Amiről hallgat a történelem: Bolsevik LMBTQ
Honnan ered az LMBTQ propagandája? Azt hiszik új keletű dolog? Szó sincs róla.
Annak ellenére, hogy azt mondjuk, a kommunistákkal harcolunk, esetleg már leszámoltunk velük, igazából fogalmunk sincs, kik a valódi kommunisták, a jelen kor kommunistái.
A kommunizmus igazi látnokai és filozófusai Vlagyimir Iljics Lenin és Lev Davidovics Trockij voltak. Nélkülük nem létezett volna kommunizmus. Legalább is nem az általunk, ma ismert formában. Véleményük szerint, ahogyan az a kettőjük közti levelezésből kiderül, az ember elnyomásának fő eszköze a szexuális elnyomás. Amíg ez az elnyomás létezik, amelyet – szerintük – a burzsoá család virágzása okoz, szó sem lehet igazi szabadságról. Ezért nem csak a család intézményét, hanem az összes tiltást, ami a szexualitásra vonatkozik, törölni kell. Meglátásuk szerint, van mit tanulni a suffragettektől akár az azonos neműek közti szerelem tiltását is törölniük kell.
Lenin és bűn-, és elvtársai 1917- es hatalomra kerülésük első napjaiban gyakorlatba ültették ezeket az elképzeléseket. A hatalmuk megerősítésével járó intézkedésekkel párhuzamosan kidolgozták a szexuális forradalom győzelmének tervét. Összességében elmondható, hogy ezen indítványok tartalma meghaladja a mai idők leg-ultraliberálisabb szervezetek kezdeményezésit is. Eltörölték a „házasság zsarnokságát”(a házasság intézményének eltörlése), felmentették a büntetőjogi felelősség alól a homoszexuális kapcsolatot, rehabilitálták, támogatták, sőt csaknem kötelezővé tették az abortuszt, a kiskorúakkal létesített szexuális kapcsolatot, a csoportos szexet és a nyilvános exhibicionizmust, magamutogatást.
A mai civil szervezetekhez hasonlóan, akik jelenleg azt a felfogást támogatják, miszerint férfi és nő alapíthat és felszámolhat családot, anélkül, hogy kötelezve lennének kapcsolatukat hivatalosan, házasságként bejegyezni, a bolsevikok is a kötetlen kapcsolat hívei voltak. Ezeket a kapcsolatok aztán könnyedén felszámolhatóak bármelyik fél elhatározása alapján, megszüntetve ezzel a kölcsönös kötelezettség fogalmát is.
1924-ben a Trockij vezette bolsevik hivatal egyik alkalmazottja, Lev Zeitlin szerint a nagyvárosokban az ilyen párok alkotják a többséget, a családokkal szemben. Az abban az időszakban született gyermekek fele házasságon kívül jött világra, egyszeri kapcsolat „gyümölcseként”. Az ország hamar megtelt nem tervezett gyermekekkel, akiket magukra hagytak az utcán, prostituáltakkal (számuk lényegesen nagyobb volt, mint a cár idejében) és a művi terhesség megszakítás áldozatainak hamvaival. Az abortusz annyira elérhető és kézenfekvő volt, hogy előlépett a fogamzásgátlás legtermészetesebb és legnépszerűbb eszközévé. A nők nagy része évente többször is megszakítatta terhességét, megölve magzatát.
Az utcákon olyan dolgok történtek, amire még a mai progresszív liberálisok is jóleső álmaikban gondolhatnak.
Emberek sétáltak vagy vettek részt különböző eseményeken teljesen meztelenül. Például meztelenül kószáltak középületekben, vagy éppen felszálltak a villamosra. A szexuális orgiák külső vagy belső színtereken rendezett tanító jellegű előadásokká léptek elő. A kamaszok a szexuális nevelés tanórákon olyan feladatokat kaptak, amelyek gyakorlati része „nélkülözhetetlen” volt a feltétel nélküli, teljes körű szexuális kapcsolat megismeréséhez. Természetesen, ebbe beletartozott a homoszexualitás, a pedofília, a csoportos szex megismerése és megtapasztalása is. Az elmélet gyakorlattal való kiegészítése a pionírtevékenységeken és táborokban, tanulókörökben történt, mint Rákosiék hatalomátvétele után Magyarországon. Külföldről több mint 300 szexológus érkezett, akik az iskolákban segédkeztek a szexuális oktatásban. Ezeket a szexológusokat – saját bevallásuk szerint –, lenyűgözte a szexuális forradalom dinamikus elterjedése.
1918 júniusában Szentpéterváron felvonulást rendeztek, ahol mindkét nem képviselői meztelenek voltak, míg december 19-én ugyanitt leszbikus parádét tartottak. Trockij memoárjában lejegyezte, hogy Lenin örömmel fogata a hírt és megjegyezte: „Csak így tovább elvtársak!” A parádé transzparensein többek között a „Le a szégyennel!” – felhívás is szerepelt.
Ugyancsak 1918-ban, egyes tartományokban megtörtént a nők államosítása. Dekrétum alapján megtörtént a nők elosztása (kollektivizálása). Ennek értelmében minden párttag, munkás, tanuló, ipari tanuló, aki ajánlatot kap szexuális viszony létesítésére egy férfi elvtársától, köteles teljesíteni a kérést. Ellenkező esetben nem érdemli meg a proletár, vagy proletár tanuló címet.
Íme hogyan képzelte el a szexuális forradalom egyik buzgó harcosa a 20-36 éves nők államosításának gyakorlatát, amint azt memoárjában leírta:
„Minden szovjet állampolgárnak jár majd egy szerelem-jegy naponta. Ezzel a jeggyel jelentkezik az államosított nőnél, aki köteles lesz a rendelkezésére állni ingyen, ellenkezés nélkül a jegy fejében. Szabad elhatározása a második jelölt elfogadása, vagy elutasítása. Az ezekből az egyszeri együttlétekből születendő gyermekek a Szovjet Állam tulajdonai lesznek, amely felneveli őket. Ezek a gyermekek nem rendelkezvén semmilyen családi szeretettel, a szovjet család legőszintébb támogatóivá válnak… ez önmagában a Szovjet Állam.”(Ezt a példát vette át Ceausescu is hatalma teljében!)
Megszokott jelenség volt abban az időben a komszomol (ifjúsági) kommunák létrejötte.
Ezekben a „családokban” 10-12 különböző nemű tag élt együtt önkéntes alapon. Hasonlóan a mostani „svéd családokhoz”, ezekben a közösségekben is közös háztartás és közös szex volt. Az efféle szexuális kommunák futótűzként terjedtek az ország nagyvárosaiban. Ez odáig fajult, hogy például, a Moszkvai Állami Könyvtár keretein belül működő kommunában nemcsak ruháikat, cipőiket, hanem még fehérneműiket is megosztották egymás közt a tagok.
Modell értékű volt az Állami Politikai Hatóság (GPU, a Cseka 1921-ben alapított utódja) kommunája, amely hajléktalan gyermekeknek volt fenntartva és amelyet Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij hozott létre 1924-ben. Ebben a kommunában 1.000 fiatal bűnöző élt, 12 és 18 év közöttiek voltak. A kommuna nevelői követték a szexuális megtapasztalás ideológiáját, fiúk és lányok közös barakkban éltek. Ugyanez bevett gyakorlat volt az árvaházakban és pionírtáborokban is.
Az idők azonban lassan változtak, és ezzel együtt a prioritások is. A szexuális forradalom lendületét Sztálin teljhatalma fékezte meg. Már nem az volt az érdek, hogy az egyén szexuális vágyai beteljesülésére fordítsa energiáját. A kommunizmus építése, az iparosodás vált egyre inkább elsődlegessé.
A „könnyű erkölcsök” lassanként hivatalosan is tiltottá váltak. A közvélemény az állam hatására újra hajlott tarra, hogy a hagyományos értelemben vett családot tekintse a társadalom alapjának. Az abortuszt 1934 márciusában tiltották be, Mihail Ivanovics Kalinyin pedig aláírta a törvényt, ami megtiltotta és büntette a férfiak közti nemi kapcsolatot.
A szexuális forradalomnak már 1928-ban bealkonyodott. A kegyelemdöfést az 1936-ban életbe lépő sztálini alkotmány jelentette, amelynek értelmében a Lenin által aláírt dekrétum, ami a házasság eltörléséről rendelkezett, érvényét veszítette.
A szűk körű aberrált bolsevikok által kitalált és levezényelt szexuális fertő alig egy évtizedig tartott, mégis, e rövid idő alatt is drámai következményei lettek az ortodox keresztény hagyományokhoz szokott társadalomra nézve. A társadalom a végletekig lezüllött, tagjai bűnözőkké, szexuális ragadozókká váltak. A mai korban ugyanezt az ideológiát próbálják ránk erőltetni e gyökértelen, erkölcstelen, hitetlen bolsevikok kései leszármazottai és követői, akikre a liberális jelzőt használjuk – helytelenül… vagy helyesen…, hiszen a liberalizmus és a bolsevizmus mindig is történelmi édestestvérek voltak. Elmondhatjuk, hogy a történelem már igazolta ennek az ideológiának a tragikus következményeit.
A tények ismeretében és tanulva belőlük, rajtunk áll, hogy milyen jövőt szeretnénk biztosítani gyermekeinknek.
Egy keresztény társadalomra épülő jövőt, vagy a bolsevik, kereszténygyűlölő Lenin és Trockij által kitalált rettenetet?
Ez csak rajtunk, a mi hozzáállásunkon és kitartásunkon múlik. Lehet választani…
Czeglédi Andrea
