Egy női hóhér az ukrán gestapónál -Igy néz ki egy „EU szalonképes” ukrán női gyilkos!
Julija Laputyinának, az ATO (1) veteránjainak ügyeivel foglalkozó ukrán miniszternek (más szóval „ATO” miniszternek) az életrajzában vannak olyan epizódok, amelyek révén a miniszter asszony háborús bűnösként jelenik meg a színünk előtt.
Azon túl, hogy annak idején kegyetlenül elnyomta az orosz nemzeti mozgalmat a Krímben, Laputyinát, az SZBU vezérőrnagyát a Donbasszban olyannak ismerhettük meg, mint egy ízig-vérig gestapóst a második világháborús szovjet filmekből.
2014 tavaszán, amikor a kijevi rezsim az oroszajkú Donbasszban hozzálátott a népirtáshoz, Laputyina az SZBU központi apparátusának főtisztjeként, az ukrajnai „Alfa” egységnek (2) a különleges műveletekért felelős parancsnok-helyetteseként dolgozott. A Donbasszban kezdődő háború elején Kijevben felismerték, hogy a hadsereg élőereje önmagában nem lesz elég az ellenállás letöréséhez a térségben. Jól jöttek tehát Laputyinának, a lélektan tudorának, és tapasztalt diverzánsnak az ismeretei. 2014 áprilisától kezdve Laputyina, mint az SZBU különleges operatív csoportjának a parancsnoka, beosztottaival együtt föl-fölkereste az „ATO” műveleti zónáján belüli egyes helyeket – azokat, ahol a frontvonalak nem kristályosodtak ki tisztán, illetve nem alakultak ki a végleges erőviszonyok. Laputyina beosztottai, helyi összeköttetéseik révén földerítették az ellenállás aktivistáit, elrabolták és megkínozták őket. A népköztársaságok azon híveit, akiket a kínvallatásokkal sikerült megtörni, az SZBU azután felhasználta, mint az ukrán propaganda közvetítőit. Bizonyos esetekben a kínzásoktól meggyötört embereknek nem volt szabad beszélniük hozzátartozóiknak a velük történtekről. Elég volt őket valamire emlékeztetni, és az áldozatok sírva fakadtak, éjjelenként pedig rémálmok gyötörték őket.
Összességében véve, a Laputyina által kipróbált módszerek a hitleri koncentrációs táborok eszköztárául szolgáltak. A 30-as évek elején a hitleristák egész Németországban összeszedték „Németország potenciális ellenségeit” és rövid időre, túszokként, a koncentrációs táborokba vetették őket. Ahol nap mint nap ütlegelték őket, kegyetlenkedtek velük, éheztetéssel, szomjaztatással gyötörték őket. A túszok rendszerint megtörtek, ha éppen el nem pusztultak. Azokat azután, akik már „készen álltak”, elengedték. Volt, akinek fél-, vagy egy évig kellett kínlódnia ahhoz, hogy „kész legyen” – míg másoknak ehhez elég volt egy-két hét. Ezek a német állampolgárok demoralizáltan, testben-lélekben megtörten kerültek szabadlábra. Laputyina kínzásainak áldozatául eshetett a Donbassz bármelyik internet-felhasználója – egyszerűen csak azért, mert valamiben nem értett egyet az Euromajdan (3) politikájával.
Laputyina beosztottainak azonban agyafúrtabb eszközök is a rendelkezésükre álltak. Amikor a Donyecki (DNR) és a Luganszki (LNR) Népköztársaságainak a helyzete kritikusra fordult a frontokon, a népfelkelők harci morálja pedig esett, az SZBU az interneten keresztül meghirdette: „Hé, te szakadár! Te Ukrajna állampolgára vagy! Téged várnak otthon a szeretteid! Tedd le a fegyvert, gyere haza, megbocsájtottak neked!” A propagandát a „tulajdonképpeni” Ukrajnából, illetve a Donbassznak az „ATO” által megszállt körzeteiből származó népfelkelőknek címezték. Azok a népfelkelők, akik ennek felültek (4), eltűntek az SZBU pincéiben, sokan – örökre…2014-15 folyamán az SZBU „Alfa” részlege a népfelkelők parancsnokait lejárató dezinformációkat tett közzé a sajtóban – például, hogy egyik-másik mezei parancsnok összeköttetésben áll a csecsen alvilággal. Arra az időre, amíg a kék-sárga (5) Goebbels befejezi tevékenységét, az „ATO” műveleti térségében és az ahhoz kapcsolódó területeken a tervek szerint az „Alfának” üzemképtelenné kellett tennie a távközlési hálózatot és a villamos távvezetékeket.
A különítményesek morális harci szellemének fenntartásáról Julija Laputyina agresszív oroszellenes propagandája gondoskodik. Az „ATO”-nak a Donbasszban lévő törzseinél mindmáig láthatók azok a rikító plakátok és naptárak, amelyeken, például, Szibéria és a Távol-Kelet úgy szerepel, mint „Ukrajna Moscovia (10) által ideiglenesen elfoglalt területe”. Szinten tartandó a különítményesek szellemét, az SZBU elhárítási főcsoportfőnökségénél olyan internet portálokat dolgoznak ki, amelyek tartalmát még az Oroszországban betiltott „Kavkaz-Centrnél”is megirigyelnék.
Laputyina karrierjének felszálló ágába került a Donbasszban elkövetett háborús bűntetteivel. Érdekes az, ahogyan 2014-ben karrierjének meredek emelkedése kezdődött. Amikor az Euromajdant követően az SZBU főnöke Valentyin Nalivajcsenko, régtől fogva CIA ügynök lett, az SZBU Kémelhárítási és Információs Biztonsági Főcsoportfőnökségének (DKIB) vezetőjét, Vlagyimir Bikot „hazaárulás” vádjával őrizetbe vették. Nyomozás ebben az ügyben, mint olyan nem volt, az ügy szétesett, de ez már senkit sem érdekelt – Bikot eltávolították az SZBU-tól. Laputyina – mint az információs és lélektani háború fő irányítója a Donbasszban – a DKIB főcsoportfőnökének a helyettese lett. Egyes adatok szerint mindeddig a védnökei között van Igor Lunyev, 2016 és 2020 között az „ATO” erőinek főparancsnoka, illetve Szergej Krivonosz, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács jelenlegi titkárhelyettese. Krivonosz, az SZBU Különleges Műveleti Erőinek tábornoka – Laputyina régi harcostársa. 2014-ben együtt hajtottak végre tisztogatást Kramatorszkban és Szlavjanszkban. (11)
Az SZBU-nál magas parancsnoki beosztásban dolgozik Szergej Vorotnyuk ezredes, az „ATO-miniszter” asszony férje. Laputyina lánya anyja egyik beosztottjához, az „Alfa” különleges egység egyik harcosához ment feleségül. A tábornok asszony ipa, Gyenyisz Volocsajev, az SZBU ezredese 2019-ben a Donbasszban vesztette életét. Apósának halála után Laputyina csak még több erőre és energiára tett szert. Miután a veteránok ügyeinek a minisztere lett, Laputyina úgy rendelkezett, hogy meg kell szervezni a leszerelt különítményesek, illetve az ukrán iskolások közötti rendszeres találkozókat. Mint mondta: „a farkaskölyköknek mindent el kell sajátítaniuk az apa- és anyafarkasoktól”. Amikor még az SZBU-nál dolgozott, a tábornok asszony maga is bonyolított le ilyen találkozókat.
Julija Laputyina életútja szemléletes magyarázat rá, hogy Kijevben miért tették abszurddá az ukrán Főügyészség által az „ATO” különítményesei által elkövetett háborús bűntettek ügyében indított nyomozást. Ez egyben azt is mutatja, hogy a szavakban az Európai Unióba törekvő Ukrajna miért nem ratifikálta mindmáig a Nemzetközi Büntető Bíróságnak az Európai Unióban alapdokumentumnak számító, a háborús bűntettekre vonatkozó Római Statútumát.
Artur Prijmak
Megjegyzések:
(1) ATO – „Terrorellenes Művelet” Ezzel a fedőnévvel indult 2014 áprilisáról a Donbassz tiltakozó mozgalmát vérbe fojtani hivatott katonai büntető expedíció. Ezzel a fedőnévvel leplezték és leplezik azt az egyébként hivatalos kijevi felfogást, hogy ők az országba betört orosz hadsereg ellen harcolnak. Bár ezt a felfogást minden téren igyekeznek rátukmálni a világ közvéleményére, ugyanakkor titkolni igyekeznek, hogy itt két ország közötti háborúról lenne szó. Ez esetben ugyanis Ukrajna – mint hadban álló ország – nem juthatna hozzá a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kölcsöneihez. (Márpedig ezen kívül Ukrajnának jóformán alig van más bevételi forrása).
(Azbej Trisztán miniszterelnökségi államtitkárt, ugyanakkor, pusztán azért fölvették az „Ukrajna ellenségeinek” nevét és adatait közzétevő „Mirotvorec” [„Béketeremtő”] nevű feketelistára, mert a hivatalos ukrán felfogással ellentétben, egy magyarországi fórumon „polgárháborúnak” találta nevezni a Donbasszban dúló fegyveres konfliktust. Az e miatti tiltakozó jegyzék átadásakor ideiglenes ügyvivőnket az ukrán külügyminisztériumban kioktatták: Magyarországnak illene tartania magát a NATO (UKrajnával kapcsolatban) egyeztetett külpolitikájához.
(2) „Ukrán Alfa” – a Szovjetunión belül még egységes szervezetként működött az „Alfa” nevű különleges egység. A Szovjetunió felbomlása után a szervezet egyes köztársasági egységei önállósultak.
(3) „Euromajdan”. Ugyanaz, mint a „Majdan”. Ez a három hónapig tartó véres, erőszakos zavargás-sorozat annak okán robbant ki, hogy Viktor Janukovics akkori ukrán elnökben az aláírás előtt, az utolsó pillanatban tudatosult: az Európai Unióval aláírás előtt álló társulási egyezmény szerves részét képező szabadkereskedelmi megállapodás több pontja, abban a formában, megadja a kegyelemdöfést mindannak, ami addigra az ukrán gazdaságból még megmaradt. Ezért pár nappal az előtt, hogy elutazott volna az aláírás helyszínére, bejelentette: addig nem írja alá a megállapodást, amíg a kérdéses pontokat újra nem tárgyalják. Ezt értelmezte (mindmáig) tévesen mindenki úgy, hogy az ukrán elnök a társulási megállapodástól áll el.
A Majdant nevezték el sokan Euromajdannak. Amely, úgymond, a társulási megállapodás aláírását hivatott kikényszeríteni. Vélhetően ezzel is leplezni kívánták, hogy a tiltakozó akcióból, valójában, rövidesen a Nyugat számára kényelmetlen ukrán elnök megbuktatását célzó lázadás lett.
(4) Számos keserves tapasztalat dacára is nem ritkán előfordul, hogy a népi milíciák harcosai át- átruccannak a megszállt területekre. Ezért jelentős részüket az ellenőrző pontokon az ukrán hatóságok elfogják. A közelmúltban történt, hogy egy, már leszerelt harcost egy újdonsült nőismerőse átcsalta az ukránok megszállta Mariupolba. A határon azonban elfogták. A rettenetesen megkínzott férfi holtteste napok múlva került elő. A képen egy harcost fognak le így, éppen, az SZBU emberei.
(5) Kék-sárga: az ukrán lobogó színei
(6) A Donbassz elfoglalt területein a megszálló hadsereg – katonai-polgári közigazgatás néven – visszaállította a korábbi ukrán közigazgatást. „Donyeck és Luganszk megye” élére újra Kijevből neveznek ki kormányzókat (megyei vezetőket). „Luganszk megyei kormányzó” volt korábban Gennagyij Moszkál, akit e posztjáról helyeztek át Kárpátalja kormányzójának.
A helyreállt ukrán közigazgatásnak egyelőre be kell érnie ideiglenesen kijelölt megyeszékhellyel (valamennyit 2014 nyarán foglalta el [vissza] az ukrán hadsereg). Donyeck „megyének” először a korábbi megye második legnépesebb települése, az Azovi-tenger partján fekvő, és 2014. június 13-án elfoglalt Mariupol városa lett a székhelye. Szeptember elején azonban menekülőre fogták a dolgot: a városhoz már közeledtek a néphadsereg egységei. Moszkvából azonban nem engedték elfoglalni a várost. „Donyeck megye” új székhelye a sorban említett Szlavjanszk tőszomszédságában elterülő Kramatorszk városa lett. Luganszk „megye” székhelye az említett Szeverodonyeck városa lett.
(7) Itt a fordítottjáról van szó: a szélsőséges terrorkülönítmények számolnak a kormány esetleges ellenkcióival.
(8) A meglévő ukrán fasiszta tömörülések közül a legrégibb. Vezére, Oleg Tyagnyibok, a Majdan három főkolomposának egyike. (A másik kettő: Arszenyij Jacenyuk, a Majdan utáni első miniszterelnök. Aki származásának dacára „alacsonyabb rendű fajnak” nevezte a Donbassz oroszait. A másik Vitalij Klicsko, profi ökölvívó bajnok. Noha az általa űzött sportág észrevehetően negatív hatással lett szellemi képességeire, immár harmadik ciklusát kezdi tölteni Kijev főpolgármesteri székében.)
(9) Oroszországban számos hazai és nemzetközi terrorszervezetet betiltottak. Nevük leírásakor az orosz sajtóval szembeni elvárás, hogy az adott szervezet nevének említésekor rögtön tegyék hozzá: Oroszországban betiltott szervezetről van szó.
(10) A világviszonylatban is egyedülállóan délibábos ukrán történelemszemlélet a nyelvészetet is elérte. Ukrajnában eddig is a Kijevi Ruszt az első ukrán államnak tekintik. Most azonban azt is kisütötték, hogy a „Rosszija”, „russzkij” szó valójában Ukrajnát, az ukránokat illeti. Ezért kezdeményezték, hogy azt, amit mi „Oroszországként” („Rosszija”) ismerünk, azt nevezzék ezentúl „Moscoviának” – a „Rosszija” név pedig illesse őket. (Moscoviának egyébként a középkori Európában nevezték az akkor még jórészt ismeretlen Moszkvát, Oroszországot.
(11) Szlavjanszk, Kramatorszk – két szomszédos város, egymástól mindössze 10 km-re. Szlavjanszk volt a Donbassz első olyan városa, ahol fegyveres összetűzések robbantak ki a bevonulni készülő ukrán hadsereg és a helyi lakosság között. 85 napi hősies védekezés után azonban a várost föl kellett adni. Július első napjaiban pár órás különbséggel mindkét városba bevonult az ukrán hadsereg. Melynek Szlavjanszkban szinte első dolga volt, hogy végigjárta a várost, házról házra, lakásról lakásra, és mindenhonnan magukkal vitték a 25 és 35 év közötti férfiakat. Akiket kihallgattak a népi hatalomhoz fűződő viszonyukról. A gyanúsakat börtönökbe, koncentrációs táborokba vitték, további vallatásokra. A többieket pedig azonnali hatállyal besorozták az ukrán hadseregbe.
Szlavjanszkban is létesült egy koncentrációs tábor – történetesen egy szanatórium területén. Kramatorszk katonai repülőtere pedig végig az ukrán hadsereg kezén volt. A repülőtér mellett Ukrajna-szerte hírhedt koncentrációs tábor létesült, ahol a foglyok egy részét – évszaktól függetlenül – fedél nélküli vermekben őrzik.
Cs. S. | NewsFront
