Beláthatatlan összegbe kerül Ukrajna felszínen tartása
A háború elhúzódása miatt másfélszer több külföldi támogatásra van szüksége Ukrajnának annál, amit a nyugati stratégák gondolnak, hogy elkerüljék az ország pénzügyi összeomlását. Ez a tisztán finanszírozási segítséget jelenti a fegyverszállításokon túl. Eközben a kijevi kormánynak és jegybanknak is változtatnia kell eddigi, tűzoltás jellegű pénzpolitikáján.
Az Ukrajna és Oroszország közti konfliktus elején Vlagyimir Putyin és nyugati vezető kollégái egyetértettek abban, hogy az orosz hadsereg rövid időn belül legyűri ukrán ellenfelét és az ország megszűnik független államnak lenni. Ez látványos kudarcba fulladt, immáron 150 napja tart a háború, és a szakértők további hónapokat, esetleg éveket jósolnak. A hosszabb időtáv nem csupán a katonai stratégiákat módosítja, hanem a pénzügyieket is – írja Oleg Csurij, az Ukrán Nemzeti Bank korábbi elnökhelyettes a Financial Timeson megjelent cikkében.
A háború kezdetekor az ukrán makrogazdasági politika két célja a várakozások kézben tartása és a pánik elkerülése volt. Ezt részben az árak ellenőrzésével igyekeztek elérni, ennek jegyében például a háború előtti szinten rögzítették a dollár és a hrivnya árfolyamát. Emellett rendkívüli intézkedéseket hoztak, ilyen volt például az importvámok pár hónapra szóló felfüggesztése. Ezek a lépések jók voltak arra, hogy reagájalnak a háború okozta sokkra.
Miután azonban a háború elhúzódik, módosítani kell ezeket, hogy Ukrajna elkerülje a gazdasági katasztrófát. Ezen belül a kijevi jegybank látszólag megoldhatatlan feladat elé került. Egyszerre kellene tartania a fix árfolyamot, ami garantálja a pénzforgalom stabilitását, eközben biztosítania a gazdaság likviditását és a fizetési rendszerek működését.
A jegybanknak vannak ugyan eszközei a tőkeáramlás biztosítására, de például nem lenne szerencsés a menekültek külföldön szerzett jövedelmének megcsapolása. Végül a központi bank feladata, hogy biztosítsa a forrásokat a kormánynak a háborús erőfeszítések finanszírozásához.
Rövid távon ezeket a feladatokat meg lehet oldani, például a jegybank gyors ütemben költheti el az ország devizatartalékait. A háború elnyúlásával megnyílt hosszabb időtávon azonban nem működnek. Ha az ukrán gazdaság- és monetáris politika nem változik, akkor elszállhat az infláció, elfogyhatnak a devizatartalékok és megjelenik a horizonton valutaválság és a bankpánik. Mivel a kormány pénzszűkében van, kevés lehetősége maradt az ország vezetésének.
A jegybank júliusban értékelte le a hrivnyát 25 százalékkal a dollárral szemben, ám ez csak átmeneti segítséget nyújtott – véli a bankszakember –, így további leértékelésre lesz szükség. A másik lehetőség az ukrán valuta árfolyamának lebegtetése, ami segíthetne a gazdaság hosszabb távú igazodásában az ország külső környezetéhez. Ezzel azonban elveszne a hrivnya értékének védelméből fakadó stabilitás.
A kormánynak szintén törekednie kellene a költségvetési bevételek növelésére és a kiadások kézben tartására. Ez nem kis kihívás, ha figyelembe vesszük, hogy az adóemelés tovább gyengítené az amúgy is rogyadozó lábú gazdaságot. Ugyanakkor a közterhek célzott emelésével megpróbálhatnák de facto a feketegazdaságot adóztatni. Ez a fogyasztást terhelő adók és az importvámok növelését jelenthetné.
A pénzügyminisztérium végül elfogadhatná a realitást, hogy jóval magasabb állampapírhozamokkal kellene pénzt kivonni a gazdaságból ahelyett, hogy a jegybanktól várná a költségvetés finanszírozását. Összességében az ukrán fél feladata világos: javítani kell a költségvetés helyzetét, hogy hosszú távon biztosítani tudják a háború finanszírozását.
napi.hu
