Az ember, aki leamortizálta a bolygót és az emberiséget
Minden tudós nagy álma, hogy maradandót alkosson, és a munkájával segítse az emberiség fejlődését. Szép célkitűzés, de a dolgok néha rosszul sülnek el – és ez sokszor nem is az ő hibájuk.
Thomas Midgley Jr. 1911-ben végzett mérnökként a Cornell Egyetemen. A General Motorsnál vállalt munkát, ahol több száz szabadalmat nyújtott be. Optimista figura volt, aki mindig az új lehetőségeket kutatta.
Sajnos Midgley Jr. olyan dolgok fejlesztésén dolgozott nagy lelkesedéssel, amit ma már inkább módszeres környezetpusztításnak nevezhetnénk, de az ötleteit egy multimilliárdos cég támogatta.
Munkássága során megmérgezett úgy háromgenerációnyi felnövekvő gyereket, megnövelte a bőrrákkockázatot, és részben a globális felmelegedéshez is hozzájárult.
Midgley Jr. a General Motorsnál csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amely a motorok kopogását akarta megszüntetni. Akkor már létezett erre egy megoldás: a benzinhez kevert etanol. Viszont az etanol alapanyaga a természetben nőtt, nem lehetett szabadalmaztatni, így a General Motors nem kereshetett rajta pénzt. Valami mesterséges és drága adalékanyag kellett. Midgley Jr. végigpróbálta a periódusos rendszer összes elemét, majd eljutott az ólomhoz, ami nemcsak a motor hangját, de a menetteljesítményét is javította. Így találta föl a General Motors az ólmozott benzint.
Az ólommérgezés elsősorban a gyerekekre veszélyes, mert jobban megmarad a véráramukban, mint a felnőttekében, és életre szóló hatást gyakorolhat a neurológiai fejlődésükre. Midgley Jr.-nak köszönhetően a következő ötven évben autók milliói okádták a légkörbe az ólmozott benzin gőzét. Hiába tudta mindenki, hogy az ólom mérgező, az autóipar szereplői, beleértve Midgley-t is, rengeteget kerestek a licenccel, így fél évszázadon át nem csináltak semmit. A fejlett országok már a hetvenes években elkezdték kivezetni a piacaikról az ólmozott benzint, de a végső és teljes tiltásig az 1990-es évekig kellett várni.
A GM nemcsak az ólmozott benzinnel szennyezte a levegőt; az ő nevükhöz fűződnek az elektromos hűtőgépek is. A készülékekhez megfelelő hűtőanyagot kellett találni, ami nem bomlik le, olcsó és illékony.
Végül Midgley Jr. és munkatársai előálltak a megoldással: használjunk difluór-diklórmetánt! A bonyolult nevet a világ már a rövidített nevén, freongázként ismerte meg. A hűtőgépekbe tényleg jól illett, de a környezetbe egyáltalán nem.
A hűtőgépekben és hajlakkokban használt klór-fluor-szénhidrogének (CFC gázok) annyira mérgezők, hogy ma már világszerte korlátozzák és kriminalizálják a használatát. A környezetbe kerülő CFC gázok nem bomlanak le; a harminc éve a levegőbe fújt hajlakk még mindig ott kering valahol a légkörben. A kozmikus sugárzás viszont széthasítja a CFC-molekulákat, és az így felszabaduló elemek károsítják az ózonréteget, ezzel is növelve a bőrrák kockázatát. Egy CFC-molekula százezer ózonmolekulát tud kiirtani.
Thomas Midgley Jr. elismert, sikeres tudósként halt meg. Az amerikai Tudósok Nemzeti Akadémiája felvette a tagjai közé, és az Amerikai Vegyészek Társasága – aminek később az elnöke lett – neki adományozta a rangos Priestly Medalt.
Midgley Jr. halála már kevésbé volt dicsőséges. 1940-ben megfertőzte a polio, ismertebb nevén a gyermekbénulás. Súlyosan mozgáskorlátozottá vált. Hogy segítség nélkül felkelhessen, egy kötelekből és csigákból álló rendszert tervezett az ágya fölé. 1944. november 2-án ebbe volt belegabalyodva, amikor rátaláltak a holttestére – a nyakára tekeredett kötél fojtotta meg.
Forrás: rejtélyekszigete
