Berlusconi, aki tartja a szavát
Silvio Berlusconi az egyik legellentmondásosabb figura az olasz közéletben. A baloldal gyűlöli, féltékeny a sikereire, s ahol, amikor csak tudja, kőkeményen kritizálja. A jobboldal meg egyszerűen nem akarja kirakni a kirakatba, mondván: milyen jobboldali politikus az, akiről ilyen dolgok „derülnek ki”? Pedig Berlusconi egy karakter. Egy zseni. Egy igazi self-made man. Erről szól a Silvio és a többiek c. film.
Lassan egy hónapja vetítik a Silvio és a többiek c. filmet. Bár Paolo Sorrentino, a nápolyi rendező filmje eredetileg két részből áll, az Oscar-díj és az európai vetítések kedvéért csináltak a Loro 1-ből és a Loro 2-ből egy „összegyúrt változatot”. Ezt kaptuk meg mi, magyarok.
A film komoly vállalkozás, hiszen még élő, aktív pártelnökről, egykori miniszterelnökről portrét rajzolni nemhogy nem könnyű, szinte lehetetlen, ráadásul a politikacsinálás igen magas iskolája. Idehaza a balliberális média várta a filmet leginkább, gondolván: most majd fény derül a párhuzamra a „berlusconizmus” és a NER között.
„Egy film, amit biztosan egyedül akar megnézni Orbán Viktor”; Berlusconinak a fiatal nők ugyanolyanok, mint Orbánnak a foci – írták többen.
Később Silvio Berlusconit, vagy ahogy az olaszok emlegetik: a Doktor urat „a leghatalmasabb mágnásnak és a legröhejesebb bohócnak” állították be, akit egész karrierje során csak a „tesztoszteron és a hatalom” hajtott.
„Láttad azt a rengeteg könyvet, amiben engem rágalmaznak? A balosok nem értenek engem. Azt hiszik, hogy minden bonyolult. Holott minden olyan egyszerű” – fogalmaz Silvio Berlusconi a filmben.
És igaza van, mert a balliberálisok még ma sem értik a volt olasz kormányfőt. Ezért interpretálják félre a filmet. Ezért nem értik a szimbólumokat. Ezért becsmérlik a Berlusconit.
Silvio Berlusconi ma is ott van a politika élmezőnyében: legutóbb 14 százalékot szerzett pártja, a Forza Italia. Ahogy régen, most is nagyon utálja a kommunistákat és a szellemi örököseiket. A filmben van is erre egy gyönyörű utalás. Egy hatalmas asztalnál ül a Doktor úr, környezetében szinte csakis csodaszép lányokat látunk, s hogy feldobja egy kicsit a hangulatot, bedobja a következő poént:
„Mi a különbség a kereszténység és a kommunizmus között? Míg az előbbi csak beszél róla, addig az utóbbi meg is valósítja.”