatosságra hív fel arra tekintettel, hogy a pénzpiaci szabályoknak az állam érdekében történő, közhatalmi eszközökkel történő befolyásolása, illetve torzítása általánosságban is megingathatja a magyar pénzügyi rendszer iránti bizalmat, mivel a magyar intézményi rendszer korábbi diszfunkcióinak továbbélése, illetve különösen újraéledése elbizonytalaníthatja a nemzetközi befektetőket abban, hogy a magyar állam tiszteletben tartja-e a piaci működés feltételeit.