Drámai a helyzet: napokon belül kirobbanhat a világháború
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést tartott az Irán által Izrael ellen indított drón- és rakétatámadások nyomán, miközben a G7-csoport is tanácskozott vasárnap a kialakult helyzetről.
Mennyire aggasztó a helyzet, lehet ebből világháború?
Vitán felül áll, hogy az iráni agresszió egy viszonylag gyorsan kiszélesedő konfrontációt válthat ki a térségben, és az orosz-ukrán háborúval együtt már nem túlzás egy újabb világégés közvetlen veszélyéről beszélni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülése és a G7-csoport tanácskozása jelzi a nemzetközi közösség részéről az aggodalmat, és azt, hogy törekednek a konfliktus megoldására, kétséges azonban elemzők szerint, hogy mennyire veszik komolyan a veszélyhelyzetet.
Több ország, különböző arányban, de részt vett az Izrael elleni támadás kivédésében, így Franciaország és az USA is, ugyanakkor Donald Trump elmondta, ha ő lenne az USA elnöke, a támadásra nem kerülhetett volna sor. Elengedhetetlen, hogy a felek – partnereik és szövetségeseik ráhatása, illetve hathatós nyomásgyakorlása révén – elkerüljék a jelentős eszkalációt, vagy legalábbis időben és kiterjedésben korlátozzák azt. Ugyanakkor az tény, hogy az izraeli kormányt Nyugatról a fegyverszünet tekintetében folyamatosan nyomás alá helyezik, és egyre erőteljesebbek az elvtelen palesztinbarát hangok a nemzetközi szervezetekben és NGO-k köreiben. Nos, ez mind a transzatlanti közösség szégyene.
Az, hogy az Egyesült Államokban “halál Izraelre” és egyébként “halál az USA-ra” rigmusokat skandálnak szélsőséges arabok a Kongresszusban levő és a Koránra esküt tevő képviselők tudtával és hallgatólagos elfogadásuk mellett, különösen elszomorító és elgondolkodtató.
Nemzetközi jogi értelemben véve mi történt, és mit tehetnek a további eszkaláció elkerülése érdekében a nemzetközi szervezetek?
Hétvégén több mint háromszáz iráni drón, cirkálórakéta és ballisztikus rakéta vette célba Izraelt, melyeket az Izraeli Védelmi Erők (IDF) bő 90 százalékos hatékonysággal semmisítettek meg. Megjegyzem, érdekes, hogy a Soros-blognak nevezett 444-es Uj Péter csupán 200 körüli drónról és rakétáról beszél, és csupán találgatni lehet, hogy az Index bukott főszerkesztőjének mi volt a célja ezzel a “nettósítással”.
A hétvégi történések szempontjából több jogilag releváns momentumot is azonosíthatunk, ezek: a háborúindítás, a területi integritás és az önvédelem. Irán a támadást úgy aposztrofálta, mint a két hete a damaszkuszi konzulátusukat ért csapás miatti válaszlépést.
A nemzetközi jog az 1928-as Briand-Kellog-paktum óta tiltja a háborúindítást, felszámolva a ius ad bellumot, és semmilyen casus bellit (háborús indokot – a szerk.) nem ismerve el legitim érvként a háború kezdeményezése mellett (a háborúnak nem minősülő fegyveres konfliktusokat továbbra sem tiltották).
Így a „válaszlépés” kvázi a Talio-elv alapján nem szolgáltat elfogadható alapot ahhoz, hogy egy ország egy másik területére rakéták százait küldje.
1945-ben, az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Alapokmányának elfogadásával először került sor a fegyveres erőszak alkalmazása általános tilalmának kimondására. Terminológiai változás is bekövetkezett: a „háború” kifejezést felváltotta a „fegyveres erőszak alkalmazása”. A fegyveres erőszak alkalmazása pedig azt jelenti, hogy egy vagy több ország fegyveres erőinek bevetése más államok szuverenitása, területi épsége, politikai függetlensége ellen, vagy az ENSZ céljaival egyéb össze nem függő módon. Az ENSZ Alapokmányának törvénybe iktatásáról szóló 1956. évi I. törvény (továbbiakban: Alapokmány) 1. cikk 1. pontja szerint az ENSZ célja, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, és evégből hathatós együttes intézkedéseket tegyen a békét fenyegető cselekmények megelőzésére és megszüntetésére a támadó cselekményeknek, vagy a béke más módon történő megbontásának elnyomására, valamint békés eszközökkel, az igazságosság és a nemzetközi jog elveinek megfelelő módon rendezze vagy megoldja azokat a nemzetközi viszályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek. A nemzetközi jog az általánosan elfogadott szabályai között rögzíti az államok szuverenitásának elvét, amelyhez elválaszthatatlanul kapcsolódik az államhatárok sérthetetlenségének, valamint az országok területi integritása védelmének elve, mint világszerte elismert kógens szabályok.
A nemzetközi szervezetek eszköztára korlátozott, leginkább a diplomácia eszközeivel élhetnek, illetve háborús cselekmények elkövetése esetére gazdasági szankciók kilátásba helyezésével.
A G7 csoport tanácskozásán kiemelték, hogy a régióban a feszültségek enyhítése végett el kell kerülni az esetleges további konfrontációt, és szorgalmazták a gázai válság tűzszünet általi lezárását, valamint a Hamász által fogvatartott túszok szabadon bocsátását. A NATO és az ENSZ is elítélték az Izrael elleni támadást, ugyanakkor több izraeli publicisztika, főleg a Palesztina-barátnak is tartott Antonio Gutterres kettős beszédére hívta fel a figyelmet, ugyanis az ENSZ főtitkára a közösségi oldalán önmérsékletre és a fegyveres konfliktus azonnali beszüntetésére szólított fel.
A Pentagon és a Fehér Ház is megerősítette, hogy a kialakult feszültség miatt további amerikai katonai eszközöket irányítanak a térségbe. Fokozhatja ez a támadás az amerikaiak fellépését a térségben? Illetve ezzel összefüggésben hogyan alakulhat/alakulhat át a helyzet az orosz-ukrán háborúban?
Az Egyesült Államok Izrael katonailag legjelentősebb szövetségese. Az USA, illetve általában a G7 (a világ legfejlettebb nyugati nagyhatalmainak) vezetői azzal vádolják Iránt, hogy a „régió destabilizálása felé” tesz lépéseket, hozzátéve, hogy Teherán ezzel azt „kockáztatja, hogy ellenőrizhetetlen regionális eszkalációt vált ki”.
Az amerikai védelmi minisztérium illetékesei még múlt pénteken arról adtak tájékoztatást, hogy az Egyesült Államok további katonai eszközöket irányított a közel-keleti régióban állomásozó egységeihez erősítésként, mivel már készültek az esetleges támadásra.
Az ilyen támadások tehát fokozhatják a nyugatiak fellépését a térségben, és a közel-keleti helyzet komoly közvetett kihatással lehet az ukrajnai háborúra is, hiszen például Irán Oroszország kulcsfontosságú fegyverszállítója és gazdasági partnere, ugyanakkor az oroszok profitálhatnak is a közel-keleti helyzetből, hiszen elterelné a nyugati figyelmet Ukrajnáról (és a források egy részét is), ha az Izraelt érintő konfliktus szélesebb körű, átfogó közel-keleti háborúvá fajulna.
Az ukrajnai háború kitörése óta egy iráni „szellemflotta” is szállítja az orosz olajat a világban, így folyamatosan tartva Moszkva olajbevételeit. A hétvégén kirobbant konfliktus miatt a nemzetközi olajár drasztikus emelkedésétől tartanak a szakértők. Joe Biden pedig kifejezte támogatását az izraeli kormányfőnek, de egyértelművé tette, hogy az USA nem akar részt venni egy Irán elleni támadásban, és Izraelt is óva inti ettől.
Több nagyhatalom vezetője is elítélte a támadást, Donald Trump pedig – ahogyan már ön is említette – azt mondta, hogy az ő elnöksége alatt erre nem került volna sor. A háborús pszichózis mikorra érhet véget, vagy ez a helyzet egyre drámaibbá válik a következő időszakban?
Sajtóhírek szerint Moszkva önmérsékletre szólította fel a feleket, az EU és a NATO is elítélte Iránt, Ferenc pápa pedig az erőszakhullám megfékezését sürgette. Az Európai Unió nevében Josep Borrell kül- és biztonságpolitikai főképviselő ítélte el az Izrael elleni támadást. Elmondta: a konfliktus súlyos fenyegetést jelent a térség biztonságára. A francia külügyminiszter szerint pedig a példátlan akcióval Irán egy új határt lépett át a destabilizációs tevékenységeiben.
Rishi Sunak brit miniszterelnök elítélte Irán agresszióját, valamint kijelentette: az Egyesült Királyság továbbra is kiáll Izrael és valamennyi regionális partnere, köztük Jordánia és Irak biztonsága mellett. Az újabb fejlemények is megerősítik, hogy a Trump-elnökség idején a közel-keleti béke irányába tett lépések voltak helyesek: az Ábrahám-megállapodások keretein belül Izrael több arab országgal próbált békés kapcsolatot létesíteni, ami többek között azt a célt is szolgálta, hogy az arab világon kívüli, de iszlám vallású Irán mozgásterét kellően gyengítse egy esetleges háborús konfliktus kirobbantásához.
A történelmi jelentőségű Ábrahám-megállapodás elnevezése az ábrahámi vallások – különösen a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – közös hiedelmében gyökerezik Ábrahám, mint pátriárka által betöltött szerepével kapcsolatban.
A háborús pszichózis a transzatlanti, illetve uniós világban egyre erősebb, és nagyobb eséllyel érhetne véget akkor, ha 2025-től ismét Donald Trump lenne az amerikai elnök. A magyar kormány azon kevesek közé tartozik az EU-ban, amely az orosz-ukrán háború kezdete óta konzekvensen békepárti álláspontot képvisel.
Összeült a Védelmi Tanács múlt vasárnap az Izraelt ért iráni légitámadások következményeinek értékelésére. Milyen veszélyt rejt magában ez az újabb konfliktus Magyarország vonatkozásában?
Bármely támadás, amely eszkalációs kockázattal jár a Közel-Keleten, és adott esetben a globális biztonságot veszélyeztetheti, Magyarországra nézve is súlyos veszélyeket hordoz magában.
A háborús konfliktus kiterjedése és közvetlen védelempolitikai következményei mellett gazdasági értelemben vett veszélyek sora is felmerül, így Magyarország, mint olajimportőr ország, érzékeny az olajárak ingadozásaira, ami gazdasági instabilitást okozhat.
Háborús infláció alakulhat ki, mint amit 2022-2023-ban orosz-ukrán konfliktus is eredményezett. A migrációs és menekültválság eszkalálódása is prognosztizálható, a háborúk tovább fokozzák az Európára nehezedő, már jelenleg is rendkívüli migrációs nyomást, amit pedig Brüsszel nem megoldani, hanem menedzselni próbál.
origo
