Visszanyalt a szankciós fagyi, és ez az ukránoknak is fáj
„A Skydio, az Egyesült Államok legnagyobb dróngyártója és az ukrán hadsereg beszállítója válsággal néz szembe, miután Peking szankciókat vezetett be a vállalat ellen, többek között megtiltotta, hogy kínai cégek kritikus fontosságú alkatrészeket szállítsanak neki” – írta a Financial Times.
A lap forrásai szerint a vállalat sürgősen alternatív akkumulátor-beszállítókat keres. A Skydio különösen ázsiai, köztük tajvani cégekkel folytat tárgyalásokat, ugyanakkor a probléma súlyosságára utal, hogy Joe Biden amerikai elnök kormányától is segítséget kért. Az amerikai tisztviselők külön is felvették a kapcsolatot az ázsiai partnerekkel.
A Skydio több mint 1000 drónt küldött Ukrajnába hírszerzési célokra, ami a “fegyverként” használ robotrepülők számához viszonyítva kevésnek tűnik, de valójában nem az, hiszen ezek a legkifinomultabb eszközök.
Kína egyébként a tajvani fegyvereladások miatt vezetett be szankciókat az amerikai hadiipari vállalatok ellen. Peking többször emlékeztette az Egyesült Államokat, hogy az “Egy Kína-elvet” hivatalosan Washington is elismerte – a sziget felfegyverzése tehát nemzetközi szerződéseket sért.
Úgy tűnik, a Nyugat addig élt (vissza) a szankciós fegyverrel, amíg meghozta a bevetéséhez Kína kedvét is. Fontos azonban kiemelni: az USA-val és az EU-val szemben Peking ezt tényleg önvédelemből tette.
Ha például az Oroszország elleni szankciókra gondolunk, abban az esetben Moszkva nem fenyegette a Nyugatot: közvetlenül legalábbis nem német vagy amerikai érdekeltségeket támadott meg, hanem egy olyan államot, amelyet még csak szövetségesi viszony sem köt az EU-hoz vagy az USA-hoz. A Nyugat tehát önkényesen, a geopolitikai céljai elérése érdekében, és az eredmények ismeretében ész nélkül kezdett el szankciókat kivetni az oroszokra.
A jog visszaélésszerű alkalmazása, ahogy mondani szokták, még szembetűnőbb Kuba, Venezuela vagy Észak-Korea esetében. Mindhárom esetben arról van szó, hogy Washington a nép kiéheztetésével próbálta, próbálja kierőszakolni a rendszerváltást – politikai és nem jogi alapon.
Tágabban értelmezve egyébként a “szankciós fegyver” alkalmazásának körébe sorolhatnánk egyébként azt is, amit Brüsszel művel Magyarországgal, és művelt Lengyelországgal. A jogtalanság ott bukott ki, amikor Donald Tusk még hivatalosan meg sem nyerte a lengyelországi választást, de von der Leyen máris gratulált neki, és jelezte, hogy a kormányváltás ténye elég a zárolt EU-s források feloldásához.
Kína ezzel szemben mit tett?
Az USA évtizedek óta súlyan beavatkozik a belügyeibe, Tajvan felfegyverzésével megakadályozza Pekinget abban, hogy a világ országainak elsöprő többsége, köztük hivatalosan az Egyesült Államok által is elismert joghatóságát kiterjeszthesse Tajvanra. Egyszerűbben fogalmazva: Washington polgárháborús fenyegetést szít Kína határain belül. Ebben az esetben az sem lenne ellentétes a nemzetközi jogrenddel, ha Kína úgy döntene, hogy Tajpejt belerobbantja a tengerbe, vagy lelövi a sziget légterébe lépő amerikai gépeket, megtorpedózza a tengerszoroson áthaladó idegen hajókat…
Ez nem túlzás. Ez következik az amerikaiak által hivatalosan nem vitatott Egy Kína-elvből, amely szerint Tajvan autonómiát élvez a népköztársaság határain belül, de nem független állam. Ehhez képest, ami ott történik, az olyan, mintha az USA területén lévő őslakos rezervátumok területére Kína elkezdene rakétákat telepíteni, mondván az indiánoknak joguk van megvédeni az autonómiájukat.
A slusszpoén persze az, hogy a szankciós fegyvert a Nyugat tette népszerűvé, és most az amerikai Skydio mellett az ukránok látják ennek a legnagyobb kárát.
bekezdesek.hu
