Ha valamiben, hát a valósághajlításban biztosan hozza a nyugati szintet a kijevi rezsim.
Korábban írtunk már arról, hogy az amerikai és az uniós sajtó éveken át tudósított az ukrán szélsőségesek előretöréséről, a Bandera-kultusz megerősödéséről, a nemzeti kisebbségek jogfosztásáról, aztán ugyanazok a médiumok, amelyek addig a „náciveszély” miatt aggódtak, 2022. február 24-e után már azt állították: aki ilyet állít, az az orosz propagandát visszhangozza.
És tették mindezt úgy, hogy az archívumaikban máig elérhetőek az előbb említett anyagaik.
Az EU és az USA számos politikusának is szúrta a szemét, ami Ukrajnában folyt 2014 és 2022 között. Elítélő jelentések születtek, a Kongresszus megtiltotta, hogy amerikai fegyvereket adjanak az Azovnak és a Jobb Szektornak, később viszont hősként ünnepelték a fehér és ukrán felsőbbrendűséget hirdető csoportokat.
De felhozhatnánk példának azt is, hogy a kelet-ukrajnai helyzet eszkalációja után az volt a mondás: csak lőszert és védőfelszereléseket küldenek. Aztán a töltényekből és kevlárokból egyre durvább cuccok lettek, de mindenki úgy tett, mintha egész végig azt mondták volna: mehet minden, amire Zelenszkijéknek szüksége van.
Ez most arról jutott eszünkbe, hogy a kurszki betörés után a színész-elnök és a hadsereg vezetése egyaránt azt állították: át akarták helyezni a harcok súlypontját az orosz területekre, hogy az oroszok is érezzék, milyen a háború.
Konkrétan kijelentették, hogy cserealapot akarnak képezni, és tárgyalóasztalhoz akarják kényszeríteni Vlagyimir Putyint. Továbbá többször utaltak rá, hogy a donbászi védőkre nehezedő orosz nyomáson kívántak enyhíteni.
Elhangoztak olyanok, hogy le akarták rombolni Putyin mítoszát, aki az orosz nép védelmezőjének szerepében tetszeleg: Lám, lám – mondták –, Vlagyimir Vlagyimirovics mégsem annyira penge, hogy képes legyen megvédeni a kurszki lakosokat.
Aztán most ott tartunk, hogy az oroszok csak azért lassítottak a kelet-ukrajnai fronton, mert már kezdett hihetetlenné válni a számukra, milyen könnyen érnek el nagy eredményeket, és emiatt felvetődött bennük, hogy ez valami csapda.
És ez nem moszkvai mese, egy ukrán képviselőnő a közelmúltban elment a frontra, ahonnan őrjöngve tért vissza, mert üres lövésárkokat és bunkereket talált a Donyecki terület határvidékén.
Ott tartunk, hogy a Kreml egy gyors fogolycsere letárgyalása után lényegében jelezte: a történtek után nincs értelme tűzszünetről és békéről beszélni az ukránokkal. Talán, ha térden csúszva könyörögnek akkor… de addig tűzzel-vassal irtani fogják őket, mert ez az arányos válasz a kurszki gyalázatra.
Az ukrán portyázók pedig, akikről állították már azt is, hogy nem akarják megszállni tartósan a Kurszki területet, de aztán mégis katonai irodákat rendeztek be ott, elvesztették a helyzeti előnyüket.
Már nem csak nyugdíj előtt álló kvázi-határőrökkel és kiskopaszokkal állnak szemben, hanem valódi katonákkal. Elkezdődött a kiszorításuk, a kisebb mobil egységeik bekerítése, felmorzsolása. Valószínűleg rövid időn belül evakuálni fog a kontingens maradékát.
Erre utal szerintünk Olekszandr Szirszkij és Voldimir Zelenszkij két legutóbbi nyilatkozata. Az elmúlt napokban mindketten arról beszéltek, hogy ők tulajdonképpen soha nem akartak semmit a Kurszki területen. Megszállás? Tárgyalási alap? A donbaszi front tehermentesítése? Dehogy! Ilyesmiről szó nem volt.
Saját korábbi állításaikkal szemben most azzal hozakodott elő a főparancsnok és a színész-elnök, hogy az oroszok készültek egy invázióra Kurszk irányából, és az ukrán hadsereg csak megelőzőcsapást mért.
Bement, szétkergette a támadókat, és nyilván, mert ebből ez következik, most kijönnek onnan, mert elmúlt az orosz-veszély, mint a Gyalog Galoppban a boszorkány átka.
Hogy ez a történet nem életszerű, hiszen a betörésnél alig volt a régióban orosz katona, és akik ott voltak, azok a – már bocsánat – futottak még kategóriába tartoztak? Na, hát ettől nagyon nyugatos ez az egész. Mert a valóság és a következetesség nem számít.
Bekezdesek.hu