Vučić a halállistán, Ficót kevesebbért is meg akarták ölni
Államcsínyt készítenek elő a belgrádi kormány ellen
Moszkvából figyelmeztették Aleksandar Vučićot, hogy merénylet készül ellene. A szerb bűnözői csoportok és egyes titkosszolgálatok mindenképpen meg akarnak szabadulni a szerb elnöktől. A tavaly decemberi elnökválasztáson a külföldről támogatott ellenzék nem tudta Vučićot legyőzni. Most keményebb módszerekkel próbálkoznak.
A Robert Fico és a Donald Trump elleni sikertelen gyilkossági kísérlet után úgy néz ki, hogy Aleksandar Vučić is célkeresztbe került. Erről nyilatkozott Aleksandar Vulin szerb miniszterelnök-helyettes, aki szerint a szerb elnök ellen is merényletet terveznek. „Vučić egy olyan ember, akinek az életét azok fenyegetik, akik azt szeretnék, hogy Szerbia szüntesse meg katonai semlegességét, vezessen be szankciókat az Orosz Föderációval szemben, ismerje el Koszovó függetlenségét, és hagyja el a boszniai Szerb Köztársaságot. Sokan vannak ilyenek, de egyikük sem Keleten. Vučićot fenyegetik az általunk leleplezett drogklánok is, amelyek tagjai menekülnek” – mondta a szerb politikus.
Időszerű az előrelátás. Belgrádban attól tartanak, ahogy erre Vulin fenti nyilatkozatában is utalt, hogy a globális Nyugat a 2014-es kijevi eseményekhez hasonlóan – amikor erős amerikai támogatással, utcai tüntetésekkel megbuktatták a törvényesen megválasztott Viktor Janukovicsot – Vučićot is el akarja mozdítani a hatalomból.
Az ukrán elnök akkor írta alá politikai „halálos ítéletét”, amikor az uniós társulási szerződés helyett Moszkvával kötött igen kedvező gazdasági megállapodást, többek között a gázszállításokról.
Az utcai, gyakran erőszakba forduló kormány- és elnökbuktató módszert két évvel később bevetették Varsóban is, de ott nem vált be. Az év utolsó napjaiban a szejmnek a következő esztendő költségvetéséről kellett szavaznia. Ezt a voksolást akarta a külföldről felheccelt kisebb tömeg megakadályozni, hogy megbuktassa a nemzeti-konzervatív kormányt. Jellemző az akkori helyzetre, hogy Beata Sidlo miniszterelnököt a kommandósoknak kellett kimenekíteniük a törvényhozás épületéből. Végül a lengyel képviselők többsége elfogadta a következő év büdzséjét.
Már Vučić is ízelítőt kapott az utcai tömegjeleneteket eszközként használó külföldi beavatkozásból. Tavaly, a december 17-i elnökválasztás – amelyet Vučić fölényesen megnyert – után napokig tartó utcai zavargások voltak, mert a tüntetők vitatták a voksolás eredményét. Az ellenzék nem tudott belenyugodni a vereségbe. A szerb elnök jól kezelte az utcai „performance-t”, mert végül a demonstrációk lassú halált haltak.
Vučić személye már a 2017-es elnökké választása óta szálka az Európai Unió vezetőinek szemében. A délszláv háborúk lezárása után a balkáni térségben nem lankadt a mindig is jelen lévő nacionalizmus és az az eltökéltség, hogy a létrejött nemzetállamok határai egybeessenek az etnikai határokkal. Slobodan Milošević 2000-es bukása és az azt megelőző, amerikai nyomásra létrejött daytoni megállapodás – keretegyezmény Bosznia-Hercegovina békéjéről – ezen mit sem változtatott. Legalábbis a közvélemény szintjén biztos nem.
Politikai síkon azonban más volt a helyzet, mert a miniszterelnöki posztra került Zoran Đinđić egyértelműen a Nyugat embere volt. Visszagondolva a dolgokra, azt azért tegyük hozzá, hogy az a Nyugat még nem ez a Nyugat volt, mint amit napjainkban ismerünk. Vagyis a hatalomra kerülő szerb politikai elit egy része elkötelezte magát az Európához való csatlakozás mellett.
Zoran Đinđićet ezért Milošević feloszlatott különleges erőinek volt tagjai 2003 márciusában meggyilkolták. A Milošević politikájához és a Nagy-Szerbia álmához hű erőknek túl sok volt Đinđić Európa-barátsága.
Tisztán látszott, hogy a délszláv háborúk lezárása után a térségben megmaradtak a múlt eszmerendszerének lenyomatai. Tehát egy vezető politikus meggyilkolása benne van a szerb „pakliban”. Figyelemre méltó, hogy a merénylet tavalyi, huszadik évfordulóján olyan beszéd is elhangzott, amely szerint, „Đinđić ma büszke lenne arra, hogy Szerbia mennyire elkötelezte magát az európai integrációhoz való csatlakozás mellett.”
Ez igaz is. Csakhogy Belgrád ezt most úgy képzeli el, hogy közben nem adja fel nemzeti érdekeit, vagyis a szerbek egy államban való létezésének a megvalósítását. Itt van a többségében albánok lakta Koszovó, az egykori szerb tartomány ügye, amelynek északi részén szerbek laknak, akik nagyon szívesen csatlakoznának az anyaországhoz. Márpedig az EU mindehhez nem járul hozzá, mert irtózik attól, hogy az egykori Jugoszlávia belső közigazgatási határai megváltozzanak, mert attól fél, hogy ez új konfliktusokat generál.
Erős ellentmondás, hogy abba viszont az EU belement, hogy a délszláv államnak Koszovó 2008-as kiválásával a külső határai módosuljanak.
A boszniai szerbek ugyancsak csatlakozni szeretnének az anyaországukhoz.
A másik ellentét Belgrád és Brüsszel között, hogy Szerbia jelenlegi vezetésének esze ágában sincs hátat fordítani történelmi szövetségesének, Oroszországnak, például nem vezetett be szankciókat Moszkva ellen.
Brüsszelben egyszerűen nem értik meg, hogy jelen állás szerint nem regnálhat hosszabb ideig egyetlen szerb kormány sem, ha a fent említett politikán változtat. Mert ha ez megtörténne, Szerbia elvesztené a több évszázad alatt felépített történelmi identitását.
Mindezért persze Vučićot autoriter vezetőnek bélyegezték Washingtonban és Brüsszelben, valahol, valakik a halállistára tették. Gondoljunk csak bele, Ficót ennél kevesebbért is meg akarták ölni.
Az, hogy létezik e halállista, a sorok közül lehet kiolvasni.
A Vučić elleni lehetséges merényletről a már fent említett szerb miniszterelnök-helyettes az interjúban konkrétan arra utalt, hogy a Vučić elleni készülő gyilkossági szándékba a szerbiai szervezett bűnözői csoportok is külső segítséggel keveredtek bele.
„Szerbiában nagyméretű szervezett bűnözői csoportok soha nem jöhettek volna létre erőteljes külső titkosszolgálati támogatás nélkül”– emelte ki Vulin.
A szerb elnök pedig azt tudatta a külvilággal, hogy Moszkvából figyelmeztetést kapott az országban készülő államcsínyről. Mint mondta: az orosz külügyminisztérium világosan jelezte, hogy a szerbiai lítiumbányászat elleni sorozatos tüntetések, amelyeket a környezetvédelemre való hivatkozással szerveztek, csak ürügyként szolgálnak egy „színes” forradalom – amerikai érdekeket kiszolgáló erőszakos rezsimváltás – kirobbantására, és mindez eszközként szolgál a kormány megbuktatására. „Mint tudjuk, a hatalom megdöntése nemcsak a hatalomváltást jelenti, hanem a hatalmat addig gyakorló személyek fizikai megsemmisítését is” – állította a szerb elnök.
A bűnözői csoportok már 2016-ban előkészítettek Vučić, akkor még miniszterelnök ellen egy merényletet. A szerb elnök szüleinek Belgrád közelében lévő háza környékén rábukkantak egy golyóálló terepjáróra, amely tömve volt fegyverrel, lőszerrel és robbanóanyaggal. Vučić rendszeresen felkereste szüleit, így vélelmezhető, hogy valakik csak az alkalomra vártak, hogy végezzenek vele.
Vučić már márciusban kijelentette, hogy a Nyugat azzal a céllal gyakorol nyomást Szerbiára, hogy destabilizálja az országot, sőt összehangolt támadásról beszélt a média, a civil szervezetek részéről. A célok elérése érdekében Vučić szerint „Szerbia folyamatos démonizálása zajlik”.
Magyarország számára sem veszélytelen a történet. A Robert Fico elleni sikertelen gyilkossági kísérlet után, egy Vučić elleni merénylet azt jelentené, hogy északi és déli szomszédunkban egyszerre válik/válna instabillá a belpolitikai helyzet. Miután tudjuk, hogy Washingtonnak és Brüsszelnek Magyarországgal is hasonló tervei vannak, számunkra nem lehet közömbös, hogy a két ország hogyan tudja stabilizálni a belső helyzetét.
