A legborzalmasabb emberkísérletek, amik bizonyítottan megtörténtek +18
Összeolvashattunk már annyi szédült dolgot, amit paranoiás elmék szültek, de ez itt most a valódi ügyek gyűjteménye.
Usa
Az MK-ULTRA kódnevű projekt a CIA leghírhedtebb gondolatkontrollálási kísérletsorozata volt. Az 50-es évektől 20 éven át titokban kísérletezett saját dolgozóin és sokszor polgári személyeken, rabokon, értelmi sérülteken, sőt árva gyerekeken. Drogokkal (LSD-vel) elektrosokkal, kínzásokkal akarták megteremteni a tökéletes elmektontrollt. Mindezt az érintettek tudta és beleegyezése nélkül. Bár a hírszerzés igyekezett minden iratot megsemmisíteni, az ügy kipattant, és hatalmas vihart kavart. Az MK-ULTRA egyik alprojektje volt ez, melyben a CIA prostituáltakat fizetett és bordélyházakat tartott fenn New Yorkban és San Fransiscóban. A gyanútlan “kuncsaftok” a hölgyek szolgáltatásai helyett titokban drogot kaptak (LSD-t) a kutatók pedig kétoldalú tükrön át figyelték a szerencsétlen áldozatok vergődését, mentális funkcióik változását. A Projekt 4.1 során az Egyesült Államok a kísérleti atomrobbantások hatásait vizsgálta…a helyi lakosságon! A Marshall-Szigetek környékén történt robbantások során az 1954-es Castle Bravo kísérlet szokatlanul nagy hatású volt. A szigetvilág lakóit nagy sugárdózis érte, ám segítség helyett a kutatók inkább kihasználták a helyzetet, hogy a hosszú távú káros hatásokat vizsgálják. Végül a kormány hivatalosan is elismerte, hogy a Marshall-szigeteki embereket “kísérleti nyúlként” használták fel.
1946 és 1953 között az Egyesült Államok atomenergia bizottsága és a Quaker Oats nevű élelmiszeripari vállalat közös “projektben” vizsgálta a sugárzó izotópok szervezeten belüli hatását. Egészen visszataszító módon a legkiszolgáltatottabbakat választották kísérleti nyúlnak. A massachusettsi Walter E. Fernal iskolában 73 mentálisan sérült gyerek ételébe kevertek radioaktív anyagokat. A gyerekeknek azt mondták, a “tudományos klub” egyik izgalmas projektjében vehetnek részt.
1950-ben, hogy bizonyítsák, milyen védtelen lenne a lakosság egy biológiai támadással szemben, az Egyesült Államok haditengerészete úgy döntött, kórokozókkal permetezi le San franciscót. Az elhatározást tett követte, a kutatók pedig nyomon követhették a járvány terjedését. Az ártaltlannak vélt baktérium végül úgy elszaporodott, hogy sokan megbetegedtek, voltak, akik bele is haltak a “bizonyító erejű kísérletbe” amiről természetesen nem is tudtak.
Nem csak az USA-nak van szégyellnivalója.
A 70-es, 80-as években a Dél-afrikai hadsereg leszbikus és meleg katonákat kényszerített “nemváltoztató műtétekre” vegyi kasztrációra, elektrosokkra és más, teljesen etikátlan pszichiátriai kísérletekben való részvételre. Az áldozatok száma ma sem ismert, de egy volt katonai sebész azt állította, legalább 900 nemváltó műtétet végeztek azzal a céllal, hogy “megtisztítsák” a hadsereg sorait. Az áldozatok többsége 16-24 év közötti fiatal volt.
Sok jelentés szivárgott már ki az észak-koreai hatalom kegyetlenségéről; ezek többsége a náci és japán emberkísérletek brutalitásával mérhető össze. Több szökevény arról számolt be, hogy a táborokban egész családokat tartottak fogva, és mérgezett étellel etették őket. Kwon Hyok a 22-es számú tábor egykori vezetője elmondta, hogy egész laboratóriumokat tartottak fenn arra, hogy a foglyokon a különféle mérgek hatásait vizsgálják.
A szovjet titkosszolgálat Laboratórium 1 és 2, közkeletű nevén “A kamra” nevű létesítményében a gulágra száműzött foglyokon vizsgálta a ricin, a mustárgáz, a digitoxin és hasonló végzetes anyagok hatásait. Céljuk egy színtelen, szagtalan, rövid idő alatt ölni képes, de később kimutathatatlan méreg megalkotása volt. Az alanyok erről mit sem tudtak; étellel, itallal, vagy “gyógyszerként” kapták meg a dózist. „Erőfeszítéseiket” állítólag végül siker koronázta, és létrehozták a C-2 nevű anyagot.
A Tuskegee-i szifilisz kísérlet :1932 és 1972 között szegény, jobbára írástudatlan afroamerikai földműves férfiakon végeztek kutatást Tuskegee-ben, Alabama államban. A résztvevőknek ételt, szállást és “temetési biztosítást” ígértek. Bár a résztvevők a kísérletbe beleegyeztek, a diagnózist nem közölték velük, csak azt, hogy “rossz a vérük”. A cél elvileg az lett volna, hogy az akkor elérhető veszélyes gyógykezelés helyett új gyógymódokat találjanak. Ezek egyike az volt, hogy a páciensek egyáltalán nem kapnak kezelést, magyarul megnézik, „mi sül ki belőle”. Ennek a tézisnek a „hatásosságát” vizsgálták a kiszolgáltatott napszámosokon. A kísérlet végére a közel 400 részvevőből már csak 74-en éltek, 19-üknek pedig a szifilisz miatt születési rendellenességgel jöttek világra gyermekei.
Végezetül jöjjön a tudományos képtelenség és a dicsvágy borzalmas elegye a 20-as évekből. Sztálin, hogy megerősítse hatalmát, létre akarta hozni a “szuperkatonákból” álló sereget. Úgy vélte, a félig csimpánz, félig ember hibridekből álló had verhetetlen lesz, hisz a létrejött lény “olyan okos lesz, mint egy ember, de olyan erős, és igénytelen, mint egy majom”. A megvalósításra az elismert tudóst, Ilja Ivanovot kérte fel, aki akkora már nevet szerzett az egzotikus fajok hibridizációjában.
A doktor nagy hévvel látott munkához Afrikában, ahol emberi spermával akart nőstény majmokat megtermékenyíteni. Miután kudarcot vallott, visszautazott néhány hím csimpánzzal a Szovjetunióba és hím csimpánz-spermával akart nőket megtermékenyíteni. A kommunista asszonyok a szent cél érdekében felajánlották szolgálataikat, de a genetikai szabályait még a harci szellem sem írhatta felül. Egyetlen hibrid sem született, a professzor pedig kegyvesztetté vált és kényszermunkatáborban halt meg 1932-ben.
Forrás: axn.com
