Ami tabu volt: Szex a Kádár-korszakban
A Kádár-korszak puha diktatúrájában elvileg nem létezett prostitúció, pornóújsághoz csak csempészek által lehetett jutni, és a rendszer az Ifjúsági Magazinon keresztül oldotta meg a fiatalok szexuális felvilágosítását, illetve osztotta az észt azzal kapcsolatban, milyen a kommunisták által erkölcsösnek vélt házasság. Szocialista erkölcs ide vagy oda, létezett már a délegyházi nudistastrand, és a magyar fiúk a szabadelvűbb NDK-s lányokon gyakorolták a hódítás tudományát.
Bár létezett már többféle fogamzásgátló tabletta és gumi óvszer is, mégis nagyon sok nő esett úgy teherbe, hogy nem kívánta megtartani a babát. A Ratkó-korszak teljes tilalma után 1956 június 4-én engedélyezték az állami intézményekhez kötött abortuszt, aminek az lett a következménye, hogy az abortuszok száma igen magas szinten állandósult. 1969-ben például a művi vetélések száma több mint 206 ezer volt, miközben abban az évben csak 154 ezer baba született. 1973-ban az abortuszt a Minisztertanács szigorította, ami azzal járt, hogy aki terhességmegszakításra jelentkezett, annak meg kellett jelennie a rossz hírű abortuszbizottság előtt, ami engedélyezte vagy elutasította a beavatkozást. A párthatározatot a Nők Lapja és az Ifjúsági Magazin is cikkek, riportok sorozatával erősítette meg, amelyekben az abortusz kockázatait elemezték, és elítélően írtak gimnazista lányokról, akik a 6. óra után kórházba rohannak elvetetni a gyereküket. (A korszakban tini lányok nem írathattak fel fogamzásgátló tablettát, többnyire az anyjuk vagy idősebb barátnőjük segítette ki őket – már ha volt bizalmuk hozzájuk…)
A 60-70-es években a szocialista közbeszéd a család egységét, a kétszülős, kétkeresős családmodellt propagálta, amelyben a felek egyenrangúak és hűségesek egymáshoz. Elítélően beszéltek viszont az egyszülős családokról, amelyeket degradáló módon „csonka családnak” neveztek. A női lapok igen elítélően nyilatkoztak a hűtlenségről, a szeretőtartásról, lelkesen írtak viszont az olyan házasságokról, ahol a felek különböző társadalmi rétegekből érkeznek a kapcsolatba. Például szerintük a társadalmi egyenlőségre való törekvést szimbolikusan is megjeleníti az olyan házasság, ahol a nő értelmiségi, a férfi pedig munkás.
Bár 1952 után törvény engedélyezte a nőknek, hogy házasságkötés után is megtarthassák lánykori nevüket, gyakran az anyakönyvvezető beszélte rá a menyasszonyokat arra, hogy a korban megszokott XYné változatot válasszák. Egy 1974-e törvény lehetővé tette azt is, hogy valaki a Kovácsné Kis Ilona nevet használja. Ennek ellenére 100 nőből 9 tartotta meg a lánykori nevét, és 30-an választották azt, hogy a férj családi nevéhez kapcsolják a lánykori nevüket.
A korszakban nem nagyon volt jellemző a házasságkötés nélküli együttlakás, ahogy akkoriban hívták: próbaházasság. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a fiatalok nem rendelkeztek önálló lakással, így a szülők jóindulatára kellett támaszkodniuk ebben az ügyben. Az állam pedig különféle intézkedésekkel támogatta a fiatal házasokat: például lakást, lakásépítési támogatást (szocpolt) nagy eséllyel az kaphatott, aki már házasságot kötött. Így aztán nem érte meg házasságkötés nélkül együtt lakni. Már ha lett volna hol…
Az Ifjúsági Magazin a KISZ hivatalos lapja volt, így tekinthetjük a hatalom meghosszabbított kezének, amely mégis élen járt a testiségről és a szexualitásról szóló témák megvitatásában. Éppen ezért nem meglepő, hogy a szakértői vélemények, szerkesztői, újságírói megszólalások közös vonása az erkölcsösség. Az újságírók szülő- és tanárhelyettesítő szerepben tetszelegtek, mert úgy vélték, a tizenéveseknek nincs kihez fordulniuk ebben a témában, ezért a lap íróitól kérnek tanácsokat. A puha diktatúrában is tabunak számított sok minden, de a szex nem tartozott ezek közé, sőt kifejezetten támogatták az IM-t, hogy nyugodtan terelgessék a fiatalságot a szocialista erkölcs helyes útjára. Emellett azért a lap odafigyelt a fiatalok igényeire is, és olvasói levelek formájában beemelt olyan témákat is, amelyek foglalkoztatták a tizenéveseket. Nagyon népszerűek voltak a levelezési rovatok, főleg dr. Veres Pál szexuális kérdésekkel foglalkozó rovata. A doktor például szívesen oszlatta el azt a tévhitet, hogy az önkielégítés hátgerincsorvadást okozna, de komoly viták folytak a lap hasábjain arról is, hogy helyes-e az utcán csókolózni, illetve mikor illendő elveszíteni a szüzességét egy lánynak. Egy 1986-os lap például részletes csókolózási tanácsokat közölt, és figyelmeztette a fiatalokat, hogy ne azt képzeljék, hogy „egy asztalhoz rögzített pohárból kell kinyalni a mézet”.
Akárcsak a szocialista tömb többi országában, a prostitúció üzletszerű kéjelgésként nálunk is bűncselekménynek számított. A bordélyházakat 1950-ben bezárták, mert a szocialista erkölcsnek megfelelő nőkkel szembeni elvárásokhoz nem illeszkedett a test áruba bocsátása. Ezért alapesetben egy év szabadságvesztést lehetett kapni. Úgy vélték, hogy az a nő, aki prostitúcióra adja a fejét (testét), nem azért teszi, mert erre anyagilag rászorul, hanem lusta dolgozni, cserébe viszont fényes, luxuséletre vágyik. A Nők Lapjában megjelent, prostituáltakkal foglalkozó cikkek azt a kérdést firtatták, miért buktak el ezek a lányok. Az újságírók sokszor azzal érveltek, hogy a „kétes barátok”, vagy egy „gaz csábító” és a könnyű élet, szórakozás, jó ruhák, szép külső utáni vágy hajtotta őket arra, hogy a szövőipart felcseréljék az ősi mesterségre.
Az NDK szigorú politikájának köszönhetően állampolgárai csak a szocialista tömbön belül utazhattak, így esett, hogy 1962-ben 11 ezer keletnémet nyaralt a Balatonnál. Ennek következtében a magyar fiúknak bőven volt lehetőségük arra, hogy kapcsolatot létesítsenek a német lányokkal, akikről hamarosan az a kép alakult ki, hogy könnyen kaphatóak. Tény, hogy az NDK-s lányokra kevésbé volt jellemző a prűdség, mint a magyarokra, és valóban lazán viselkedtek a diszkókban. Valutakeretük viszont meglehetősen szűkös volt, így rá voltak szorulva a magyar fiúk italmeghívásaira, akik viszont örömmel vetették rá magukat a nagymellű, szőke frauleinekre. Az pedig már a legendák birodalmába tartozik, hogy azért jöttek össze magyar srácokkal, mert azok jobban teljesítettek az ágyban mint az otthoniak.
Forrás: Tóth Eszter Zsófia – Murai András: Szex és a szocializmus
