Brüsszel szigorú feltételrendszert csomagolt a várva várt lazításokhoz

Az Európai Bizottság átfogóan átalakítaná az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert, hogy az ETS a 2040-es klímacél teljesítése mellett az európai ipar versenyképességét és energiafüggetlenségét is támogassa. A tervezet lassabb kibocsátáscsökkentési pályát, feltételekhez kötött ingyenes kvótákat és több százmilliárd eurós beruházási eszköztárat irányoz elő, miközben a légiközlekedésre, a hajózásra és a hulladékégetésre vonatkozó szabályokat is átírná.

Az ETS, vagyis az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere lényegében azt jelenti, hogy a hatálya alá tartozó erőműveknek, ipari üzemeknek, légitársaságoknak és hajózási vállalatoknak minden kibocsátott tonna szén-dioxid után megfelelő mennyiségű kvótával kell rendelkezniük.

Ezekkel a kvótákkal kereskedni is lehet: amelyik vállalat csökkenti a kibocsátását, annak kevesebbet kell vásárolnia, illetve eladhatja a fölöslegét, míg a nagyobb szennyezőknek többet kell fizetniük. Az EU közben évről évre mérsékli a forgalomban lévő kvóták számát, így fokozatosan drágítja a kibocsátást, és tisztább technológiák bevezetésére ösztönzi a vállalatokat.

Mindez elméletben jól működik, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok cég nem tudja vagy nem akarja tartani a tempót a jelenlegi elképzelésekkel, és a szabályrendszer már puszta létezésével is egy versenyképességi hátrányt jelent azokkal az amerikai vagy kínai vállalatokkal szemben, amelyek nem vetik alá magukat az ETS-nek.

Ezért hosszas egyeztetés után, pénteken Teresa Ribera versenyjogi biztos és bizottsági alelnök, az elektrifikációval foglalkozó Dan Jorgensen energiaügyi biztos, valamint az ETS-felelős Wopke Hoekstra klímabiztos közösen prezentálta a javaslatcsomagot. Wopke beszéde elején azt hangsúlyozta, hogy nincs az ETS-hez fogható rendszer Európában, hiszen

2005 óta 50 százalékkal csökkentette az alá tartozó szektorok károsanyag-kibocsátását.

Azonban azt is elismerte, hogy a jelenlegi konstrukciónak három gyengesége is van, amelyekkel a létrehozáskor nem számoltak eléggé:

1. A világ rengeteget változott, így a kínai túltermelés és a geopolitikai környezet versenyhátrányba hozta az európai cégeket
2. Számos szereplő kész volt a tiszta jövőbe fektetni, de mások inkább elkezdtek Európán kívül befektetni, és túladni a nekik járó kvótákon, effektíve ingyen pénzhez jutva,
3. Az ETS-források mintegy 80 százaléka landol a tagállamoknál, de ennek csupán 10 százalékát fordították kibocsátáscsökkentésre.

Mindennek tekintetében most olyan szabályokat hoztak, amelyek a jövőben több száz milliárdnyi befektetést hozhatnak Európába úgy, hogy közbe megtartsák az ambiciózus klímacélokat és hosszú távon erősítsék a kiszámítható környezetre vágyó cégek versenyképességét.

Lopott idő

A jelenlegi ETS-szabályok alapján a kvótakínálat a következő évtizedben rendkívül gyorsan szűkülne, miközben számos iparág még nem rendelkezik széles körben bevethető, gazdaságos alternatív technológiával. A Bizottság ezért egyszerre próbálja összeegyeztetni az EU 2040-re kitűzött, nettó 90 százalékos kibocsátáscsökkentési célját az ipar beruházási képességével és nemzetközi versenyképességével.

A reform alapelve szerint a rendszernek jutalmaznia kellene a gyorsan lépő vállalatokat, de időt és finanszírozást is biztosítania kellene a lemaradóknak.

Ehhez az egyik legfontosabb változtatás a kibocsátási plafon csökkentési ütemének mérséklése lenne. A kvótamennyiséget meghatározó lineáris csökkentési tényező 2031 és 2035 között évi 3,7 százalékra, 2036 és 2040 között pedig 1,7 százalékra mérséklődne. Ennek eredményeként az ETS-kvóták a jelenlegi pályához képest lassabban tűnnének el a piacról, és az árverezésük 2040 után is folytatódhatna.

A rendszer emellett 2036 és 2040 között legfeljebb 2 százaléknyi, szigorú minőségi és környezeti feltételeknek megfelelő nemzetközi karbonkredit felhasználását is lehetővé tenné. Ezzel az EU külföldi kibocsátáscsökkentő beruházásokat finanszírozhatna, miközben némi mozgásteret adna az európai vállalatoknak abban az időszakban, amikor a további belföldi kibocsátáscsökkentés egyre nehezebbé válik.

A reformot előkészítő háttéranyag szerint a tervek összesen 250 millió tonnányi, magas minőségű és tartós uniós szén-dioxid-eltávolítás integrálásával számolnak, amellyel szintén számolnának az új ETS-ben. Ez elsősorban olyan megoldások piacának kiépítését segíthetné, mint a biomasszával összekapcsolt szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, illetve a szén-dioxid közvetlen kivonása a levegőből.

Átalakulna a piaci stabilitási tartalék is, amely automatikusan kivonja a fölösleges kvótákat a piacról. A Bizottság a tartalék paramétereit a 2030 után zsugorodó piachoz igazítaná, miközben megtartaná a mennyiségi alapú, előre kiszámítható működést. Az előkészítő tervek szerint a kvóták tartalékba helyezésének aránya 24-ről 12 százalékra csökkenne, így több engedély maradna hosszabb ideig forgalomban. Ez kiegészítené a Bizottság áprilisi javaslatát, amely megszüntetné a tartalékban lévő kvóták automatikus érvénytelenítését.

„Röghöz kötés”

Az energiaintenzív iparágaknak járó ingyenes kvótákat 2030 után is fenntartanák, de azokat szorosabban összekapcsolnák az Európában végrehajtott kibocsátáscsökkentő beruházásokkal. Bár a tájékoztatón így ez még nem hangzott el, így ez még változhat, de az eredeti elképzelések szerint

• a jogosultság 80 százalékát akkor kapná csak meg a vállalat, amikor az igazgatósága által jóváhagyott dekarbonizációs beruházási tervét elérhetően közzéteszi,
• míg a fennmaradó 20 százalékért pedig már a beruházás megvalósítása és az elért kibocsátáscsökkentés bemutatása is szükséges volna.

A megfelelést elsősorban a tagállamok ellenőriznék, uniós szinten pedig szúrópróbaszerű vizsgálatokra kerülne sor. A vállalatcsoportok összevontan is teljesíthetnék a feltételeket, így oda irányíthatnák beruházásaikat, ahol például már rendelkezésre áll a megfelelő villamosenergia-hálózat.

A javaslat külön jutalmazná az éllovasokat, így az eredeti tervek szerint mentességet kapna a létesítmények legjobban teljesítő 10 százaléka, valamint az Innovációs Alapból vagy az Ipari Dekarbonizációs Bankból támogatott projektek és az alacsony vagy nulla kibocsátású üzemek is, azonban ez is olyan, ami ilyen konkrétan nem került bele a végleges szövegbe.

Külön javaslat növelné az ipari vállalatoknak járó ingyenes kvóták mennyiségét, ami a 2026–2030-as időszakban mintegy 6 milliárd euró többletet jelenthet.

Emellett arról is szó lehet, hogy a korábban elfogadott, 14 termékre – főként vegyipari és finomítói folyamatokra – vonatkozó szabályok a villamosenergia-felhasználás közvetett kibocsátását is figyelembe vehetik, ami további körülbelül 4 milliárd eurós pénzügyi előnyt biztosíthat az iparnak ugyanebben az időszakban. A tervek szerint a referenciaértékek legnagyobb éves csökkentési ütemét 2030 után 2 százalékban maximálnák, az ingyenes kvótákhoz kapcsolódó tartalékot pedig 4 százalékra emelnék.

A Bizottság emellett lassítaná az ingyenes kvóták kivezetését azokban az ágazatokban is, amelyekre az uniós karbonvám, vagyis a CBAM kiterjed.

Az átmenetet 2038-ig hosszabbítanák meg, ami további időt adna az érintett európai vállalatoknak az alacsonyabb kibocsátású technológiákra való átállásra.

A kevésbé tehetős tagállamokat – így várhatóan Magyarország is – több szolidaritási mechanizmus segítené. A tervek szerint a Modernizációs Alap 280 millió kvótát kapna tíz kelet-európai ország, valamint Görögország és Portugália energetikai és ipari átállására, bár fosszilis energiatermelés és fosszilis infrastruktúra ebből nem lenne finanszírozható.

Ezen túl az árverési jogok 10 százalékának újraelosztása 16 alacsonyabb jövedelmű tagállamot támogatna, az Ipari Beruházásösztönző 400 millió kvótás keretéből pedig legalább 25 százalék jutna a 12 kedvezményezett országnak az ipari kibocsátásuk arányában. Ezenfelül a keret fennmaradó részére is pályázhatnának. Szintén nagy lépés lesz, hogy

egy újonnan létrehozandó Ipari Dekarbonizációs Bank 100 milliárd eurós finanszírozást biztosítana az európai ipar átalakítására.

Ennek első szakaszaként még 2030 előtt elindulna az Ipari Beruházásösztönző: az előkészítő tervek 400 millió kvótával számolnak, ami 75 eurós kvótaár mellett körülbelül 30 milliárd eurós keretet jelenthet. A támogatásokat érkezési sorrendben, rögzített karbonprémium formájában ítélhetnék oda.

A 2031 és 2040 közötti második szakaszban a tervek szerint ugyancsak 400 millió kvóta alapozná meg az Ipari Dekarbonizációs Bank működését, ám a forrásokat ekkor már versenyeztetés és a vállalati bevételeket stabilizáló karbon-különbözeti szerződések segítségével osztanák ki. A Bizottság számításai szerint az ETS pénzügyi eszközei és a nemzeti bevételek visszaforgatása együttesen

már 2030 előtt több mint 100 milliárd eurónyi beruházást eredményezhetnek.

„Utalványos” kifizetés

Fontos változtatás az is, hogy míg eddig a bevételek elenyésző százalékának megfelelő összeg lett a célokkal egybeeső beruházásokra fordítva, addig innentől

a tagországoknak a kvótaárverésekből származó bevételek legalább 50 százalékát az ETS hatálya alá tartozó európai ágazatok kibocsátáscsökkentésére kellene fordítaniuk.

Ide tartozna az energetika, a villamosítás, a hálózatfejlesztés, a megújuló energia és a tárolás, az ipari és tisztatechnológiai beruházások, valamint a légi és tengeri közlekedés. A háttéranyag szerint 2025-ben az árverési bevételeknek mindössze körülbelül 5 százaléka jutott közvetlenül ipari dekarbonizációra.

A fosszilis technológiák hosszú távú fennmaradását eredményező beruházásokat teljesen kizárnák, az elszámolást pedig átláthatóbbá tennék és új szektrokat is bevonnának és meglévőknél is lennének szigorítások, így például a

• Települési hulladékégetés esetében a tervek szerint 2031 és 2034 között fokozatosan vonnák be az ETS-be. Ebből egy javaslat szerint a tagállamok 2035-ig kimaradhatnának, ha három feltétel közül legalább kettőt teljesítenek: az ETS-szel egyenértékű nemzeti szén-dioxid-adót alkalmaznak, megfelelő ütemben haladnak az újrafeldolgozási célok felé, vagy teljesítési pályán vannak a hulladéklerakás visszaszorításában. A távhőtermeléshez kapcsolódó ingyenes kvótakiosztást 2030 után is fenntartanák, ami a tervek alapján a hulladékenergetikai létesítmények mintegy 70 százalékát érintheti. A helyi önkormányzatok és az üzemeltetők kiemelt támogatást kaphatnának, különösen a szén-dioxid-leválasztáshoz.
• A légiközlekedésnél az EU egyelőre nem terjesztené ki teljes egészében az ETS-t minden Európából induló járatra, hanem 2032-ben értékelné újra a globális CORSIA-rendszer működését. Az előkészítő tervek szerint az Európában gyártott fenntartható repülőgép-üzemanyagok támogatására 110 millió kvótát különítenének el, és engedélyeznék a fenntartható üzemanyagok rugalmasabb elszámolását. A versenyfeltételek kiegyenlítése érdekében 2029-től az ETS hatálya alá kerülnének az EU-tól legfeljebb 5000 kilométerre fekvő országokból érkező járatok is. A legkülső régiók belföldi járatai 2035 végéig mentességet élveznének.
• A tengeri hajózásban a tervek szerint 2028 és 2040 között 110 millió kvótából hoznák létre a fenntartható tengeri alternatív meghajtási mechanizmust, amely fejlett bioüzemanyagokat, e-üzemanyagokat, villamosítást és szélmeghajtást is támogathatna. Az elkerülés visszaszorítására bővítenék a kockázatos szomszédos kikötők listáját, ugyanakkor célzott kedvezményt adnának bizonyos, unión kívülről érkező nagy konténerszállítóknak. A FuelEU Maritime és az ETS jelentéstételét összevonnák, a rendszert pedig a 400 és 5000 bruttó tonna közötti, legnagyobb kibocsátású hajókra is kiterjesztenék. A jeges tengereken közlekedő hajókra, a kis szigetekre és a legkülső régiókra vonatkozó eltéréseket 2035-ig, egyes tagállamok kiegészítő árverési jogosultságát pedig 2038-ig hosszabbítanák meg.

A reformcsomag az Innovációs Alapot is átalakítaná: a tervek szerint a 2030 utáni második szakasz mintegy 200 millió kvótából támogatná az új tiszta technológiák piacra vitelét. Összehasonlításként az alap jelenlegi, körülbelül 530 millió kvótás keretéből eddig nagyjából 15 milliárd eurót ítéltek oda 28 ország 260 projektjének. A kibővített Modernizációs Alap már ipari dekarbonizációt és szén-dioxid-leválasztást is finanszírozhatna, felhasználását pedig jogállamisági feltételhez kötnék.

Mindez egy ambiciózus képet fest, azonban míg a cégek több lazítást és még kevesebb feltételt láttak volna szívesen, addig az Európai Parlament zöld politikusai minden bizonnyal kritizálni fogják a rugalmasításokat.

A Bizottság előterjesztését követően most megkezdődik az egyeztetés a Parlamenttel és a tagállamokkal. A három uniós intézmény 2027 első negyedévét jelölte meg a megállapodás céldátumaként, így a dosszié az ír soros tanácsi elnökség egyik kiemelt ügye lesz, de már nem ők fogják lezárni. A végrehajtás több lépcsőben, 2027-től indulhat, a fontosabb ágazati változások pedig 2028 és 2036 között lépnének életbe.