Itthon

A fiatalság ópiuma – Döbbenetes, leleplező írás a Momentum-jelenségről

Hirdetés
Frázisok vannak, tartalom nincs. A magyar fiatalok többet érdemelnek az aktivizmusimportnál.

E sorok írója még bőven gimnazista volt, amikor a Momentum feltűnt a színen. 2017 elején futott a NOlimpia-kampány, egy csapat addig ismeretlen fiatal kinyírta a 2024-es budapesti olimpia álmát – ettől sokan nagyon szeretni kezdték őket, mások meg nagyon utálni.

Onnantól kezdve lehetett valamennyire mérni a pártot. Szépen, lassan épültek felfelé, egyik alapszervezetet gründolták a másik után, és két kézzel szórták maguk körül a Narratívát. Új arcok, új Magyarország, új politikai generáció, Nyugaton tanult, lendületes, tehetséges fiatalok, akik felkavarják a belpolitikai posványt, aktivizálják az apolitikus harminc alattiakat, és úgy tartanak be a pökhendi Fidesznek, hogy közben nem gyurcsányozzák össze magukat nagyon.

Kúl, gondoltam én, a magyar belpolitika szellemi színvonalának igazán nem árthat néhány okos fiatal. Ám legyen.

Aztán még abban az évben Kaliforniába sodort engem a Teremtő, és volt szerencsém új oldalról megismerni a generációmat. Tucatszámra találkoztam odakint azzal az embertípussal, akik láttán-hallatán a mai napig kiráz a hideg: a felső-középosztálybeli tizen-huszonéves aktivistával, aki ugyan semmit nem tud az orra hegyén túli világról, de politikai nézetei rendkívül határozottak.

Harcos ateista vagy rossz esetben álkeresztény; a világháborúkról annyit tud, hogy ott haltak meg a zsidók; a nőjogokról egyrészt a kvóta, másrészt a magzatgyilkosság jut az eszébe; minden sarki jegenyefán faji, nemi, vallási osztályharcot lát; divatos mentális betegségeket képzel be magának; és bár idegennyelvi készségei nem terjednek túl némi spanyol szlengen (hola, nada, gracias, vamos), pontosan tudja, mi a teendő Oroszországban, Palesztinában, Iránban, Magyarországon és a római katolikus Anyaszentegyházban egyaránt.

Hirdetés

Jellemzően mindenhol ugyanaz: hatalmat a nőknek, pénzt a színesbőrűeknek, melegjogok, kormányváltás, szabad sajtó, kész.

És történt 2018 januárjában, hogy a Heidelbergben tanult Fekete-Győr András kiment Bécsbe a helyi liberális párthoz, a NEOS-hoz kapcsolatot építeni, majd előadott egy olyan minősíthetetlen nyökögést német nyelvű beszéd címszó alatt, hogy elakadt a szavam. Én is magyar-német két tannyelvűbe jártam, mint Fekete-Győr, én is éltem kint, tudom, hogy mi a szint – hát, nem ez. Nem elég, hogy nem mondott semmit, de még azt is gyalázatosan rosszul mondta. 2019-ben, amikor a Momentum két rangos hölgye bevonult az Európai Parlamentbe, a Hollandiában diplomázott Donáth Anna angol nyelvű szereplései kapcsán átéltem valami hasonlót, s kezdett a dolog gyanús lenni egy kicsit. Nem lehet, hogy a momentumosok kint voltak ugyan Nyugaton, de néhány csinos önéletrajzi bejegyzésen kívül nem hoztak onnan haza semmit a kék ég alatt? Nem lehet, hogy Kalifornia semmirekellő aktivista-hadserege és a Momentum valójában egy és ugyanaz? Nem lehet, hogy ezek valójában egyáltalán nem is tehetségesek?

2019 nyarán egy balatoni üdülőhelyen dolgoztam, és egy idősebb kollégával a politikáról beszélgettünk. Megtudtam, hogy 2018-ban a Momentumra szavazott. Fiatalok, nem loptak még, hadd legyen egy esélyük! Cseh Katka botmixeres kiszólását tőlem tudta meg. Kicsit elszomorodott tőle. Úgy érezte, hasba akasztották.

Valami ilyesmi lehet a Momentum esszenciája. Egy nagy hasbaakasztás, önmagukat okosnak és képzettnek eladó fiatalok véd- és dacszövetsége.

Az ifjúság ópiuma ők, semmi más, ráadásul ahogy a dolgok 2021-ben állnak, még kapudrog is a Momentum a gyurcsányizmus benyelése felé.

Hirdetés

A NOlimpia óta nem mond a Momentum az égvilágon semmit, csak legyártja az éppen aktuálisnak tűnő fősodratú bullshitet.

Elege van a lakosságnak a korlátozásokból? Nyissunk, de ésszel! Harmadik hullám? Mi már akkor bejelentettük volna a zárást, amikor még nyitni akartunk! Megölték George Floydot? Roma Lives Matter! Gyenge a forint? Legyen nálunk is euró! Gyalázatos a magyar közoktatás? Emlegessük a finneket! Nem oltakoznak a magyarok? Járjon érte pénz! Besúgtok Věra Jourovának? Nem! És ha a párttagság kérdezi? Akkor igen!

Közel s távol nincs a képzett fiatal értelmiségiek pártjában egy kreatív javaslat, egy kis innováció, egy magyar megoldás egy magyar problémára. Csak „a Nyugat” majmolása van, jónak hitt külföldi rendszerek és módszerek neveinek kopipésztje, hazai kontextus és eszmei megalapozottság nélkül.

A Momentum szakpolitikai megfontolásait még az ellenzéki átlagnál is jobban befolyásolja az aktuális szélirány, fiatal kígyóolaj-kereskedőink politikai meggyőződései pedig az elsők lesznek azon nem kevés dolog sorában, amit egy esetleges közös kormányzás esetén úgy eltapos majd a szemlőhegyi gőzhenger, mintha ott se lettek volna soha. Elég lesz kihozatni néhányszor a Publicusszal meg az IDEÁ-val, hogy a DK-nak van igaza.

Mert szakmai megalapozottság és értékrend híján semmi nincs, ami a momentumosok gondolkodását konzekvens pályán tartaná. Mérhetetlen szellemi igénytelenség jellemzi őket, melynek gyökere ugyanaz, mint a Nyugat újmarxistáinál: a felszínes tudás. Aki nem hiszi, járjon utána, és nézze meg mondjuk a Tranzit Garázsvitáját Varga Judittal és Donáth Annával.

Hirdetés
Hirdetés
Frázisok vannak, tartalom nincs, s mindezért a fiataloknak kellene rajongania. Ne tegyék.

Van jobb megoldás annál a pártnál, amelynek Cseh Katkája eltorzult arccal követeli az üres Európai Parlamentben a talpig jogállamiságba öltözött EU-s kéksisakosok budapesti bevonulását. Van jobb megoldás annál a pártnál, amelynek elnöke a sajtószabadság magas eszméjének emlegetése mellett szétszórtan hebeg-habog valamit a neki nem tetsző újságírók foglalkozásuktól való eltiltásáról. Van jobb megoldás annál a pártnál, amely a közös lista bejelentése óta semmi mást nem csinál, csak igyekszik emészthetővé tenni a fiatal szavazóknak Gyurcsány Ferencet.

Szó ne érje a Deákné mundérját: nem kell minden tisztességes fiatalnak jobbosnak lennie. De őszinteségnek, tiszta képnek lennie kell. Aki 2022-ben Dobrev-kormányt akar, mismásolás helyett álljon be szépen a DK-ba, és hirdesse teli torokból, hogy vezetőszáron akarja látni a jobboldaliakat, hogy a határon túli magyarok valójában a magyarokon élősködő románok, hogy az EU jó, de a magyar önérdek rossz; hogy az orosz meg a kínai oltás rossz, hogy a templomokat és az egyházi iskolákat be kell zárni; és persze az őszödi beszéd igazságbeszéd volt. Aki gyurcsányista, hagyja ki a kapudrogot, és mutassa meg magát olyannak, amilyen. A Momentum a DK-nak jelenlegi formájában nem ellensúly, hanem segédmotor – és mint ilyen, semmi szükség rá. Megy az magától is.

Aki pedig még hisz abban, hogy a Momentum a rendszerváltást akarja befejezni, az ezért dolgozzon, ne Gyurcsányék visszatéréséért. Álljon oda a politikai centrumba, dolgozzon Puzsérral, kiábrándult fideszesekkel, a megmaradt néhány értékvezérelt LMP-ssel, bánom is én – de legyen értékrendje, és a hígított, fiatalított, nyugatiasított DK-propaganda helyett mondjon ennek az országnak végre valamit.

Ezer oka lehet egy fiatalnak arra, hogy ezt a kormányt ne szeresse, lehet praktikus, lehet ideológiai. De Gyurcsány szekerét tolni, erkölcsileg hozzásilányulni, és munka helyett bullshitet gyártani megbocsáthatatlan felelőtlenség.

A magyar fiatalság többet érdemel az aktivizmusimportnál. Jobboldalinak lenni nem kötelező. Momentumosnak lenni szégyen.

(Kohán Mátyás, mandiner.hu)

Hirdetés
loading...
loading...
error: Content is protected !!