A 19 éves lány, aki a csernobili nukleáris zónában született és egészséges
Újra a címlapokra került Csernobil, miután a közelmúltban egy ellentmondásos filmben dolgozták fel a nukleáris katasztrófa történetét. A 19 éves Mariyka Sovenko azonban nem szerepelt benne, de talán ő jelenti a legnagyobb reményt a lehangoló, katasztrófa sújtotta zóna számára Ukrajnában.
Mariyka a felrobbant 4-es reaktorblokk közelében született, mélyen a 30 kilométeres lezárt zónán belül. Bár több mint egy évtizeddel a robbanás után látta meg a napvilágot, az a gondolat, hogy egy gyermek a katasztrófához ilyen közel él, sokakban ellentmondásos érzelmeket szült.
Mariyka 1999-ben született, mintegy 13 évvel a csernobili robbanás után. Édesanyja is megerősítette, hogy a lánya egészséges, és “büszke” a sikerére, amit elért, miután egyedülálló módon kezdődött az élete. A kritikusok még mindig azt mondják, hogy felelőtlen volt felnevelni Maryikát a nukleáris zónában, és hogy még mindig jelentkezhetnek nála súlyos egészségügyi problémák, miután az anyja nem volt hajlandó elvinni őt a szennyezett területről, az elpusztult atomerőmű közeléből. Azonban mégis vannak arra utaló jelek, hogy a katasztrófa után 33 évvel Csernobilba lassan visszatér az élet. Minden várakozás ellenére a vadon élő állatok virulnak a környéken, köztük a jávorszarvas, a szarvas, a vaddisznó és a farkas, valamint ritka vadon élő madarak és virágok.
A természet úgy tűnik, mintha harcolna a lezárt zónában, amely egy nap várhatóan lehetővé teszi az emberek számára, hogy újra itt éljenek. A tudósok azt mondják: leginkább az öregedő lakosság körében figyelhető meg, akik illegálisan itt maradtak a robbanás után – mint például Lydia -, hogy nem szenvedtek indokolatlanul a sugárzástól.
Először az ukrán hatóságok fedezték fel őket, és zavarba jöttek, mivel nem születhetett volna gyermeke olyan munkásoknak, akiknek nem kellene ezen a szennyezett helyen élniük. Lydia Sovenko a 40-es évei közepén járt, amikor rájött, hogy terhes, és a babát Mariyka apja, Mihail segítette a világra, aki tűzoltó volt Csernobilban 1986. Április 26-án, a katasztrófa napján. Mihail megmosta az újszülöttet és elkötötte a köldökzsinórját. A család azonban hamarosan a címlapokra került az egész világon.
Abban az időben a hatóságok megfenyegettek bennünket, megaláztak minket, mert kényszeríteni akartak arra, hogy elhagyjuk az otthonunkat – mondta Lydia.
Úgy kezelték őket, mintha bűnözők lennének, amiért Csernobilban gyermeket hoztak világra, és nem voltak hajlandóak a zóna egyetlen családi házából elköltözni. Lydia azonban a sarkára állt, és tovább nevelte Mariykát – a lány olyan tejet ivott, amely a sugárszennyezett legelőkön élő tehenektől származott, figyelmen kívül hagyva a szörnyű figyelmeztetéseket, hogy a lánya életét veszélybe sodorja.
Hamarosan azonban pletykák kezdtek terjedni Mariyka egészségéről, és amikor a lánya öt éves volt, Lydia kénytelen volt válaszolni: Ha az emberek úgy gondolják, hogy mutáns, vagy két feje van, akkor nagyot tévednek. Ő egy szép gyermek, aki teljesen egészséges, amennyire látjuk.
Nyaranta egy folyóban úszott, amelyben halak vannak, melyeket az apja, Mihail fogott ki, hogy etesse a családot, ahol a Geiger számláló vad értékeket mutat. A lány azonban magányos volt, mivel nem voltak játszótársai egy olyan zónában, ahonnan a látogatókat egyébként kitiltották. Körülötte minden romokban hever, köztük az az iskola, melyet a robbanás napján evakuáltak, tele törmelékkel és szétszórt tankönyvekkel. Az ellenük folytatott hadjárat azonban folytatódott.
Fő érvük az volt, hogy azzal vádoltak meg minket, hogy megöljük a kislányunkat azzal, hogy a szennyezett régióban élünk – mondta Mihail, Mariyka apja.
Ennek ellenére a romos házuk maradt Maryika otthona, bár hat éves korától kezdve Csernobilon kívül kellett élnie, hogy iskolába járhasson. Az elmúlt években azonban nem sokat lehetett hallani a fiatal lányról és a családjáról. A jelenleg 19 éves Maryika egy vezető felsőoktatási intézmény hallgatója, és reméli, hogy a vendéglátóiparban fog dolgozni. Hogy ki tudja fizetni a tanulmányait, egy divatos bárban dolgozik. Nem szívesen beszél a múltjáról, de megerősítette, hogy egészséges, hozzátéve: Jól vagyok, dolgozom. Eltartom magam. Ez van.
Még gyermekként, amikor először merészkedtek a lezárt zónán kívülre, anyjának azt mondta: Anya, kérlek, ne mondd el az embereknek, hogy Csernobilból jöttünk.
Maryika életének jelenleg semmi köze Csernobilhoz, bár amikor különleges engedélyt kap, időnként visszatér az anyjához, aki 66 évesen is dolgozik a lezárt zónában. Továbbra is ő az egyetlen gyermek, aki a csernobili robbanás utáni időszakban született és nőtt fel a nukleáris zónában.
Az emberek itt hisznek abban, hogy Mariyka a csernobili újjászületés szimbóluma, egy isteni jel, amit az itt élők áldásként értelmeznek, és hogy az élet visszatér erre a sivár helyre – mondja Lydia.
Forrás: Újvilág Tudat
