A tűzzel játszik Kína
Antigua és Barbuda, egy a világ jelentős részén alig ismert karibi turistaparadicsom, amely most mégis a globális geopolitikai vetélkedés egyik középpontjába kerülhet. A régió évszázadokon át megkérdőjelezhetetlenül az Egyesült Államok befolyási övezetébe tartozott, ám Kína megjelenése megváltoztatta az erőviszonyokat. Peking tevékenysége még nem lépte át a vörös vonalat Washingtonnál, de egyre többen gyanakodnak arra, hogy a keleti nagyhatalom egyáltalán nem csak a gazdasági súlyát akarja növelni Amerika közvetlen szomszédságában.
Az utóbbi években Kína és az Egyesült Államok egyre kiélezettebb küzdelmet vív a globális hegemón szerepének betöltéséért. Peking a 2013-ban bejelentett Övezet és Út kezdeményezésen (Belt and Road Initiative – BRI) keresztül növeli a gazdasági-politikai-társadalmi befolyását szerte a világban, az elmúlt években pedig szép lassan a katonai szempontok elkezdtek megjelenni. Washington sokáig nem akart különösebben foglalkozni az elképzeléssel, a kínálkozó lehetőségre pedig Kína ellentmondást nem tűrően lecsapott. Az ország hatalmát erősíteni kívánó beruházások sorra jelentek meg szerte a világon. A kezdeményezés eleinte főleg Délkelet-Ázsiára, a közép-ázsiai posztszovjet államokra, a Közel-Keletre, valamint Afrikára és Európára fókuszált, de az első sikereket követően Peking Óceániára és Dél-Amerikára is kiterjesztette az immár az egész világot behálózó terveit.
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK CSAK KÉSŐN ESZMÉLT ARRA, HOGY A BRI KÉPES LEHET MEGVÁLTOZTATNI WASHINGTON SZUPERHATALMI POZÍCIÓIT, DE AZ ELMÚLT ÉVEKBEN ÉBREDEZNI LÁTSZIK AZ AMERIKAI GÉPEZET.
A Fehér Ház szövetségeseivel sorra jelenti be az Övezet és Úttal rivális elképzeléseket, ezek jelentősége viszont egyelőre korlátozottnak tűnik. Ami viszont kifejezetten fájó pont lehet Amerika számára, hogy a kínaiak megjelentek az ország „hátsó udvarának” számító közép-amerikai és karibi térségben is, amely már évszázados doktrínákat kérdőjelez meg. A két hatalom közötti térségi versenyfutásról itt írtunk részletesebben:
Az Egyesült Államok lassú ébredése viszont nem marad válasz nélkül Pekingben sem, úgy tűnik, hogy a kínai nagyhatalmi politika emeli a tétet: a gazdasági-infrastrukturális-politikai pozíciók után a katonai helyzetét is megerősíti Amerika közvetlen szomszédságában. A hírek ugyanis arról szólnak, hogy a keleti nagyhatalom egy „gyanús fejlesztést” hajt végre a karibi szigetvilág egyik apró tagján, Antiguán.
A stratégiai fontosságú turistaparadicsom
A népszerű turistaparadicsomnak számító Szélcsendes-szigetek eddig leginkább a természeti értékeiről volt híres, ahová a pihenni vágyók érkeztek szerte a világból. A szigetlánc közepén elhelyezkedő Antigua sosem játszott kiemelkedő szerepet geopolitikai szempontból, a 281 négyzetkilométeres (nagyjából fél budapestnyi) szárazföld a szomszédos Barbudával közösen alkot egy országot. Európai először 1493-ben tette a lábát a területre, amikor Kolumbusz Kristóf még az első expedíciója során rögtön a spanyol korona területévé tette. A sziget neve is tőle származik: a sevillai katedrálisban található „Régi Szűzanya” (La Virgen de la Antigua) után nevezte el azt. Később az angolok jelentek meg a térségben, a cukornádültetvények és a rabszolgakereskedelem adta Antigua fő szerepét akkoriban. London felügyelete csak igen későn, 1981-ben szűnt meg a sziget felett, pedig korábban már a hidegháborúban már az Egyesült Államok épített ki jelenlétet Antiguán.
AZ AMERIKAI HADITENGERÉSZET ITT LÉTESÍTETT EGY KATONAI BÁZIST, AMELYNEK A FŐ FELADATA A SZOVJET TENGERALATTJÁRÓK ELLENI VÉDEKEZÉS VOLT. A TELEPET EGÉSZEN 1984-IG TARTOTTÁK FENN, A PENTAGON 2015-IG EGY KISMÉRETŰ LÉGIBÁZIST IS ÜZEMELTETETT A FŐVÁROS KÖZELÉBEN.
Az amerikaiak katonai kivonulásával viszont gyakorlatilag szabad prédává tették a szigetet, a lehetőségre pedig azonnal lecsapott a hasonló alkalmakra vadászó Kína. Antigua szinte minden szempontból megfelel a feltörekvő nagyhatalom érdekeinek: nem túl magas a jövedelem, kiváló földrajzi pozíciója van, remek kereskedelmi központot jelent, egy ugrással elérhető innen a hatalmas piaccal kecsegtető Mexikó és az Egyesült Államok.
Peking hivatalosan „különleges gazdasági övezetet” épít fel Antiguán, a Newsweek cikke szerint kikötő és reptér is létesül, valamint egyedi jogi felhatalmazással bírnak majd az itteni hatóságok a vámok, és a bevándorlás területén. Az elképzelés szerint Kína számos vállalatot is tervez az apró szigetre telepíteni, amelyek a logisztikai területtől kezdve a kriptovalutákig széles körben tevékenykedhetnek a karibi térség közepén. A beszámoló szerint számos cég már meg is kezdte a tevékenykedését és egyelőre nem is látszik a vége a gazdasági központrohamos bővülésének. Ennek jelentőségéhez érdemes mélyebbre ásni a térség szerepéhez Amerika számára.
Évszázados elvek
Az Egyesült Államok változó hozzáállással viszonyult a közép-amerikai és a karibi térséghez, attól függően, hogy a világpolitikai események hogyan alakultak. Először 1823-ban került Washington figyelmének középpontjába a régió, amikor az akkori amerikai elnök kihirdette országa új külpolitikai doktrínáját. Ennek lényege az volt, hogy a feltörekvő nagyhatalomként egyre erősebb pozíciókra szert tévő Amerika fellép az európai gyarmatosító szándék ellen, ezzel egyúttal pedig biztosítsa az ország befolyási övezetét dél felé. Az elnök után Monroe-doktrínának elnevezett elv gyakorlatilag azóta is az egyik alappont a Fehér Ház politikájában. Az elv az elmúlt több mint két évszázadban sokat formálódott, különösen a hidegháború idején. Akkor a Szovjetunióval szoros viszonyt ápoló szocialista erők vették át a hatalmat Kubában, amely mindössze párszáz kilométerre fekszik Florida partjaitól. Washington erre a fejleményre nem engedhette meg magának, hogy az ország közvetlen befolyási övezetében még nagyobb teret nyerjenek a kommunisták, ezért a térség felértékelődött a szemében.
A KELETI BLOKK ÖSSZEOMLÁSÁT KÖVETŐEN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KIHÍVÓ NÉLKÜL MARADT, GYAKORLATILAG KORLÁTLAN HATALMAT GYAKOROLHATOTT A VILÁG NAGY RÉSZÉN.
Ez egyben azt is eredményezte, hogy a politikai figyelem lankadt a biztos pontnak tekintett közép-amerikai és karibi térségben, ezt pedig kíméletlenül kihasználta a globális perspektívát felvázoló Kína. Az új riválisként megjelenő hatalom lopakodó tevékenységére már az amerikai döntéshozók is felfigyeltek. A floridai székhelyű Déli Parancsnokság (SOUTHCOM) szóvivője nyilatkozott is az új antiguai fejlesztésekkel kapcsolatban és egy, (a nyugati nagyhatalom számára) a korábbiaknál is riasztóbb kihívásra hívta fel a figyelmet:
Tisztában vagyunk azzal, hogy Kína katonai célokra használhatja kereskedelmi és diplomáciai jelenlétét. Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten Kína már visszaélt a fogadó ország kikötőiben kötött kereskedelmi megállapodásokkal katonai célokra; aggodalmunk, hogy ugyanezt megtehetik ebben a régióban is.
A feltételezés új szintre emelné a két nagyhatalom versengését a térségben, mivel Peking korábban kizárólag a pénzügyi-gazdasági vonalon növelte befolyását. Az Amerikával rossz viszonyt ápoló Kubában megjelentek a kínai érdekeltségek, jelentések szerint a Kínai Kommunista Párt kémközpontot és katonai kiképzőbázist hozott létre az országban. Az antiguai létesítmény vélhetően ennek jelenthetne „hátországot”. A hírszerzési tevékenység célja kettős lehet a SOUTHCOM szerint:
EGYSZERRE IGYEKEZNEK A TÉRSÉGI AMERIKAI BEFOLYÁST ALÁÁSNI, VALAMINT KÖZVETLENÜL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN IS TÖREKEDNEK AZ INFORMÁCIÓSZERZÉSRE, ILLETVE A ZAVAR KELTÉSÉRE.
Az amerikai geopolitikai elemzők már kongatják a vészharangot, hogy a térség Amerika „hátsó udvarából” könnyen Peking „előkertjévé” alakulhat.
A kereslet és kínálat
KÍNA EGY JÓL ISMERT RECEPTET HASZNÁL A BEFOLYÁSÁNAK SIKERES NÖVELÉSÉHEZ: A GAZDASÁGI EREJÉT VETI LATBA, KÜLÖNÖSEN A NEHÉZ PÉNZÜGYI HELYZETBEN LÉVŐ ORSZÁGOKBAN.
A nyugati hatalmak az elmúlt években sokszor inkább a saját bajukkal vannak elfoglalva, ezért a külpolitikai szempontokra kevesebb figyelem jut. Ez azt eredményezi, hogy számos ország magára marad a problémáival, amelyre vércseként vadásznak a kínai geopolitikusok. A kiszolgáltatott helyzetben lévő kormányok kapva kapnak az alkalom után, hogy kilábaljanak valahogy a pénzügyi-gazdasági gödörből.
Antigua és Barbuda a fentieknek egy nagyon szemléltető példája: az apró ország 2022-ig összesen 176 millió dollárnyi kínai hitelt kapott, valamint 60 millió dolláros befektetést folyósítottak számukra egy vízvezeték-építési projekthez. Stadion is épült, valamint a keleti nagyhatalom pénzéből újult meg a nemzetközi reptér.
Az ország 2014 óta hivatalban lévő miniszterelnöke, Gaston Browne nem fukarkodott a dicsérő szavakkal Peking politikáját illetően:
Én Kínát olyan országnak látom, amely az igazság mellett áll, és olyan országnak, amely legalább bizonyos fokú empátiát tanúsít a kis államok, és általában a szegény és megszállt emberek iránt világszerte.
A két ország 1983 óta tart fenn diplomáciai kapcsolatot egymással, de ez sokáig nem jelentett erős köteléket. A keleti nagyhatalom felemelkedésével viszont a pekingi diplomaták lassan elkezdték szorosabbra fűzni a viszonyt. Ennek keretében a sziget 2018-ban csatlakozott a BRI-hez is. A folyamat – eddigi – betetőzése 2024 januárjában következett be, amikor az apró karibi ország nagykövetséget nyitott a kínai fővárosban, valamint számos együttműködési megállapodást írtak alá Kínával. Kiemelt szerepet viszont a SEZH (Special Economic Zone Holdings) néven elhíresült vámmentességet élvező, 1600 hektáros gazdasági övezet kap, amely egy korábbi – becsődölt – kínai vállalkozás helyén épül. A távol-keleti kormány nagy támogatásokat juttat a területre, hogy ott minél több vállalkozás megtelepedjen. A zónatársaság elnökeként a Newsweek azt a Duan Hongtaot azonosítja, akit egy Interpol-jelentés 300 millió dolláros banki csalással gyanúsít Kínában.
A tevékenység szinte álomszerűen hangzik elsőre a sziget kormánya számára, ám a kapcsolat szuverenitásai aggályokat vetnek fel. Antigua és Barbuda ugyanis eladósodottá válik Peking felé, valamint a stratégiai szempontból legértékesebb területein kezd beruházást a keleti nagyhatalom. A helyi ellenzéki vezetők szerint az ország eladja a jövőjét néhány befektetésért cserébe. Gisele Isaac, a helyi Egyesült Progresszív Párt egy interjúban úgy fogalmazott, hogy:
Antigua eladta szuverenitását Kínának, azt hiszem, a legtöbben úgy gondoljuk. … ez a kormányzat – és ez a mi aggodalmunk – túlságosan függővé vált egy partnertől, és ez a partner Kína.
A gazdasági kitettség mellett a környezeti aggodalmak is növekednek. A helyi és a nemzetközi szervezetek felhívták a figyelmet arra, hogy a kínai vállalatok gyakran nem törődnek az előírásokkal, és súlyosan rombolják a természetet a tevékenységeikkel. Ezek a beruházások éppen azokat az értékeket vehetik el a szigettől, amely a legnagyobb vonzalmát jelentik.
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK OTT RONTOTTA EL A STRATÉGIÁJÁT, HOGY NEM FORDÍTOTT KELLŐ FIGYELMET A TÉRSÉGRE, EZÉRT ELSIKLOTTAK A SEGÉLYKIÁLTÁSOK FELETT.
A gazdasági fejlődésre vágyó karibi államok közben erősen dolgoznak azon, hogy a turistaparadicsom skatulyájából kilépjenek és diverzifikálják az egyoldalú gazdaságukat. Ez különösen a 2020-at követő években lett hangsúlyos szempont, amikor az egész világon drámai összeomlásokat szenvedett el a turisztikai ágazat a lezárások miatt. A külföldi vendégekre támaszkodó karibi szigetek ezt nagyon súlyosan megsínylették, ezért fokozott figyelmet fordítottak a gazdasági berendezkedés átalakítására. Kína és a regionális igény itt találkozott egymással, ugyanis a nyugati berögződésekkel ellentétben Peking inkább pénzügyi-kereskedelmi potenciált látott a régióban. A keleti nagyhatalom ráadásul tisztában van azzal, hogy nem építkezhet túl vehemensen, mivel ezzel kihívhatná az Egyesült Államok haragját.
Washington még nem tett komolyabb lépéseket Kína fenyegető jelenlétének visszaszorítására, mivel egyelőre nem tartják azokat veszélyesnek. A másik szempont, hogy egyértelműen ők töltik be a térségi erőközpont szerepét, amelyen Peking egyelőre nem tudott lényegesen változtatni. A nyugati nagyhatalom ezzel viszont veszélyes játékot űz, mivel könnyen kicsúszhat a kezéből az irányítás, amelyet csak nagyon súlyos erőfeszítésekkel tud visszavenni.
portfolio
