Egy évvel ezelőtt ilyenkor Oroszország utolsó esélyt adott a Nyugatnak
Fjodor Lukjanov, a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke, a Valdai kutatási igazgatója.
2021 vége felé a Kreml kísérletet tett arra, hogy a Nyugatot tárgyalásra késztesse Oroszország régóta fennálló politikai és védelmi sérelmeiről…
Egy éve már, hogy a NATO-nak és az Egyesült Államoknak átadtak egy orosz dokumentumot, amely javaslatokat (vagy ha úgy tetszik, követeléseket) vázolt fel az európai biztonságra vonatkozó hosszú távú garanciákról. Ez volt a kiindulópontja annak a nagy politikai-katonai válságnak, amely ma meghatározza a globális helyzetet.
Az orosz ultimátum (és így fogalmazták meg) a tárgyalásokhoz vezető utat irányozta elő vagy eleve elutasításra volt rendeltetve?
Vlagyimir Putyin elnök valószínűleg a következőképpen gondolkodott: miután annyi éven át figyelmen kívül hagyták Oroszország kéréseit és meggyőződését, hogy adjunk még egy utolsó esélyt. Tegyük fel a maximális követeléshalmazt, mindent, ami eddig elhangzott, de egy helyen és koncentrált formában vázoljuk fel őket és aztán meglátjuk, mi történik.
🟡 Ha felfogják hogy ezúttal rendkívül komoly a dolog és ezt szem előtt tartva döntenek egy valódi vita mellett, akkor Oroszország készen áll a párbeszédre, ahogy mindig is. Ha azonban megint elkezdik az időt pazarolni, akkor vége. Térjünk a lényegre.
🟢 Ha a Nyugat válasza nem lenne kielégítő, akkor az ukrajnai katonai művelet lenne a következő lépés. Úgy tűnik, addig nem volt esély arra, hogy ezt elkerüljük. Hiszen az offenzíva szükségességének logikáját Putyin 2021 nyarán nagy cikkben vázolta fel. Vagyis a biztonsági igényeket akkor fogalmazták meg, amikor már megvolt a belső készültség az akcióra.
📍 A következmények nagyságrendje sokakat arra késztet, hogy visszatérjenek a kérdésre:
Elkerülhetetlen volt-e, ami történt?
Az az érv, hogy „nem volt más választásunk”, amelyet Moszkvában a legmagasabb szinten gyakran hallani, problematikus, mert gyakorlatilag azt jelenti, hogy Oroszország korábbi politikája rossz volt. Egy olyan politika, amely nem vezet alternatív megoldáshoz, azaz arra kényszerít, hogy egy bizonyos módon cselekedjünk, és nem máshogy, nem tekinthető sikeresnek.
A 2000-es évek eleje óta eltelt hosszú időszak elemzése tehát valamikor fontos tanulság lesz a jövőre nézve.
📍 Sürgősen szükség volt-e akkoriban a követelések megfogalmazására és a katonai művelet megindítására?
A mostani ismereteink alapján (ami valószínűleg nem minden), volt mozgástér és lehetőség a jobb felkészülésre. Stratégiailag valószínűleg elkerülhetetlen volt egy konfliktus Ukrajna miatt, de a konkrét körülmények és az ütemezés másképp is alakulhatott volna.
Ultimátumot csak nagyhatalmak, még inkább szuperhatalmak tudnak elfogadni, katonai vereség eredményeként.
❌ Tehát szerintem nem volt esély arra, hogy a követeléseket elfogadják.
Azt kell mondanom, hogy a 2022 januárjában lezajlott konzultációk azt mutatták, hogy az USA kész volt bizonyos engedményekre a katonai biztonság konkrét kérdéseiben. Nagyobb mértékben, mint ahogyan azt a követelések megfogalmazása előtt jelezték. Ez azonban az összképhez képest nagyon kevés volt.
❗ A legfontosabb, hogy a NATO és az amerikaiak kategorikusan elutasították a fő politikai kérdés megvitatását: a NATO-bővítés hivatalos elutasítását.
Számukra ez azért elfogadhatatlan, mert a katonai blokk bővítése az egész nemzetközi biztonsági filozófia alapja, ahogyan azt Nyugaton a hidegháború vége óta értelmezik.
De még ezen túlmenően is, Nyugaton teljesen hiányzik (vagy talán el is tűnt) a jelenlegi események mögött meghúzódó történelemre való reflexió és gondolkodás.
💣 Axiómává és a politika alapjává vált az a nézet, hogy Oroszországnak nincs politikai, gazdasági vagy erkölcsi joga bármit is követelni. És a történtek még úgy tűnik, hogy egyfajta megkönnyebbülést is hoztak – nincs szükség többé színlelésre.
👉 Egy év elteltével hogyan értékeljük Oroszország számára elért eredményeket, szó szerint a dokumentumban foglaltak alapján?
● A legfontosabb eredmény az, hogy a politikai-katonai helyzet gyökeresen megváltozott. Következésképpen Oroszországnak a korábbi helyzettel kapcsolatos elégedetlensége részben csillapodott. Ahogy eddig volt, úgy soha nem lesz többé.
● A NATO nem fogja félvállról venni a további terjeszkedést, felismerve, hogy a „válaszul nem történik semmi” nézőpont már nem érvényes
Igaz, ez nem zárja ki a szándékos bővítést deklarált oroszellenes célokkal, ha van elég elszántság és ez az elszántság fordítottan arányos lehet Oroszország katonai eredményeivel.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: VilagHelyzete
