Bosznia az ukrajnai úton: Megtörténhet-e a Balkánon az, ami Ukrajnában
Megtörténhet-e a Balkánon az, ami Ukrajnában? A feltételek elvileg adottak. A nagyhatalmak jelen vannak, és jelentős az érdekellentét közöttük. Amerika felfegyverezte és kiképezte védenceit, miközben etnikumok szembenállása nehezíti a népek egymás mellett élését. Kérdés, hogy mit szól a helyzet éleződéséhez Európa.
Közhely, de a Balkán ma is Európa lőporos hordója. Nagy- és középhatalmi érdekek ütköznek, függetlenséget, saját utat kereső kis nemzetek feszülnek egymásnak, amelyek múltja telis-tele kölcsönös sérelmekkel. Az egyik legveszélyesebb gócpont Bosznia-Hercegovina, ahol három népcsoport, a bosnyákok (muzulmánok), a szerbek és a horvátok élnek kényszerű társbérletben (lásd keretes írásunkat). Ukrajna példája intő jel mindenki számára.
Makacs szerbek
Az együttélés létjogosultságát is leginkább a boszniai szerb politikusok kérdőjelezik meg. A kis létszámú horvát kisebbség önállósodási vágyait az EU-taggá vált anyaország igyekszik hűteni, a szerbek azonban burkoltan és kevésbé burkoltan, de támogatják országhatáron kívül rekedt honfitársaik törekvéseit. A boszniai szerbek a vesztes háború ellenére sem tettek le arról, hogy egy nap megszabaduljanak a bosnyák többségű részektől és egyesüljenek az anyaországgal. Az első lépés ehhez a boszniai Szerb Köztársaság minél szélesebb önállóságának kivívása. Milorad Dodik, az állam elnöke többször fel is vetette, hogy a szerb országrésznek ki kell lépnie a közös hadseregből, igazságszolgáltatási rendszerből és az alkotmánybíróság hatálya alól. Közben persze arról győzködi a bosnyák és a horvát közvéleményt, hogy a szerbek nem kiválni akarnak, mindössze a közös intézményeknek mondanának búcsút. E törekvés azonban szembemegy a daytoni békeegyezménnyel, így a határok – szó szerinti – feszegetése aprólékos munkát igényel a szerb kisebbség részéről. A függetlenség elnyerésének másik akadálya, hogy aligha kaphatja meg a nemzetközi közösség támogatását, ugyanis az annak az elismerése volna, hogy etnikai tisztogatásokkal létre lehet hozni egy homogén nemzetállamot.
A szerbek azonban nem adják fel. A jelképes politizálásban is rendre a függetlenedés irányába mutató gesztusokkal kedveskednek a bosnyák közvéleménynek. Egy 2016-ban rendezett referendum alkalmával arról kérdezték a szerb terület lakóit, egyetértenek-e azzal, hogy a Szerb Köztársaság napját január 9-én ünnepelje a közösség. A szavazók 99,81 százaléka támogatta a kezdeményezést, ez azonban a legkevésbé sem töltötte el örömmel az ország muzulmán és horvát polgárait. A dátum jelentősége ugyanis az, hogy 1992. január 9-én Paléban, a boszniai szerbek nemzetgyűlésén kikiáltották a Bosznia-Hercegovina Szerb Köztársaságot, amelyet Jugoszláviához tartozó, de önálló állammá nyilvánítottak. A nemzetgyűlés határozata azonban szöges ellentétben állt a horvátok és a bosnyákok akaratával, utóbbiak ugyanis Jugoszláviától való elszakadást támogatták. Ezek a különböző irányú mozgások vezettek a százezer ember halálát követelő boszniai polgárháború kirobbanásához is. A horvátok és a bosnyákok ezért érthető okokból zokon vették, hogy a boszniai Szerb Köztársaság a rossz emlékű dátumot jelöli ki nemzeti ünneppé. Ugyanakkor a szerbek is joggal érezhették provokációnak, amikor 2017 februárjában Bakir Izetbegović, a bosnyák államrész elnöke perújrafelvételt kért a hágai Nemzetközi Bíróságon. A hágai testület ugyanis 2007-ben felmentette Szerbiát a boszniai népirtás vádja alól, a bosnyák politikus azonban új vizsgálatot követelt. Nem mellékes, hogy a hármas elnökség szerb és horvát tagja ellenezte az eljárás megindítását. A sebek kölcsönös piszkálása így alaposan próbára teszi a szegény és működésképtelen Bosznia-Hercegovina létét.
Az ország gazdasági állapota pedig nem független attól, hogy sem a horvátok, sem a szerbek nem akarnak részesei maradni a nagyhatalmak által összetákolt államnak. Varga Szilveszter, a Balk.hu főszerkesztője szerint a szerbek jellemzően Szerbiába, Olasz- vagy Németországba vándorolnak ki a jobb megélhetés reményében, a horvátok szintén a saját anyaországuk, illetve Ausztria és Németország irányába indulnak szerencsét próbálni. A bosnyákok Szlovéniába és Olaszországba, Ausztriába és Németországba távoznak nagy számban. Gyakorlatilag mindhárom néptöredék tagjai tömegesen hagyják el az élhetetlen államalakulatot, egy 2015-ös ENSZ-felmérés szerint a lakosság 43 százaléka külföldön dolgozik.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható
Demokrata
