Egyre nagyobb a baj Párizsban és Brüsszelben
A Hamász és az Izrael közötti háború kihatással lesz a geopolitikai válságokat mindig kihasználó iszlamista terrorizmusra és lecsap az országokra – figyelmeztet a „La Colère et l’Oubli: les démocraties face au dihadisme européen („Düh és feledés: Demokráciák az európai dzsihadizmus tükrében” ) című könyv és a „Djihad sur l’Europe” (Dzsihád Európában) című dokumentumfilm szerzője, Hugo Micheron. Szerinte új, rendkívül veszélyes szakaszba lépett az európai dzsihád. Az iszlám terrorizmus és a dzsihád elismert szakértője a Le Figarónak beszélt a veszélyekről. Gondolatmenetéből kiderül: egyre nagyobb a baj a bevándorlókkal elárasztott Franciaországban és Belgiumban. A különböző arab terroristaszervezetek pedig direkt vagy indirekt módon összekapcsolódtak.
„Pénteken (október 13.) Franciaországban és hétfőn (október 16.) Belgiumban követtek el támadásokat, de ezek nem voltak a szó szoros értelmében összehangolt akciók. A terrortámadásoknak különböző típusai vannak, lehetnek olyanok, amelyeket terrorista hálózatok külföldről terveznek meg és hajtanak végre Európában (ilyen volt a 2015. november 13-i párizsi terrortámadás), vagy olyanok, amelyeket távolról irányítanak (mint Saint-Étienne-du-Rouvray-ben, a Saint-Étienne templom elleni terrorista támadás 2016-ban), és olyan akciók is előfordulnak, amelyeket egy szimpla parancs kiadása inspirál. Ez történt Arras-ban és Brüsszelben. Európa főleg az ilyen típusú támadások célpontja volt az elmúlt öt évben, ami azt mutatja, hogy a dzsihadizmus hullámvölgyének alján járunk jelenleg. Még nem léptünk be tehát a növekedés fázisába, a „dagályba”, amikor a dzsihadista csoportok már rendelkeznek egy szervezett fellépésre alkalmas operatív kapacitással. A legutóbbi támadásokat tehát inkább olyan módon hajtották végre, amely az igazi dzsihád perifériájának számít.”
Mára viszont a geopolitika megváltoztatta a helyzetet, mert a dzsihádista iszlám kötőszövete rendkívül gyúlékony anyagból van. A Közel-Keleten elértük a feszültség szélsőséges szintjét, ezért nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a korábbi konfliktusok mércéjével ítéljük meg a mostani eseményeket. Egy ismeretlen szakaszba léptünk; minden kockázati tényező a legmagasabb szinten van. Teljesen kiszámíthatatlannak tekinthető Izrael reakciója, mint ahogy az is, hogy a Hamász és a Hezbollah képes-e közvetett, vagy akár közvetlen eszközökkel is inváziót indítani Észak-Izrael ellen.
A Hamász egyik rendelkezésre álló fegyvere – és ezzel már el is kezdett élni -, hogy frontnyitásra, azaz terrorista merényletekre szólított fel Európában. Nem tudjuk, hogy ez milyen fogadtatásra talál, de van Európában elég olyan ember, aki fogékony egy ilyen felhívásra. Rendkívül ébernek kell lennünk tehát. A dzsihadizmus mindig ugyanúgy működik: mivel Európában kevés önálló cselekvési kapacitása van, harminc éve szisztematikusan a globális geopolitikai válságokra támaszkodik. Egy olyan válság kezdetén állunk, amely nagy válságnak ígérkezik, és szinte biztos, hogy hatással lesz Európára.” – véli Hugo Micheron.
Ami a dzsihád belső és külső dinamikáját illeti, Micheron szerint „számos tényező arra utal, hogy a globális dzsihadizmus megújult aktivitásának időszakát éljük.
Három példával is alátámasztható ez: (1) 2021-ben a tálibok visszatértek Afganisztánba, amelynek nyomában (2) az Iszlám Állam is feléledt és végül (3) meg kell említeni azokat az Afganisztánból tervezett legutóbbi merényleteket, amelyeket végül sikerült meghiúsítani. Ehhez még hozzájárul, hogy a dzsihadista csoportok a Száhel-övezetben is nagyon aktívak. Végül pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy a szíriai polgárháborúnak még nincs vége: még mindig legalább 10 000, magát az Iszlám Állam harcosának valló iszlamista tevékenykedik titokban a térségben. És ha a jelenlegi konfliktus általános válsággá eszkalálódik, a szíriai és iraki dzsihadista csoportok igyekeznek majd kihasználni az eluralkodó zűrzavart és akcióba lépnek. A globális dzsihadista dinamika hatással lesz a magát Iszlám Államnak vagy al-Kaidának nevező európai mozgalomra is.
„Mivel nem foglalkoztunk megfelelően a dzsihadista kérdéssel, amikor apály volt, vagyis amikor a dzsihád éppen az újraszerveződés állapotában volt, a kilencvenes években ismert néhány tucat franciaországi dzsihadistából a 2010-es évek közepére már néhány ezer lett” – mondja Hugo Micheron.
Önmagában is nagyon fontos most az izraeli-palesztin válság, a Hamász ugyanis ugyanazokat a módszereket kezdte alkalmazni, mint az Iszlám Állam. Civilek elleni atrocitásokba, túszejtésbe és rajtaütésekbe fogott. Aztán a Hamász vezetői múlt pénteken közvetlen felhívást intéztek (a dzsihádra). A franciaországi támadás ebben a kontextusban történt, és ugyanazon a napon más támadások is lettek volna, de azokat meghiúsították. A palesztin kérdésre játszva igyekeznek elérni az erre az ügyre potenciálisan fogékony közönséget, akik dzsihádista cselekményeket követnének el annak nevében, hogy Európa Izrael oldalára állt. Így aztán Franciaország ugyanúgy célponttá válna, mint Izrael.” – érzékelteti az egyébként korábban Szíriában is kutató és a térséget jól ismerő Hugo Micheron.
„Hangsúlyoznunk kell az információs hadviselés fontosságát is. A világ ma már nem ugyanaz, mint 2015-ben volt. A mesterséges intelligencia eszközeinek megjelenése azt jelenti, hogy még egy analfabéta is képes minőségi propagandát gyártani, méghozzá hatalmas mennyiségben és több nyelven, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mai közösségi hálók dezinformációval vannak telítve. Ezen a területen is folyik a háború, és Franciaországnak nincs algoritmikus szuverenitása, hogy ezt kezelni tudja.” Arra utal, hogy a gyakran írni-olvasni sem tudó muszlim terroristák is el tudják juttatni „gondolataikat” a többi megszállott bűnözőhöz.
Ezzel összefüggésben Micheron úgy látja, hogy „az iszlamista hálózatok évek óta strukturálódnak a közösségi hálózatokon, legyen szó a (Muzulmán) Testvériségről, a szalafista mozgalomról vagy a dzsihádról. Vannak olyan profiljaik, amelyek nem feltétlenül mindig a dzsihádot hirdetik, hanem a szalafizmus vallási elveit népszerűsítik. Hangsúlyt fektetnek az abaja körüli vitára is, és így egyfajta ideológiai háborút folytatnak a köztársaság elvei és életformája ellen. Minden egyes támadáskor olyan tartalmakat tesznek közzé, amelyekben azt magyarázzák, hogy Európa, Franciaország és a szekularizmus a hibás. Kipróbált és bevált stratégiákat alkalmaznak, de az elmúlt öt évben jelentősen meg is erősödtek. A közösségi hálókon az izraeli-palesztin konfliktus körüli európai elkötelezettségi szint Európában óriási; meghaladja az Oroszország és Ukrajna közötti háború kitörésekor tapasztalt elkötelezettségi szintet is. A Közel-Keleten különböző csoportok készítenek a palesztin konfliktushoz kapcsolódó tartalmakat, ahogy azt október 7-én a Hamász esetében láthattuk. Rengeteg videót tettek közzé az erőszakról. Ha az emberiség történelmének konfliktusaira gondolunk, akkor ez a folyamat megdöbbentő, az emberek ugyanis eddig általában megpróbálták elrejteni a borzalmakat, legalábbis a legszörnyűbbeket, de ebben az esetben szó sincs erről. Ezeket a képeket (videókat) olyan platformokra töltik fel, amelyek túlterheltek és képtelenek megszűrni a legdurvább felvételeket.
Érdekes és fontos megállapításokat tesz Micheron, amikor rámutat a Nyugat által elkövetett hibákra. „Mivel nem kezeltük megfelelően a dzsihadista kérdést amikor a dagály levonult, azaz amikor (a dzsihád) újrarendeződött, akkor a kilencvenes évek néhány tucat franciaországi dzsihadistájából a 2010-es évek közepére egyszerre csak több ezer lett. Most tehát olyan helyzetben vagyunk, amikor az apály sokkal magasabb, mint harminc évvel ezelőtt. Sajnos a demokráciák követték ezeket a ciklusokat; a pánik időszakában dühvel reagáltunk, de nagyon gyorsan a feledés fázisába zuhantunk. Most hirtelen rájöttünk, hogy talán anticiklikusan kellett volna reagálnunk, azaz ki kellett volna használni azokat az időszakokat, amikor a dzsihadizmust katonailag legyőztük, mert akkor lehetett volna olyan mechanizmusokat bevezetnünk, amelyekkel megakadályozhattuk volna a következő dzsihadista lázadást. Ha megnézzük az európai politikai rendszerek történetét az elmúlt kétszázötven évben, láthatjuk, hogy a demokráciák szinte minden kihívásra képesek voltak reagálni, miután megfelelően elemezték majd integrálták a fenyegetést. Az elmúlt harminc évben azonban a dzsihadista fenyegetés és tágabb értelemben az iszlamista kérdések alig voltak jelen az európai nyilvános vitákban. Európa képességeit és erőforrásait tekintve képesnek kell lennünk arra, hogy elkerüljük az újabb gondokat, de ez sajnos nem történik meg, ha nem növeljük a tudatosság szintjét.”
Forrás: Origo
