A magyar kormány térdre kényszerítheti Brüsszelt

A magyar kormány olyan felhatalmazással mehetne Brüsszelbe az uniós költségvetési és pénzosztási vitákra, hogy vétózzák meg a kifizetések jogállamisági kritériumokhoz kötését. Az EU-s gazdaságokban most annyira ég a ház, hogy akár a hetes cikkely szerinti – szimbolikus – eljárást is lezárhatják pusztán azért, hogy Budapest ne feküdjön keresztbe a mentőcsomagoknak.

Mozgalmas hetek és hónapok jönnek Brüsszelben (valamint Strasbourgban), ahol súlyos euró százmilliárdok sorsa dől majd el. Egyrészről tárgyalják a koronavírus-járvány okozta válság gyors kezelésére kitalált helyreállítási alap paramétereit, valamint folyamatosan egyeztetnek a következő, 2021-ben kezdődő hétéves költségvetési ciklus támogatáselosztásáról. Jelenleg az előbbi rendezése lenne égetőbb, ugyanis kivétel nélkül minden tagállam recesszióval számolhat az idén, így a probléma tovagyűrűzését a lehető leghamarabb meg kellene akadályozni, míg a hétéves fizetési terv akár késhet is. Ha ez történik, és nincs új megállapodás, akkor érvényben maradnak ez eddig kialkudott feltételek jövőre is, egészen addig, ameddig nincs új paktum.

A jövő héten az Európai Bizottság és az uniós tagállamok kormányai (Európai Tanács) is megtárgyalják a 750 milliárdos Következő Nemzedék (Next Generation EU) nevű eszközvásárlási programot. Ennek lényege, hogy a 750 milliárd eurós alapból 250 milliárd a tagok befizetéseiből állna össze, míg a másik 500 milliárd eurós rész fedezetét az EU-tagállamok közösen készülnek hitelként felvenni.

Jelenleg ez utóbbinak több kritikusa is van, de mind közül a leghevesebben Hollandia tiltakozik, mellette pedig Ausztria, Dánia és Svédország utasítja el a program egyes részeit. De lényegében a hollandokkal egyetértve azt akarják, hogy ne támogatásokként, hanem hitelként adják főként a koronavírus-pandémiában legsúlyosabban érintett dél-európai országoknak a pénzt, azzal a feltétellel, hogy nagyobb pénzügyi fegyelmet várhassanak el a megsegített államoktól. Ezt Görögország már megtapasztalta a 2008-as válság után, amikor gyakorlatilag Berlin minden megszorítást áterőltethetett, amit szükségesnek tartott.

Nem véletlen, hogy a bajba jutott államok ezért a koncepcióért nem rajonganak.

Magyarország is kritikusa a tervnek, viszont éppen a másik oldalon áll: semmilyen brüsszeli rendelkezést nem akar a forrásfelhasználásról, valamint nem a válság egy adott országra gyakorolt súlyossága, hanem a gazdaságok alapállapota szerint támogatnák a pénzosztást. Vagyis Budapest azt szeretné, hogy a keleti tagállamok, amelyeknek még fel kell zárkózniuk, arányaiban ne kapjanak kevesebb pénzt, mint a régebben csatlakozott és gazdagabb déli vagy nyugati uniós országok.

Pedig az Európai Parlament és a Bizottság is szorgalmazza, hogy a közös eladósodáshoz és a pénzosztáshoz legyenek kritériumok – ahogy majd a következő hétéves ciklusnál is -, valamint arra is hajlanak, hogy úgy kezeljék a támogatásokat, hogy például a járvány miatt megroggyant olasz és spanyol állam annyi pénzt kapjon, amennyivel talpra tud állni.

Mivel a pénzpiacokon előteremtett új forrásokra nagy szükség van, hogy az uniós költségvetést a 2021-2024 közötti időszakban megerősítsék, a budapesti kormány fegyvert is kapott a kezébe, ugyanis a tagállamok teljes egyetértésére lesz szükség a költségvetési vita lezárásához. A Fidesz-KDNP  parlamenti képviselete így be is terjesztett egy határozati javaslatot.

A csütörtök éjjel nyilvánosságra került szöveg  több feltételt is szab arra, hogy a kormány miként tárgyaljon Brüsszelben.

• a folyamatban lévő, „hetes cikkely szerinti eljárásokat” a Következő Nemzedék EU Eszköz [program] és az MFF elfogadása előtt le kell zárni;
• a politikai pártok és politikai tevékenységet végző, civilnek álcázott szervezetek uniós forrásból nem támogathatók,
• a források politikai és ideológiai feltételekhez kötése – jogállamiság címszó alatt – elfogadhatatlan.

Magyar szempontból mindegyik ügy megjárta már az uniós csúcsszerveket, vagy az EP-t, és bár presztízsveszteséget okoztak a kormánynak, valódi retorziót nem hoztak, és valószínűtlennek tűnt mindig is, hogy ezeknek tényleges káros kifutása legyen. Még az előző Európai Parlamentben a Sargentini-jelentés alapján határoztak a hetes cikkely szerinti eljárás elindításáról, azt görgetik maguk előtt az uniós szervek, de arra kicsi az esély, hogy az Európai Tanácsban a választott kormányok mindegyike egyetértsen abban, hogy a jogállamiság olyan súlyosan sérült Magyarországon, amiért megvonhatnák az uniós költségvetési támogatásokat. Mivel Lengyelországra a bírói kinevezési rendszer átalakítása miatt szintén ráhúzták a hetes cikk szerinti eljárást, egy vétó biztosan jönne a hasonló cipőben járó szövetségesektől, de valószínűtlen az is, hogy Janez Jansa szlovén miniszterelnök kormánya támogatná az ilyetén fellépést.

Ugyanígy a költségvetési vitában valószínűleg csak részeredményeket tudtak volna elérni más tagállamok vezetői abban, hogy jogállamisági feltételekhez kössék a pénzosztást. Esetleg felmerülhet, hogy a következő hétéves ciklusban a keret töredékének megítélésénél szerepet játszhatna a demokráciavédelem bírálati szempontként.

A benyújtók – a fideszes Kövér László, Simicskó István és Kocsis Máté, valamint a becsatlakozó KDNP-s Hollik István – a szövegben meg is fogalmazzák, hogy szerintük a jog uralmát féltő szempontokkal mi a bajuk, valamint hogy vétót várnak a kormánytól:

A maastrichti kritériumok egyébként szigorúan gazdasági jellegű előírások az eurózóna államainak: az inflációs ráta egyéves referencia-időszakban nem haladhatja meg 1,5 százalékánál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagát; az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60 százalékát. Továbbá alkalmazkodni kell az ERM rendszeréhez, és a hosszúhozamok is csak két százalékkal múlhatják felül a legrosszabb három inflációjú országban lévő átlagot. Jelenleg ennek egyébként nem felel meg az eurózóna legtöbb tagja, köztük a valóban nagy bajban lévő Olasz- és Spanyolország, valamint az egy fokkal jobb helyzetben lévő Franciaország sem.

Itt derül ki, hogy a magyar kormány megragadja majd a lehetőséget, hogy az elmúlt időszak bosszantó számonkéréseit lezárja a költségvetési viták során. Maga a kormányfő egyébként ki is tért arra, hogy a nagy tagállamok (Németország és Franciaország a két fő lobbista a közös uniós hitelfelvétel mellett) választották az új eszközprogramot, mint mentőövet, aminél szerinte Magyarország tudna jobb módszert. Valamint azt is elmondta, hogy „megvétózhatnánk, ha akarnánk” a javaslatot, de figyelembe vesszük a másik 26 tagállam érdekeit is.

Várhatóan tehát a civil ügyet – ezért szintén hevesen bírálták a kormányt -, a hetes cikkely szerinti eljárás lezárását bedobja majd a kormány a vita közben. Ráadásul most, hogy ég a ház: az Európai Bizottság frissített előrejelzése szerint az euróövezet gazdasága idén 8,7 százalékkal zsugorodik, az egész EU-é pedig 8,3 százalékos visszaesésbe kerül. Vagyis a gyors pénzosztás reményében könnyen belemehetnek a tagállamok abba, hogy a lengyel-magyar vér és dacszövetség ellen indított jogállamisági eljárásokat leállítsák, hiszen kicsi az esélye, hogy szankcionáljanak, de az sem elképzelhetetlen, hogy hagyják, hogy a két tagállam bevédje egymást és továbblépjenek a jogállamisági vitán.

A belga Charles Michel, az Európai Tanács elnöke már utalt is arra, hogy kompromisszumos megoldásra van szükség. Kérte a tagállamokat, hogy legyenek engedékenyebbek, kérdés, mennyire akarnak több pénzt adni Magyarországnak a többiek, és ki nyeli le, hogy a demokratikus értékeket most elfelejtsék a járvány utáni kármentés miatt.

Forrás: Napi.hu