Addig orosz rulettezett Trump, míg von der Leyen kezébe került a töltött pisztoly
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága teljesen felforgatta az amerikai elnök terveit azzal, hogy törvénytelennek nyilvánította a rendkívüli jogkörökre épülő „viszonossági” vámok kivetését. Az új, globálisan előírt tarifák még egy kicsit kedveznek is az EU-nak, de sokkal fontosabb, hogy jól lavírozzanak abban az öt hónapos periódusban, amelyben végre lehetőségük nyílik kialakítani a korábban belengetett kedvezményeket. A fordulat kimenetele komoly munkát igényel Ursula von der Leyen bizottságától, de ahogy a világ egyre tisztábban látja a trumpi működés nüanszait, úgy kellő munkával előnyt is lehet kovácsolni a helyzetből, különösen, hogy az EU ezúttal hazai terepen rúghat majd labdába.
Nagyot fordult a világ az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntésével, ami a republikánus túlsúly ellenére múlt hét pénteken megsemmisítette Donald Trump 1977-es Nemzetközi Rendkívüli Gazdasági Hatalmakról szóló törvényre (IEEPA) épített „viszonosságinak” nevezett vámintézkedéseit.
Az elnök még aznap este rendeletben megszüntette az összes IEEPA-alapú tarifát, majd azonnal bejelentette, hogy új konstrukcióval pótolja azokat. Előbb egy globális, 10%-os vámot mondtak be az 1974-es kereskedelmi törvény 122. passzusa alapján, majd hétvégén már 15%-os szintről beszélt Trump, de a keddi végrehajtásnál egyelőre mégis az eredeti 10%-os verziót alkalmazták.
A 122-es legfeljebb 150 napra teszi lehetővé egységes, országonként nem differenciált tarifa bevezetését „súlyos fizetésimérleg-hiány” esetén.
Lényegében egy globálisan egységes mértékben kiszabott vámról van szó, amely kis mértékben negatív hatással lehet azokra, akik relatíve kedvező vámalkukat kötöttek Trumppal (EU, Egyesült Királyság, Japán), és aránytalanul kedvező olyan szereplőknek, akiket eddig az amerikai elnök jóval keményebb tarifákkal sújtott.
A következő öt hónapot a Fehér Ház átmeneti időszaknak szánja, ami alatt az elvesztett IEEPA-vámokat részben a 301-es törvény szerinti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra hivatkozó eljárásokkal, illetve a 232-es nemzetbiztonsági vizsgálatokkal pótolnák.
A már érvényben lévő 301-es vámok a kínai termékek esetében például 7,5 és 100% közötti tarifákat kaptak, míg az utóbbi, 232-es alapján van például 50%-os tarifa az Európában előállított acélra és alumíniumra is, amelyet egyébként az USA úgy értelmez, hogy az uniós gépgyártás termékeire is nagy részben vonatkozik.
Mindkét megoldáshoz hosszabb vizsgálatok, egyeztetések szükségesek, nem olyan azonnal végrehajtható intézkedések, mint az IEEPA és a 122-es, ráadásul
ezeket szektoronként, országonként kell végigvinni, így kérdés, hogy egyáltalán milyen mértékben végezhetnek ezekkel.
Leegyszerűsítve tehát a jelenlegi 301-es és 232-es vámok maradnak, míg az IEEPA-t a 122-es váltja fel ideiglenesen, de mivel ezek 150 napon túli meghosszabbításához az elnök mögül fokozatosan kihátráló Kongresszus jóváhagyása kell, a Trump-adminisztrációnak július végéig van ideje a 232-es és 301-es törvényekkel kialakítani a számukra kívánatos helyzetet.
Ennek megfelelően az EU szempontjából kulcskérdés, hogy mennyire sikeres diplomáciát folytat ebben az átmeneti időszakban, amelyben nagyjából három fő jelenség már most is látható.
Tompulnak a trumpi fenyítések
Az EU és USA között júliusban létrejött politikai vámalkuhoz vezető út hosszú volt. Az eredeti 10+10%-os „Liberation Day” csomagot egy 90 napos, 10%-os türelmi időszak követte, amely alatt Trump előbb 50, majd – nem sokkal a megállapodás előtt – 30%-os vámokkal fenyegette meg az uniót.
Ehhez képest érte el néhány reálisan nem teljesíthető ígéret bevállalásával Ursula von der Leyen a most megkérdőjeleződő 15%-os vámplafont, amely bár kedvezőbb a fenyegetéseknél, a korábbi 2,5%-os átlaghoz képest meglehetősen rossz volt az optikája, még akkor is, ha ennél csak a britek kaptak jobbat, egy 10%-os tarifával.
A lényeg itt az, hogy mivel az IEEPA önkényes használatát alkotmányellenesnek ítélték, és a 122-esben 15% az abszolút plafon, Trump nagyban elvesztette a vámzsarolási potenciálját.
Innentől az EU-nak sokkal kevésbé kell azzal a médiapánikkal számolni, amelyet az amerikai elnök egy-egy közösségi médiában megosztott fenyegetése hordozott magával.
Bár Trump továbbra is fenyegetőzhet – amit várhatóan meg is fog tenni, például az EU digitális szabályozásai –, a legfelsőbb bíróság döntése nagyban elvette ilyen jellegű megosztásainak élét. Még ha újabb drasztikus lépésekre készül is, a kereskedelmi szereplők jóval kisebb nyomás alatt reagálnak majd, így az árumozgásokban is mérséklődhet a korábban tapasztalt volatilitás.
Átrendeződnek a tarifaarányok
A döntés relatív nyertesei pont azok az országok, amelyekre a legnagyobb vámokat vetette ki Trump, hiszen a gyorsan alkalmazható IEEPA-val szemben a 122-esnek van felső korlátja. A globális kereskedelmi dominanciára törő Kína vagy az oroszokkal szintén sokáig üzletelő India nagyjából 10-10 százalékkal járnak jobban az ítélet után, de
a legnagyobb nyertes Brazília, ahol kevesebb specifikus vámintézkedés van életben, ezért az „alapvám” cseréjével több mint 15 százalékkal csökken az effektív vámszintjük.
A spektrum másik oldalán persze pont azok a szereplők vannak, akik jobb pozíciót tudtak kialkudni. Azzal, hogy egyelőre csak egy 10%-os 122-es lett alkalmazva, az EU és Japán is nyer majdnem 1,3%-ot, míg az Egyesült Királyságra ugyanaz az effektív vámszint fog vonatkozni, azonban a Global Trade Alert számításai alapján mindhárom szereplő némileg rosszabbul jár, ha ezt 15%-ra emeli Trump.
Szemléletes ugyanakkor az is, hogy bár az EU kereskedelmi politikája közösen gyakorolt kompetencia, a szektorális vámokra súlyozva Németország és Magyarország is kitettebb valamivel az amerikai intézkedéseknek.
Esetünkben az effektív vámszint mintegy 3%-kal magasabb az uniós átlagnál, és nagyjából fele annyit nyertünk csak a 122-es vámok 10%-os alkalmazásánál, mint a németek, akik az exportmixük miatt az EU átlaga felett, 1,6%-kal járnak jobban.
Bár az EU-n belüli eltérések szorosabb vizsgálata önmagában is érdekes lehet, globális szempontból a lényeg, hogy ez a féléves időszak egyfajta fellélegzést jelent Trump legnagyobb vámcélpontjainak, így az Európára nehezedő kínai export egy része is újra az USA irányába mozdulhat.
Előreütemezési és diverzifikálási dömping jöhet
Ugyanez a hatás az amerikai importőröket is a régi beszállítóik felé terelheti, ennek következtében pedig könnyen elképzelhető, hogy előre ütemeznek egy sor szállítást, amit jelen esetben kevésbé a pánikszerű felvásárlás, hanem egy fokkal átgondoltabb készletépítés jellemezhet.
Ennek következtében az amerikai csúcsszezon előrébb tolódhat, ami elsősorban a csendes-óceáni, vagyis az Ázsiából érkező forgalmat élénkítheti. Ez egyúttal a szállítmányozási spotdíjak emelkedését is magával hozhatja, ami kedvezhet az európai központú logisztikai óriásoknak, mint a dán Maersk vagy a német Hapag-Lloyd.
Emellett persze összetettebb kérdés, hogy ez mennyire jó maguknak az exportőröknek. Egyrészről persze némi időszakos kiszorulást jelenthet az USA piacáról, másrészről viszont elősegítheti a diverzifikálódást, amelyet az EU nagyobb szabású, kétoldalú szabadkereskedelmi együttműködései is céloznak. Ilyen szempontból különösen szerencsés időzítéssel lépte meg Ursula von der Leyen a kis híján késleltetésbe fulladó Mercosur-megállapodás ideiglenes alkalmazását.
Mindez ráadásul egy olyan helyzetben történik, amikor az új vámrendszer következtében az amerikai adminisztrációnak nemcsak az újonnan beáramló árumennyiség alapján kell mérlegelnie, hol érdemes alkalmaznia a 301-es vagy 232-es szakasz szerinti eljárásokat, hanem számolnia kell azokkal az – összesen mintegy 160 milliárd dollárra becsült – egyedi követelésekkel is, amelyekre az amerikai importőrök a korábbi IEEPA alapján beszedett vámok visszaigénylésére kaptak lehetőséget.
„Sose hagyj veszni egy jó válságot”
Ezeket a mozgásokat kéne az EU-nak jól kihasználnia, amihez a Trumppal folytatott diplomáciai párbajok tapasztalatai és a Bizottság bürokratikus kapacitásai minden alapot biztosítanak.
Egyrészről Trump Grönland katonai elfoglalására tett év eleji utalásai alkalmasak voltak arra, hogy egy kaotikus szintézist alakítsanak ki az európai vezetők közt. Míg a franciák erős válaszcsapást sürgettek, addig a németek belül csitították a vámháborús kürtöket, de úgy tűnik, ennek mentén már kialakulhatott egy közelítő álláspont a két hatalom közt.
Bár Grönlanddal kapcsolatban a németek által dominált Néppárt inkább távol akart maradni az EU–USA vámmegállapodás késleltetésétől, addig most – a tisztánlátás hiányára hivatkozva – ők is csatlakoztak a kereskedelmi szakbizottságot (INTA) vezető Bernd Lange kiállásához.
Ezúttal a „jó zsaru” szerepe így Ursula von der Leyen bizottságára hárul, ahol a kereskedelemért felelős Maros Sefcovic arra biztatta az INTA-t, hogy haladjanak tovább az egyezmény jóváhagyásával, de ő is csak azzal a kitétellel, hogy ha megszerezték a teljes transzparenciát.
Az uniós végrehajtó testület részéről a vezérmotívum továbbra is a stabilitás és a kiszámíthatóság, ennek megfelelően kommunikációjuk alapvetően pozitív maradt. Ugyanakkor a héten a szóvivő is jelezte: jelenlegi értelmezésük szerint az új vámrendszerben egyes termékek – például bizonyos sajtok, textíliák, műanyagok és vegyipari áruk – a 15 százalékos vámplafon fölé kerülhetnek, ami önmagában komoly fegyvertényként használható
Egyelőre az amerikai tárgyalók is azt közvetítik az EB felé, hogy eleget fognak tenni a megállapodásban foglaltaknak, így végre megnyílhat a kapu a részletszabályok érdemi tárgyalása előtt, ahol
von der Leyen eredeti terve szerint alkalom nyílhat megszerezni azokat a mentességeket, amelyekre a politikai megállapodásnál nyitva hagyták a kaput.
Ezek egyelőre mind csak lehetséges forgatókönyvek. A grönlandi „csörte” kapcsán is érdemes megjegyezni, hogy az amerikai politikai elit és a választók jelentős része sem fogadta lelkesedéssel Trump kezdeményezését, így visszalépése nem kizárólag a diplomáciai nyomás következménye volt.
Ennek fényében folytatódik az európai intézmények és tagállamok stressztesztje az elkövetkezendő fél évben, ami kommunikációs szempontból is lehetőséget nyit az EU számára. Míg a versenyképesség és védelem terén a saját elvárásaik szerint is csak 2028–2030 magasságára gyűrűzhetnek be az elképzeléseik, addig
a kereskedelem egy olyan terület, ahol láthatóan jóval komfortosabban tudja mozgatni súlyát, és kézzelfogható eredményeket képes szállítani az unió országainak.
