47 év után megoldódhat a világ legrejtélyesebb gépeltérítése
Egy volt FBI-osokból, igazságügyi szakértőkből és magánnyomozókból álló negyvenfős csoport szerint végre sikerülhet kideríteni, ki lehetett az a rejtélyes ejtőernyős „bandita”, aki 1971-ben sikeresen eltérített egy repülőgépet, majd a 200 ezer dolláros váltságdíj megkaparintása után örökre kámforrá vált.
A férfiről mindössze egy elsárgult fantomkép maradt fenn.
A szakértőket a bűnöző által írt egyik levél vezette nyomra. Az írás egy olyan titkos számsort tartalmaz, ami fényt deríthet az elkövető személyazonosságára – írja az IFL Science tudományos portál.
1971. november 24-én este egy magát Dan Coopernek nevező férfi a portlandi repülőtéren felszállt a Northwest Orient 305-ös Seattle felé tartó menetrendszerinti járatára. A jólszituált negyvenes férfi vett egy bourbont szódával, majd kifinomult stílusban odahívta az egyik stewardesst. Átadta a kartonpapírra írt fenyegetést, és egy másikon közölte követeléseit.
200 ezer dollárt akarok délután öt órára, készpénzben. Az összeget tegyék hátizsákba. Ezen kívül kérek két első- és két hátsó ejtőernyőt. Ha leszálltunk Seattle-ben, tankolják tele a gépet. Semmi gyanús mozgás, különben teszem a dolgom!”- írta a férfi.
A nagy erejű rendőrségi készültség mellett a gépet megtankolták és átadták Coopernek a 200 ezer dolláros (1971-es árfolyam szerint 12 millió forint) váltságdíjat, aki elengedte a gépen tartózkodó 36 utast. A fedélzeten maradt személyzetnek mindössze annyit mondott, vegyék az irányt Mexikóváros felé.
A felszállást követő néhány percben azonban végleg eltűnt a gépről, csak a raktér nyitott hátsó ajtaja maradt utána. Az FBI szerint az ejtőernyők segítségével 3 ezer méteres magasságból ugrott ki. Azóta sem találják, és ezzel beírta magát a legendák könyvébe.
Soha többé nem akadt fent sem az FBI, sem a helyi hatóságok rostáján, pedig 1971-ben országos hajtóvadászat indult ellene. Annak ellenére, hogy szövetségi körözést adtak ki a váltságdíjként átadott bankjegyek azonosítószámaira, a pénz sosem bukkant fel az Egyesült Államokban.
Az egyetlen értékelhető nyom Washington államban, a Columbia folyó partján került elő 1980-ban. A nyolcéves Brian Ingram túrázás közben egy 20 dolláros bankjegyet talált a töltésen. A helyszínelő nyomozók akkor a váltságdíjból származó 5,800 dollárra, egy kinyílt ejtőernyőre, egy pénzeszsákra és Cooper állítólagos nyakkendőjére bukkantak.
Az Egyesült Államokat a mai napig lázban tartja a D. B. Cooper eset, az amerikaiak többsége egyfajta modern Robin Hoodként tekint a férfira, aki a kicsikart váltságdíj megkaparintása után végleg felszívódott.
Már számtalan film, könyv és tévéműsor foglalkozott a történettel. Alakja többek között a Magyarországon is népszerű Szökés című sorozatban is feltűnt, de még dalt is írtak róla: a tengerentúlon népszerű énekes, dalszövegíró Chuck Brodsky D. B. Cooper balladája (The Ballad of D. B. Cooper) címmel zenésítette meg az ismert történetet.
A bűntényt több személlyel is kapcsolatba hozták az elmúlt évtizedekben. Alig egy hónappal a legendás gépeltérítés után egy Richard McCoy nevű vietnámi veterán rendkívül hasonló gépeltérítést hajtott végre Utah államban. A férfi 500 ezer dollárt zsákmányolt, majd ejtőernyővel menekült ki a repülőgépből. McCoy azonban nem volt olyan szerencsés, mint „példaképe”, így az FBI-nak sikerült elkapnia. Röviddel bebörtönzése után, egy szökési kísérlet közben, 1974-ben a börtönőrök agyonlőtték. Többen úgy tartották, az utahi gépeltérítő és D. B. Cooper valójában ugyanaz a személy.
2003-ban egy újabb lehetséges elkövető neve merült fel. Lyle Christiansen úgy vélte bátyja, Kenneth térítette el a Boeing 727-est. Testvére ugyanis korábban tengerészgyalogosként szolgált, majd pedig a Northwest légitársaság pénztárosaként dolgozott. A szövetségiek végül nem vették komolyan Christiansen leveleit.
Larry Carr, a seattle-i FBI iroda egyik ügynöke szerint az életrajzi hasonlóságok ellenére sem McCoy, sem Christensen nem illik bele D. B. Cooper profiljába, ugyanis egyikőjük sem hasonlít az 1971-ben elkészített fantomképen szereplő férfire.
Az ügynök 2008-ban ismét elővette az 1971-es D. B. Cooper ügy aktáit. Úgy gondolta, az időközben sokat fejlődött technika nagy segítséget jelent majd az eset megoldásában. A korábbiakhoz hasonlóan azonban ez a próbálkozás sem vezetett eredményre.
legújabb vizsgálat során a szakértők öt, az elkövetőhöz kötött gépelt levelet vizsgáltak meg. D. B. Cooper ezeket az írásokat különböző napilapoknak küldte el, nem sokkal a gép sikeres eltérítése után. A szerzeményeket az FBI az információs szabadságról szóló amerikai törvénynek megfelelően hozta nyilvánosságra a közelmúltban.
A nyomozócsoportnak az ötödik, „Az elejétől fogva tudtam, hogy nem fognak elkapni” kezdetű levél szúrt szemet.
Ennek alján egy számsor látható, amely a kutatók szerint három titkos, Vietnámban bevetett katonai egységre utal.
A most 74 éves veterán katonának, Robert Rackstrawnak mindhárom alakulathoz köze volt, ráadásul neve már 1978-ban felmerült a gyanúsítottak listáján, mivel kapott ejtőernyős kiképzést és illegális robbanószereket is találtak egy hozzá köthető raktárban.
Rackstraw természetesen tagadja, hogy ő lenne D. B. Cooper, ám az Independent által megszólaltatott független szakértők szerint a kutatócsoport fontos nyomra lelhetett. Ennek ellenére vannak, akik óvatosan kezelik a legújabb eredményt.
Ez a kóddal kapcsolatos felfedezés figyelemreméltó, de én erősen szkeptikus vagyok– mondta Dorwin Schreuder, egykori FBI-ügynök, aki az 1980-as években maga is dolgozott az ügyön.
„Ha tényleg azt jelenti a kód, amit Tom (Tom Colbert, a nyomozócsoport vezetője – a szerk.) állít, és a számsor mibenlétét csak Rackstraw ismeri, az komoly fejleménynek számítana” – tette hozzá.
A nyomozócsoport meg van győződve arról, hogy az egykori katona az ő emberük, a nyomozás mindenesetre folytatódik.
Forrás: IFL Science
