„Katonai manőverekről készült videók kezdtek aktívan keringeni a közösségi médiában és az üzenetküldő platformokon. Ezek a klipek állítólag a magyar fegyveres erők Ukrajna, konkrétan Kárpátalja elleni offenzívára való előkészületeit fedik fel.” A fent idézett cikket Vitalii Diachuk jegyzi, és az ungvári Közép-európai Stratégiai Intézet – angol rövidítése ICES – Infopost nevű oldalán jelent meg májusban.
A szerző ezek után így folytatja: A dinamikus videójelenetek és a háttérzajok azt a benyomást keltették, hogy Magyarország – amely az EU és a NATO tagja – támadó akciókat készít elő Ukrajna ellen. Mielőtt még elkárhoztatnánk a szerzőt és a jobb sorsra érdemes kutatóintézetet, Vitalii Diachuk maga teszi helyre a dolgokat, és közli:
A különböző felületeken megjelent információk egyszerűen nem igazak.
„Ukrajna és Magyarország közötti határon a helyzet az utóbbi időben nem változott, és az ukrán határőrök nem tapasztaltak semmilyen szokatlant” – nyilatkozták a Munkácsi Határőrség képviselői az Infopostnak, a magyar haderőnek az ukrán határ felé történő feltételezett mozgásával kapcsolatban.
Majd Diachuk felteszi a kérdést: Kik állhatnak e dezinformációs kampány mögött?
Ezt mi sem tudjuk pontosan, de azért vannak elképzeléseink. Mindenesetre feltűnő, hogy Magyarország támadó magatartásáról szóló videók megjelenése egybeesett az Ukrajna és hazánk között kirobbant „kémháborúval”. Ez utóbbi nem volt más, mint a kijevi szervek által megtervezett provokáció, amelynek megint csak az volt a célja, hogy negatív indulatokat generáljon Magyarország ellen.
El akarják hitetni, hogy hazánk a „támadó” fél. Így az egész történet nem véletlenszerűnek, hanem szándékosan kitervelt hibrid beavatkozásnak tűnik.
Ukrajna már sikerrel alkalmazta ezt a taktikát, amikor Oroszország megtámadta. Az orosz támadás tényszerűen igaz. Arról azonban ma már csak kevesen beszélnek, hogy mi történt azelőtt. Illetve Angela Merkel 2022 decemberében a Die Zeit német lapnak beismerte, hogy nem vették komolyan a minszki megállapodásokat – Kijev és Moszkva viszonyát rendezni hivatott szerződések –, csak időt akartak adni Ukrajnának a háborúra való felkészülésre. Az ukrán tiszteket továbbképzésre amerikai és brit vezérkari iskolákba küldték, ömlött a nyugati fegyver Ukrajnába, vagyis Kijev tulajdonképpen kiprovokálta az orosz támadást.
Tényszerűen az orosz fél támadott, Zelenszkij így eljátszhatta a mártír szerepét, és végül ezt az alakítást a mai napig, több helyen is sikerrel adja elő.
Tehát, egyáltalán nem veszélytelen, amit az ukránok művelnek.
Belföldön elhitetik, hogy azért nem győznek, mert hazánk nem támogatja őket, külföld felé pedig azt híresztelik, hogy Magyarország támadásra készül ellenük. Vagyis az oroszokkal szemben alkalmazott taktikát használják. Mivel az teljes képtelenség, hogy Magyarország lenne a támadó fél, Kijev olyan helyzetet akar teremteni, hogy esetleges agresszív magatartása jogos önvédelemnek látszódjon a külvilág felé. Csak éppen az orosz támadás előtti szerepeket cserélné fel. A végeredmény ugyanaz: Ukrajna mártírként „tetszeleghet” a külföld előtt.
Lehet, hogy sokan nem akarnak párhuzamot vonni a háború előtti és a mostani, Magyarországot provokáló ukrán megközelítéssel, és azt mondják: képtelenség egy hazánk elleni ukrán támadást feltételezni. Azért ne felejtsük el, hogy a múltban sok olyan esemény zajlott le, amelyről előzőleg a legtöbben azt mondták: lehetetlen, hogy ez megtörténjen.
Ha jobban megnézzük a dolgokat, akkor sokkal árnyaltabb képet kapunk. Fókuszáljunk az Ukrajnának szállított nyugati fegyverszállítások dinamikájára. Nézzük meg a német példát, mint cseppet a tengerben. Berlin azzal „nyitott” be a háborúba, hogy katonai sisakokat küldött Ukrajnába. Aztán mentek a kézifegyverek, majd a tankok, így jutottunk el a rakétákig. Az elején csak olyan típusok kerültek Ukrajnába, amelyek már régen megértek a leselejtezésre.
Azután előkerültek a szupermodern Taurus rakéták, amelyeket azzal a feltétellel szállították le a németek, hogy kizárólag az oroszok által megszállt területeket lehet célba venni, magát Oroszországot nem. Ez a feltétel sem élt meg hosszú életet, mert néhány héttel később Ukrajna engedélyt kapott a Taurusok korlátlan bevetésére.
Miért hozakodtunk elő ezzel a példával? A globális Nyugat egymás után lépi át azokat a „vörös vonalakat”, amelyeket korábban éppen saját maga, a háború eszkalációjának elkerülése érdekében húzott meg.
A korábbi korlátok erodálódtak, az addigi tabuk egymás után dőltek le.
Gondoljunk csak bele. Az EU öt éven belül ki akarja kényszeríteni Ukrajna EU-tagságát, miközben Kijev egyetlen feltételnek sem felel meg. A többi tagjelölt országnak – van olyan, amelyik már évtizedek óta az unió előszobájában várakozik – még most sincs komoly esélye a tagság elnyerésére.
Nagyon is eljöhet az a pont, vagy talán már el is jött, hogy Ukrajna számára nem lesz visszatartó erő Magyarország NATO-tagsága.
Ma már biztosnak látszik, hogy egy Ukrajnával való konfliktushelyzetben Franciaország, Nagy-Britannia vagy éppen Németország aligha teljesítené szerződéses kötelezettségét, vagyis nem sietne hazánk megsegítésére a védelmi szervezeten kívüli Ukrajnával szemben.
Ha meggondoljuk, hogy Ukrajna már rég azt csinálja, amit ezek az országok diktálnak neki – mást nem is tehet –, akkor nagyon is elképzelhető, hogy Zelenszkij a „parancsra tettem” forgatókönyvet használhatja majd..
Forrás: Magyar Hírlap