A vatikáni pénzmosoda – hova vezetnek a szálak?
Az 1954-től évente megtartott Bilderberg találkozók kivételes hatalmának és befolyásának kulcsa egy titkos páneuropista szervezet nyilvánosságra nem hozott szerepe; ez a Le Cercle, amelyet esetenként Cercle Pinoynak is neveztek, utalva ezzel a Bilderberg formálásában betöltött döntő szerepére, amelyet Antoine Pinay, a Bilderberget szervező Retinger közeli barátja, francia miniszterelnök hálózata alkotott.
Pinay Le Cercle-je (a Csoport) volt az összekötő kapocs, amely titokban összekötötte a legtöbb európai titkosügynökséget, ideértve a német BND-t és BFV-t, a brit MI6-ot, a francia SDECE-t, a holland BVD-t, a belga Surete de l’Etat-t, és a svájci, később szaúdi hírszerzési-, illetve az apartheid Dél-Afrikájának titkosügynökségét, a BOSS-t.
A Pinay-jal és a Le Cercle-vel összeköthető, prominens politikusok közt említhető Franz Josef Strauss, Otto von Habsburg, Konrad Adenauer, az olasz Julio Andreotti, a portugál konzervatív, Antonio de Spinola tábornok, aki később miniszterelnök lett, Margaret Thatcher és Ronald Reagan.
Antoine Pinay csoportját, a Le Cercle-t ezen felül a nagyhatalmú, szélsőjobboldali római katolikus világi szervezethez, az Opus Deihez is fűzték szálak, amely 1950-ben kapta meg XII. Piusz pápától a katolikus egyház végső, hivatalos engedélyét, két évvel a Bilderberg tervezésének kezdete előtt.
A szervezet 2003-ban vált – nagy elégedetlenségére – közismertté, Dan Brown Da Vinci-kód című történelmi regénye révén.
https://maivilag.com/2018/11/eltitkolt-igazsagok-az-europat-es-az-usa-t-a-kezeben-tarto-bilderberg-csoport/
A Le Cercle későbbi eredményei közt szerepel az 1979-es brit választások manipulálása, amelynek eredményesen került elnöki székbe a jobboldali, munkásellenes Margaret Thatcher. A műveletet a Le Cercle vezető tagjai, Sir Brian Crozier, Sir Arthur Franks MI6főnök, és Nicholas Elliott, az MI6 alosztályának vezetője hajtották végre.
A megboldogult bajor politikai cár, Franz Josef Strauss, „Bajorország oroszlánja” jegyezte fel emlékirataiban, hogy azóta ápolta a barátságot a Le Cercle-t vezető Antoine Pinay-jal, hogy 1953-ban első ízben találkoztak.
A Le Cercle német hálózatai támogatták Strauss jelöltségét a német kancellári posztra, bár sikertelenül. 1955-ben Strauss is a Bilderberg találkozók rendszeres tagja lett.
Josef Retinger, a Bilderberg alapítója, egy lengyel születésű római katolikus, szervezte meg a Bilderberg európai hálózatát egy olasz CIA-forrás, Luigi Gedda professzor, az Azione Cattolica fejének közvetítése révén. Gedda XII. Piusz, egy rendkívül jobboldali, kommunista-ellenes pápa orvosi tanácsadója is volt egyben; Piusz a II. világháború előtt, még Eugenio Giovanni Pacelli bíborosként, Hitler náci pártjával együtt 1933-ban létrehozta a Reichskonkordatot. Már 1932-ben, vatikáni államtitkárként is kulcsszerepet játszott abban, hogy meggyőzze Franz von Pappen római katolikus német kancellárt, hogy a katolikus Centrum Pártot anti-baloldali szövetségbe kormányozza Hitler NSDAP-jével.
Egyházi fasizmus és XII. Piusz
Pápaként XII. Piusz egyértelműen elfogult volt politikailag, méghozzá az egyházi, vagy névlegesen római katolikus, fasiszta, vagy extrémen elnyomó jobboldali rezsimek irányába.
Ezt a formát némelyek a klerikális fasizmus megnevezéssel látták el, amelyben az egyház összenőtt a fasiszta vagy diktatórikus politikai rezsimekkel, mint például Franco Spanyolországában.
A II. világháború során XII. Piusz nem volt hajlandó elítélni a római katolikus Ante Pavelić, a frissen kikiáltott horvát állam vezetőjének klerikális fasiszta, Hitler-párti rezsimjét.
A pápa odáig ment, hogy visszautasította a kitoloncolások, és a horvátországi szerb etnikum Pavelić fasiszta Ustašái által elkövetett erőszakos katolikus térítéseinek nyilvános elítélését. Miután a katolikus papság tájékoztatta azon ortodox szerbek tömeges lemészárlásáról, akik visszautasították a katolikus vallásra való megtérést, XII. Piusz, bár rendelkezett az egyház horvát tagjainak listájával, akik „csatlakoztak a mészárláshoz”, nem ítélte el Pavelić rezsimjét, és nem kezdett akcióba a szóban forgó egyháztagokkal szemben.
Ehelyett bíborosi címet adományozott Aloysius Stepinacnak, egy, az Ustašákkal való kollaboráció miatt elítélt horvát érseknek.
Retinger európai Bilderberg hálózatai gyakorlatilag összekötötték az extrémen jobboldali európai antikommunista hálózatokat – beleértve XII. Piusz Vatikánját, az Opus Deit, a Franco-kormányt, Spinola tábornok Portugáliáját, és számos egyéb jobboldali európai antikommunista hálózatot – a nagyhatalmú Rockefeller csoport körüli, diadalmas amerikai elittel, David Rockefeller személyén és hálózatain keresztül.
Ez olyan hatalmi frigy volt, amely alapvető hatást gyakorolt a háború utáni európai társadalomra és politikára.
Rockefeller, Vatikán és a Latin diktátorok
A jobboldali vatikáni antikommunizmus és az Egyesült Államokban levő Rockefeller-körök kombinációja, a Bilderberg csoport közvetítésével, összetéveszthetetlenül jelent meg az 1970-es években Henry Kissinger republikánus külügyminiszter, a Bilderberg vezető tagja személyében, mely időszakban Amerika a túlnyomórészt katolikus Latin-Amerikában támogatta az „antikommunista” klerikális fasiszta katonai diktatúrákat.
Ennek legjelentősebb megnyilvánulása Chilében volt, Pinochet tábornok vezetése alatt, miután a CIA államcsínyt követett el Salvadore Allende szocialista elnök ellen, illetve Argentínában, az 1976-os, amerikai támogatással végrehajtott Videla puccs után.
Kissinger, Rockefeller szoros szövetségese titkos amerikai támogatást garantált Jorge Rafael Videla katonai diktatúrája számára Argentínában. A Rockefeller-család jelentős üzleti érdekeltségeket épített ki Latin-Amerikában a II. világháború során, mikor Nelson Rockefeller volt Roosevelt elnök amerikaközi ügyeinek koordinátora.
1976 és 1983 között a Videla-rezsim hadserege és halálosztagai voltak felelősek hozzávetőleg 30.000 argentin művész, értelmiségi, szocialista, szakszervezeti vezető, kommunista, és más törvényen kívüliek kiirtásáért vagy „eltűnéséért”, az 1983-ig tartó rémuralom során.
A Kelet-Ukrajnában levő orosz etnikai ellenállással szemben vívott 2014.es, Washington által támogatott háború baljós és kísérteties előhírnökeként a Videla-hadsereg, Kissinger jóváhagyásával, mindenkit „terroristának” nevezett, aki ellenszegült az ő jobboldali, fasiszta katonai diktatúrájuknak.
A Videla-gyilkosságokban és Videla ellenállással szemben vívott, úgynevezett „piszkos háborújában” kulcsszerepet játszott Jorge Mario Bergoglio argentin bíboros. Bergoglio a római katolikus egyház Jézus társasága (a jezsuiták) argentin tartományi főnöke volt Videla rezsimjének éveiben. A jezsuita rend papsága vádolta meg azzal, hogy benne volt a keze abban, hogy az argentin haditengerészet 1976 májusában elrabolt két jezsuita papot. Bergoglio nem szólalt fel Videla rezsimje alatt, a rémuralom civil atrocitásai során.
2013 márciusában Bergoglio bíborost pápává választotta a Bíborosi Konklávé, aki felvette a Ferenc nevet, Xavéri Szent Ferenc, a jezsuita rend társalapítója tiszteletére, bár a média a választott nevet a sokkal rokonszenvesebb Assisi Szent Ferenc előtti tisztelgésnek tulajdonította. Bergoglio lett a történelem első jezsuita pápája.
A Jézus társaságának hivatalos weboldala tette közzé a valódi okot, a Xavéri Szent Ferenc nevére való utalást, a névadást követő pár órában, majd ezt hirtelen letörölték, és a szimpatikusabb Assisi Szent Ferenc történetre cserélték le. Igazi jezsuita vircsaft. A cél érdekében elkövetett megtévesztés védjegyként működik.
A Vatikán hidegháborúja
Az 1945 utáni amerikai történelem rendkívül eldugott fejezete az a nem publikált, de központi szerep, amelyet a Vatikán játszott a Szovjetunió démonizálásában az amerikai társadalom szemében az 1950es években, melynek következtében az Amerikai Egyesült Államok háborút követő, viszonylag demokratikus politikai folyamatai egyre növekvő mértékben alakultak át Nemzetbiztonsági Államokká, amelyekben a CIA vagy a külügyminisztérium által elkövetett minden bűncselekményt, a közbizalommal való minden visszaélést el lehetett rejteni az amerikai közvélemény előtt a „nemzetbiztonságra” történő hivatkozással, amelyekre „az istentelen kommunizmus veszélye” miatt volt szükség.
Az másodlagos volt, hogy Sztálin tényleges bűntettei megfeleltek-e az állításoknak, bár általában igen. Sztálin népével szembeni brutalitása tökéletes igazolásként szolgált az oligarcha körök, különösen a Rockefellerek és belső köreik számára, beleértve Prescott Bush szenátor akkor még nagyon fiatal Bush családját, hogy a hidegháború nevében rombolják az amerikai demokratikus folyamatokat.
Az 1950-es évek Amerikájának kulcsfontosságú római katolikus személyiségei közt volt New York bíborosa, Francis Spellman. Spellman haláláig akkora hatalommal rendelkezett, hogy „az amerikai pápának” nevezték. Közvetlen vonallal rendelkezett XII. Piuszhoz minden amerikai üggyel kapcsolatban, és Piusszal egyetemben heves antikommunista volt.
Bár az Egyesült Államok túlnyomórészt protestáns lakossággal rendelkezett, 1881-től az I. világháborúig hullámokban érkeztek a bevándorlók a katolikus Írországból, a katolikus Olaszországból, és más országokból is, ezáltal teljes öt millióval növelve az amerikai katolikusok létszámát, ami jelentős és növekvő politikai faktor volt.
1950-re, az „istentelen bolsevizmus”, Amerika korábbi háborús szövetségese ellen vívott hidegháború hajnalára már huszonnyolc millió amerikai katolikus létezett, sokuk középosztálybeli, egyetemi diplomával rendelkező, anyagilag jó helyzetben levő személy, ami jelentős politikai hatalmi bázist jelentett. XII. Piusz pápa, aki korábban lelkiismeret-furdalás nélkül szervezett pápai konkordátumokat Hitler alkancellárjával, von Papennel 1933-ban, és az olasz fasiszta Mussolinivel, az Egyesült Államok egyházának segítségével mozgósította ezt a jelentős társadalmi bázist a hidegháború tüzének szítására.
A Rockefeller-csoport és Bilderberg-szövetségesei számára, akik a CIA-t, a külügyminisztériumot irányították, és a katonai-ipari gépezet kulcsfontosságú vállalatait birtokolták, a Vatikán antikommunista keresztes hadjárata, úgymond, mennyei áldás volt.
1950-ben Francis Matthews amerikai haditengerészeti miniszter beszédet tartott Bostonban. Matthews hithű római katolikus volt, az egyesek által a szabadkőművesek katolikus változatának tekintett Kolumbusz Lovagok volt legfelsőbb lovagja. Bizalmasan ismerte az egyház legfelsőbb szintjeit.
Mielőtt megtartotta volna bostoni beszédét, Matthews ellenőrizte a beszéd tartalmát Spellman bíborossal, aki jóváhagyta azt. A Vatikánt is tájékoztatták, és az is jóváhagyta, ahogy az amerikai jobboldali római katolikus tábornok, Douglas MacArthur, és Edmond Walsh, S.J. atya, a Washington D.C. magániskolájának, a Georgetown Egyetem Külügyi Kapcsolatok Iskolájának vezetője is.
A Georgetown Külügyi Kapcsolatok Iskolája egyedülálló szerepet töltött be a hidegháborús amerikai politika alakításában. Itt tanult a legtöbb amerikai diplomata, illetve Bill Clinton leendő elnök is. Walsh, miután látta Matthews beszédének előzetesét, kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak akár az atomot is be kellene vetniük Oroszországgal szemben.
Ebben a bostoni beszédben Matthews haditengerészeti miniszter felhívta az Egyesült Államokat, hogy megelőző háborút indítson a Szovjetunió ellen, kijelentve, hogy ezáltal az amerikai nemzet volna „az első agresszor a békéért.”
Matthews kifejezetten bizarr logikával fejtette ki, amit George Orwell bizonyára élvezett volna: „A béke érdekében késznek kell lennünk bármilyen ár megfizetésére – még a háború kirobbantására is… Ez a programunkat birodalmi agresszióként jelölné meg… ezt el tudjuk fogadni… az igaz demokráciában új karakter ez – egy agresszív háború elindítása”. Szerencsére Truman elnök, akit nem tájékoztattak előre, nyilvánosan elítélte a provokatív beszédet, és az Egyesült Államok végül nem dobott atomot a Szovjetunióra.
XII. Piusz hallgatott Matthews felhívásáról, amellyel a Szovjetunió elleni megelőző háborúra szólított fel. Matthews ebben az időben XII. Piusz kincstárnoka volt.
A háttér sokat láttat a titkos Bilderberg csoport természetéről, amelyet Joseph Retinger alapított, XII. Piusz csendes támogatásával, az antikommunista CIA vezető embereivel és David Rockefellerrel, 1954-ben, a Hotel de Bilderbergben.
A Bilderberg koncepciója jobboldali, túlnyomórészt római katolikus, antikommunista üzleti és politikai hálózatok létrehozása volt Nyugat-Európában, amely a zömmel Rockefeller-kézben levő amerikai üzleti birodalommal koordinálná a globális stratégiát. Ez a fúzió alapjaiban módosította negatív irányba a háború utáni globális politikát és gazdaságot.
Az 1956-os Bilderberg találkozón a csoport egy európai közös piac létrehozását tárgyalta. Az eredmény egy évvel később érkezett – 1957-ben aláírták a Római Szerződést. A CIA szponzorálta Retingert és európai mozgalmát az Amerikai Bizottság az Egyesült Európáért (ACUE) nevű fedőszervezeten keresztül.
A nagy amerikai nemzetközi vállalatok számára egy európai gazdasági közösség nagyban elősegítené az európai piacszerzést, és azt sokkal nyereségesebbé is tenné.
Washington számára egy Brüsszelben székelő nemzetközi entitást, amely rombolta a nemzeti szuverenitást és a nemzeti cselekvést, könnyebb volt a hidegháború során manipulálni.
https://maivilag.com/2018/11/a-vatikan-hamis-profetai-ferenc-a-migransok-fals-papaja/
