A magyar migrációs modellt másolja Dánia
A dán szociáldemokraták a 2015-ös migrációs válság óta egyre inkább bevándorlásellenes politikát folytatnak, ami az európai baloldali pártok körében egészen egyedülállónak számít. Ez jól mutatja, hogy a Magyarország által 2015 óta következetesen képviselt bevándorlásellenes politikának nem csak Közép-Európában, vagy a politikai jobboldalon van példamutató értéke, hanem akár a nyugat-európai baloldalon is.
Noha a Helle Thorning-Schmidt pártelnök vezette szociáldemokrata párt a legtöbb szavazatot szerezte a 2015-ös választás során, képtelen volt kormányt alakítani és ellenzékbe szorult. A választási kudarc után Thorning-Schmidt lemondott pozíciójáról, és utódja az a Mette Frederiksen lett, aki teljesen új alapokra helyezte a párt bevándorláspolitikáját.
Azonban a párt gazdaságpolitikájában továbbra is baloldali, a munkásosztály érdekeit tartja szem előtt, amire – például a bérek lenyomása és a lakhatási költségek megemelkedése által – a tömeges bevándorlás jelentős veszélyeket jelent. Ezen megközelítés mára példa nélküli az európai szociáldemokraták körében, miután az elmúlt évtizedek során a kétkezi munkásokat muszlim bevándorlókra cserélték, és ahogyan Békés Márton fogalmazott frappánsan, ám lényegre törően: „a menet közben úgyis elfelejtett Tőke helyett a Koránnal kellett megbarátkozniuk.”
Mindennek hátterében az áll, hogy Dánia demográfiája átalakulóban van. Míg 1980-ban mindössze a dán lakosok 1 százaléka rendelkezett nem-nyugati háttérrel, addig napjainkban a lakosság 11 százaléka, akiknek a nagy része párhuzamos társadalmakban él. Ez a jelenség általában az integráció hiányából fakad, aminek fényében nem meglepő, hogy a migránsválság következtében sok korábbi szociáldemokrata szavazó a Dán Néppártra szavazott 2015-ben. A bevándorlásellenes retorika sok nemzeti érzelmű szavazót visszacsábított a szociáldemokratákhoz, azonban az is tény, hogy a párt liberálisabb szavazói átpártoltak a progresszív baloldali pártokhoz. Összességében azonban a párt jelentős sikereket ért el, hiszen 48 helyre növelte létszámát a 179 fős parlamentben, valamint kifogta a szelet a Dán Néppárt vitorlájából, akik a 2015-ben megszerzett 37 parlamenti helyhez képest hatalmasat zuhanva, mindössze 16 széket szereztek meg. A néppárti szavazók nagy része a szociáldemokratákhoz, valamint a még szigorúbb bevándorláspolitikát sürgető, ám gazdaságilag libertáriusabb politikát képviselő Új Jobboldalhoz (Nye Borgerlig) pártolt át.
A szociáldemokraták már a 2019-es választások előtti kampányban megfogalmaztak egy „Marshall-tervet” Afrika kapcsán, aminek célja a problémák helyben kezelése, annak importálása helyett. A választások megnyerése után ennek szellemében kezdtek el kormányozni. Ebből fakadóan nem csoda, hogy a progresszív médiában nagy felháborodást keltett, hogy a dán bevándorlási hivatal 2021 márciusában Damaszkuszt és környékét biztonságosnak ítélte arra, hogy az onnan érkező 600–700 menedékkérőt hazaküldjék. Hasonló reakciókat váltott ki a progresszívok körében, hogy a kormány célként tűzte ki a párhuzamos társadalmak felszámolását.
2021 áprilisában a szociáldemokraták megállapodtak a jobboldali pártokkal arról is, hogy a korábban elítélt bevándorlók valaha dán állampolgárokká válhassanak, továbbá június harmadikán felhatalmazták a kormányt, hogy Európán kívüli internálótáborokat hozzon létre, ahol a menedékkérők várakozhatnak, amíg a dán hatóságok feldolgozzák kérelmeiket.
Rasmus Stoklund, a bevándorlási politika szociáldemokrata szóvivője úgy fogalmazott, hogy különösen a Közel-Keletről és Afrikából érkező muszlim bevándorlók integrációja sokszor problémás, mivel olyan alapvető értékek ellen dolgoznak, mint a szabadság és a demokrácia. Az iszlám kultúrköréből érkezők gyakran nem fogadják el a nők egyenjogúságát, a vallás közéletben visszaszorított szerepét, valamint a homoszexuálisokhoz viszonyuló kapcsolatuk is problémákat generál.
A korábbi túlzottan toleráns és bőkezű segélyezési politikát is új alapokra helyezték a szociáldemokraták és szeptemberben azt javasolták, hogy a jóléti juttatásokért cserébe a migránsoknak legalább heti 37 órát kelljen dolgoznia. Az új javaslat így fogalmaz: „Ha Dániába jössz, dolgoznod kell, fenntartani magadat és a családodat is pénzügyileg.”
Mette Frederiksen miniszterelnök januárban ismét megismételte országa azon célját, hogy „nulla menedékkérő legyen”, ami mellett azt is kiemelte, hogy ezt természetesen megígérni nem tudja, ám szeretne ezen vízió mentén kormányozni. A bevándorlásügyi szabályok folyamatos szigorítása következtében Dánia 2020-ban mindössze 1547 személy nyújtott be menedékkérelmet, ami a legalacsonyabb szám 1998 óta. Kormánya ezen elkötelezettségét az is alátámasztja, hogy a kudarcos afganisztáni misszió után azért fizettek az Egyesült Királyságnak, hogy a dán államnak nyolc éven át dolgozó 23 afgán tolmácsot átvegyék a britek.
A fentiek tükrében nem meglepő, hogy Mattias Tesfaye, a kormány etióp származású bevándorlásügyi minisztere szerint hiba volt Orbán Viktort bírálni a magyar határzár 2015-ös megépítése miatt. A miniszter ezzel kapcsolatosan azt is szorgalmazta, hogy Európa határain kívül is erősebb határvédelemre lenne szükség a tömeges migráció megfékezése érdekében.
