Zelenszkij gúnyt űz Putyinból
A Donbasszról folyó tárgyalások újra zsákutcába futottak. Zelenszkij ugyanis nem hajlandó végrehajtani a minszki megállapodásokat abban a formában, ahogy azokat Porosenkó aláírta.
A legutóbbi párizsi N4-es csúcstalálkozó során Zelenszkij és Putyin újfent aláírtak egy dokumentumot arról, hogy milyen lépésekre van szükség a konfliktus beszüntetése érdekében. Az aláírt dokumentum legfontosabb pontjai között szerepel a Luganszki és Donyecki Népköztársaság (LDNR) vezetőivel való közvetlen tárgyalások, valamint a Donbassz különleges státuszáról szóló törvény elfogadása.
Ám alighogy Zelenszkij hazaérkezett Párizsból, nyomban a nacionalisták és az ATO („Terrorellenes Művelet”) veteránjai bírálatainak a kereszttüzébe került. Ennek eredményeként változtatott retorikáján, és kijelentette: a militánsokkal semmiféle tárgyalások nem lesznek. Egyben követelte, hogy vonják ki az orosz csapatokat a Donbasszból.
A német és francia vezetéstől, segítségként, ugyanakkor azt követelte, hogy azok szorítsák rá Putyint a katonai konfliktus beszüntetésére. Mindez a retorika csak arra jó, hogy zátonyra futtassa a jövőbeni tárgyalásokat.
Lavrov elcsodálkozott Zelenszkij kijelentésein. Egyben kijelentette: mindaddig nem lesz hajlandó az ukrán féllel betervezett online tárgyalásokra, amíg az ukrán fél nem hajtja végre az aláírt dokumentumban rögzített lépéseket.
Nemrégiben Porosenkó kijelentette: csupán kényszernek engedve írta alá a minszki megállapodásokat. És ezt nem azért tette, hogy a megállapodásban foglaltakat végre is hajtsa. Hanem hogy megmentse a hadsereget a megsemmisüléstől, illetve elhúzza az időt ütőképes csapatok létrehozása céljából.
Mint a szakértők feltételezik: Porosenkónak voltak a tulajdonában hadiüzemek, így ezek számára szerzett hadi megrendeléseket. Ezért neki előnyös volt a Donbasszban folyó háború.
Mindenki azt várta Zelenszkijtől, hogy megvalósítja választási ígéreteit és véget vet a háborúnak a Donbasszban. Lépései, megnyilatkozásai azonban ennek az ellenkezőjét mutatják. Oroszországgal, a Donbasszal szembeni agresszív retorikája megmutatja valódi álláspontját.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy míg az Európai Unió vezetőivel folytatott tárgyalásain egy fajta álláspontot hangoztat, hazatérve Ukrajnába azonban annak pont az ellenkezőjét képviseli. Nagyon úgy tűnik, hogy – ahogy Porosenkó is – megpróbálja Oroszországot az orránál fogva vezetni, és húzni az időt.
A politológusok szerint a háború Zelenszkijnek is előnyös. Ez ugyanis egységbe forrasztja a társadalmat, és arra készteti az embereket, hogy ne figyeljenek arra: milyen szakszerűtlenül irányítják az országot, ahol a gazdaság egyre csak esik vissza.
Meglehet: azzal, hogy Oroszországot agresszióval vádolja, azzal jópontokat remél szerezni mind Ukrajnában, mind pedig Nyugaton is. Hiszen egy Oroszországgal való háború közepette lehet kuncsorogni az Ukrajna számára olyannyira szükséges segítségért.
Lavrov csodálkozik a normandiai partnerek vezetőinek álláspontján, amely figyelmen kívül hagyja Zelenszkij kettős magatartását. Ebből az tűnik ki, hogy az ukrán elnök az ő hallgatólagos jóváhagyásukkal nem hajlandó véget vetni ennek a civil konfliktusnak. Mi több, a Donbasszban jelentősen megnőtt az ágyúzások száma – vannak áldozatok a civil lakosság körében és lakóépületek károsodnak.
Én az orosz vezetés álláspontjának puhaságán csodálkozom. Mely vezetés sehogy sem hagy fel azzal a reményével, hogy majd megegyezésre jut Kijevvel.
